Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//9//

- Elena?- kérdezte egy karcos hang.- Fent vagy? – ebből már sikeresen meg tudtam bizonyosodni, hogy Harry érdeklődik.
- Hogyne. Miért?- kérdeztem tőle, de tudtam rá a választ.
- Esetleg ha jó neked most, akkor el tudjuk intézni a papírokat.- mondta és lépett be teljesen a szobába, ahol én még mindig az ágyon feküdtem. Ez már kezdett kicsit kellemetlen lenni, tehát feltápászkodtam és leültem az közepére törökülésben.
- Igen, én most rá érek.- mondtam és nyújtózkodtam egyet, szememből kitörölve a fáradságot. Magamhoz veszem a telefonom, azzal az indokkal, hogy megbizonyosodjak róla. A képernyő este 22:43-at mutatott.- Nem úgy volt eredeti terv szerint, hogy délután kellett volna ezeket meg csinálnunk?- kérdeztem, mert kíváncsi voltam Harry magyarázatára.
- Pontosan, ahogy mondod. Eredetileg, csak közben akadt néhány probléma amit először el kellett intéznem. Meg kérhetlek, hogy kijössz a nappaliba? Ott ideálisabb lenne papírozni.- ezt a mondatot kijelentésnek szánta, de hangjába érezni lehetett, hogy ez egy utasítás.
- Persze egy pillanat és megyek!- mondtam Harrynek.
Harry miután kilépett az ajtón, nem csukta be maga után így tisztán hallottam, hogy miről beszélnek Marcussal. Délutáni kis levelemről beszéltek. Nem akartam hallgatozni, így hatalmas csattanással kísérve bevágtam az ajtót. Kicsit kellemetlen lesz ezek után kimenni, és elintézni mindent, mert nem bevágni akartam az ajtót.  Össze szedem magam, mert miután megbizonyosodtam az időről, biztosan állíthatom, hogy sokat aludtam. Hajamat újra lazán felkötöm, és meg törlöm újra szememet, ezzel ismét megpróbálva eltávolítani a fáradságot onnan. Miután ezekkel végeztem, halkan kinyitom az ajtót, magam után szintén halkan becsukva azt, és lábaimat a nappali felé veszem.
- Tehát Elena!- kezdte Harry és köhintett egyet.- Mint az nem titok, egy időre elszállásoltalak itt, mert úgy gondolom, hogy amiket írsz és írni fogsz, azok nekem segíthetnek. Megzenésíthetném, és fel helyezhetném a nemsokára debutáló lemezemre. Szeretném ha tudnád, hogy ezt pénzel köszönném meg neked. Tekintsd úgy ezt alehetőséget, mint egy ideális munka. – jelentette ki Harry, azonban nekem akadtak itt bőven gondok.
- Ne haragudj Harry, hogy ebbe a nagyon gyönyörű és csábító lehetőségbe bele kötök, de akadtak problémák. Most vagyok másod éves egyetemista, szeretném ezt a szemesztert befejezni. Igaz nincs sok időm hátra, hogy végezzek, de azt szeretném rendesen befejezni. Másik probléma az, hogy amit és csinálok és szeretnék is csinálni, azt kélek ne pénzzel háláld meg. Olyan érzésem lenne, ha ezt tennéd, mintha egy felfogadott ember lennék. – mondtam neki és kínosan elkezdtem a lábamat ide oda billegetni.
- Az iskolával való tekintettel, ezt már megvitattuk Marcussal. Ha neked is megfelel az a fajta módszer, hogy levelezőn fejeznéd be ezt a szemesztert, akkor az egy jó mód lenne, szerintem. Nyilván, ha neked is megfelelne. A pénzzel kapcsolatban is lehet másik megoldást találni. Esetleg, amíg itt laksz és dolgozol, úgy értem, amíg segítesz nekem- javította ki magát- addig mindent én állok. Ha elmész boltba azt én szeretném fizetni, Tekintsd úgy ezt a helyzetet, mintha nyaralnál. Rendben? – kérdezte, és egy kis mosolyt láttam az arcán.
- Tehát összegezve, az egyetemet levelezőn fejezem be, és ingyen lakok itt x időre.- mondtam neki és vártam a reakcióját.
- Igen, viszont az x idő, ha neked jó, akkor elsőre is szeretnélek leszerződtetni három hónapra. Ez a három hónap előszőr is fix, ez nem lehet több illetve kevesebb, miután eltelt a három hónap, és igényünk van még arra, hogy segíts nekem, akkor ezt lehet hosszabítani.- nézett mélyen a szemembe, és ettől kicsit zavarba éreztem magam. Nem tudtam állni a tekintetét, szemeimet Marcusra szegeztem. Mikor láttam, hogy Marcus a hűtőben keres valamit. Nagy testével eltakarta a fridzsider tartalát, de lehetett hallani, hogy mormog valamit. Erre mosolyra húztam ajkaimat.
- Rendben, nekem teljesen megfelel. Köszönöm Harry.- most én szegeztem a tekintetemet rá, és mélyen a szemébe néztem. Azt vártam, hogy majd ő is zavarba jöjjön, de nem így lett. Állta a tekintetemet.
- Egyébként, láttam, hogy a szobádban a ruháim ki vanna szórva. Máshogy is lehetett volna jelezni, hogy azt szeretnéd, ha elpakoljam őket. – állt fel és indult meg a szobám felé.
Utána mentem én is, és néztem, ahogy az összes ruháját magához emeli és kisétál a szobából, utját a mosoda felé veszi.
- Harry? Ha meg kérnélek arra, hogy az egyetemi professzorral te beszélsz, és intézed el a dolgokat, akkor bunkónak fogsz tartani? – kérdeztem tőle s én is indultam meg a mosoda felé.
- Nem, majd beszélek vele, csak valami elérhetőséget kérlek adjál meg. – mondta és szórta be az összes ruháját a mosogató gépbe. Komolyan nincs jobb időpont, minthogy ne este tizenegykor mosson? – Kint a konyha asztalon van egy cetli, arra írd rá a telefon számát, holnap majd telefonálok vele.
- Mindenképp. – tudtam, hogy arra a cetlire gondol, amit írtam neki délután. – És mit gondolsz arról, ami a cetlin szerepel? kérdeztem tőle és magabiztosságot suggalva szugeráltam a hátát, hogy nézzen hátra és állj a tekintetemet.
- Azt, hogy aranyos.- fordult meg és mélyen a szemembe nézett. Ajkain ismét a mosoly jelei jelentek meg.