Vonzalom | •Harry Styles ff. & •Befejezett•|

//29//

Reggeli után Harry elköszönt és elindult az intézetbe. Reménykedtem, hogy minden úgy sikerüljön ahogyan ő azt szeretné. Búcsúzkodás előtt, szóltam Harrynek, hogy este jövök csak haza, mert meg akarom látogatni anyát és Debbyt. Ahogy össze szedelőzködtem írtam egy üzenetet Harrynek, hogy kölcsön kérem az egyik autóját. Mindennél jobban akartam már vezetni egy Range Rovert, de iszonyatosan féltem, hogy valami kárt teszek benne.  Kikanyarodok a feljáróról és elindítok egy random lejátszási listát amit korábban Harry még bent hagyott az autóba. A zene ritmusára járnak az ujjaim a kormányon. Ahogy közeledek a házhoz, látom , hogy anyu itthon van és még nincs munkában. Kiszállok az autóból, izgatottan oda megyek az ajtóhoz és csengetek.
- Szabad.- hallom anya hangját az ajtó túloldaláról.
- Anya!- óvatosan nyitom ki az ajtót.
- Kicsi csillagom!- kezében késsel hadonászva jön oda hozzám és zár ölelésbe. Magassága és ereje ellenére egyre szorosabban ölel magához. - Jajj kislányom, nem tudom elmondani, mennyire örülök,hogy itt vagy.- puszil bele a hajamba.
- Tudom, hogy nem akarsz bántani, de ezt a kést elvinnéd innen?- toltam el óvatosan magamtól anyát.- Amúgy is, mit csinálsz te késsel a kezedben?- néztem rá kérdőn, ugyanis anya nem szokott csak úgy magának főzni.
- Éppen főzök.- indult vissza a konyhába és halkított egy kicsit a tv-n.
- Igen anya, azt látom.- nevettem el magam s közben leültem egy bár székre.- Inkább úgy teszem fel a kérdést, hogy miért főzöl?
- Ann fog átjönni majd vacsizni és egy csajok-pletyis estét tartunk.- kever meg közben valamit ami egyetalán nem nézett ki valami jól.- Nem én vagyok a lényeg, mesélj inkább te Elena. Minden rendben van veletek? Úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt akarjátok?- nem nézett fel, közben csinálta tovább a vacsorának nevezett valamijét.
- Jajj anyukám! Félek, most minden úgy alakul  eddig, ahogy szeretnénk. Bele kell még szoknom ebbe a "hirtelen lettem felkapott" szerepbe. Nagyon sok ember kíséri szemmel, hogy mit csinálok. Van hátulütője. Ha valami rosszat mondok vagy csak egy nekem átlagosnak vélt dolgot teszek, jönnek majd a negatív szólások. Nem tudok olyat csinálni, amivel mindenkinek kedvezek.- akadtam ki és idegességemben az ujjaimat tördeltem. Anya szúros pillantást vet rám és közben láttam, hogy próbálja eltakarni, elrejteni előlem, hogy könnyes a szeme. Nem bírja tovább, amikor patakként folytak a könnyei és ekkora hagyta ott azt a bizonyos "vacsorát" és leült mellém.
- Kislányom, elhiszem hogy nehéz. Hirtelen jött az egész amibe most kerültél. Voltál már ennél sokkal rosszabb helyzetben is - kezemre tette meleg kézfejét - és azt is sikerült - bár nehezen- túlélni. Hirtelen és gyorsan csöppentél bele a médiába. Jól reagálod le ezeket. De itt vagyok, vagyis vagyunk neked bármi is legyen.  Nekünk te mindig Elena Walsston maradsz.- gördültek le ismét anya puha, porcelán arcán újabb és újabb könnycseppek. - Nagyon büszke vagyok rád, hogy ilyen kitartóan dolgozol és teszel az álmaidért.

- Köszönöm anya, jól esik, hogy így gondolod.- öleltem magamhoz. 

Anya visszaállt a pult mögé és folytatta tovább a vacsorát.

- Ann mikor jön?- kérdeztem és közben bepörgettem magam a széken. 

-  Öt óra körülre terveztük a találkozót.- mondta és szórt bele egy csipet sót az edénybe.

- De még csak alig van egy óra.- mondtam és nevettem el magam, közben pedig majdnem leestem a székről úgy megszédültem.

- Tudod milyen vagyok, mindig mindenre felkészülök jóval előtte. Megkóstolod?- tartotta oda elém a nem tudom pontosan  micsodát. Olyan forró volt, azt hittem ott helyben leég a nyelvem. 

- Anya...- mondtam két öklendezés közben- Ez borzalmas.- mondtam és futottam oda a kukához, hogy kiköpjem a számban való ételt. Mikor a kukában landolt, akkor éreztem, hogy annak ott jobb helye van, mint valakinek a szájában.

- Lehet kicsit elsóztam...- borította ki az ételt.

- De  hiszen alig raktál bele.- mondtam és néztem rá összevont szemöldökkel.

- Jól van, lehet előtte is raktam bele egy kis sót. De csak lehet!- mutatja a mutató ujját az ég felé.

- Anya, nem is te lennél.- közben csörrent meg a telefonom.

,, Alig várom, hogy újra láthassalak és karjaimba zárhassalak! X" 

Az üzent olvasása közben széles mosoly jelenik meg az arcomon és ezt anya is észre veszi.

- Tán nem egy udvarló?- mondta s bökte meg a vállamat.

- Igazából annál több!- tettem el a telefonomat és közvetlen anyára néztem, aki várta, hogy megmagyarázzam az előbbit. - Hát Harryvel úgy alakultak dolgok, hogy tudod...- jöttem zavarba és gödröcskék jelentek meg az arcomon.

- Együtt vagytok.- mosolyogva jelentette ki.- Láttam ám a képeket a neten!-

- De hogyan?- kérdeztem ugyanis anya nincs felregisztrálva egyközösségi oldalra sem.

- Múltkor segített nekem Ann ezeket elintézni, hogy én is tudjak ilyen szaftos képeket látni rólatok.

- Ez meglepett.- mondtam komolyan.

- Engem meg azok a képek leptek meg. - mondta és kacsintott rám.- Történt valami komoly köztetek?- anya komolyra vette a hangsúlyt.

- Igen.- mondtam el neki őszintén. - És mielőtt bármit is kérdeznél, nem, nem bántam meg. Nem erőltette rám, én is ugyan úgy benne voltam.  Nagyon jól éreztük magunkat, és végre ennyi idő után éreztem, hogy nem akar kihasználni. Érezteti velem, hogy szeret és hogy számítok neki. Több vagyok neki, mint egy játékbaba. 

- Örülök, hogy így gondolod. Boldoggá tesz, ha a gyerekemet boldognak látom, csak arra kérlek, hogy vigyázz magadra és csak óvatosan ezekkel a kijelentésekkel.- puszil bele a hajamba.

- Tudom mit csinálok. Most érzem ezt először egy ember iránt. A gyomromban néha liftként közlekednek a pillangók mikor hozzám ér vagy érzem a leheletét a testemen. Annyira csodálatos érzés tart rabul, remélem nem lesz ennek vége.- mondtam és nem bírta abba hagyni a mosolygást.

- Komoly a dolog?- anya fogta kezébe az arcomat és mélyen a szemembe nézett.

- Valami annál is hatalmasabb.- könnyes szeme találkozott az enyémmel.

/Ha olvastad, kérlek hagyj nyomot. Kíváncsi vagyok a véleményetekre! X/