𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝙌𝙪𝙖𝙧𝙖𝙣𝙩𝙖𝙙𝙪𝙚

FIGYELMEZTETÉS: erőszak

        Az észak-olaszországi hangárban lévő csend a szavaknál is hangosabb volt. Charles megtörölte a száját, kiköpve némi vért. "Kibaszott seggfej a cipőmre ment". Panaszkodott Arthur a háta mögött, ahogy leért, hogy megtisztítsa a drága cipője orrán levő szövetet. "Tudod, lelőhetlek, amiért ezt mondtad". Válaszolta Charles, erre testvére vállat vont, majd megigazította kabátját. "Okés, meg van kötözve, ahogy kérted, Charles". Tért vissza Antonio, fegyverét visszadugva a nadrágjába. Romain és Sebastian időközben azzal foglalkoztak, hogy a másik tizenkét holttestet egy műanyagzacskóba tegyék, hogy Gabriel teljes legénységét felszámolják. Charles és Arthur rányomta jelét az épület bejáratára, hogy távozásuk után a porig égessék. A bandavezér, aki Gabrielt követte, most megkötözve volt az irodájában, és Charlesnak csak annyit kellett tudnia, hogy partnertársai elég tökösek-e ahhoz, hogy később ugyanarra a sorsra jutnak-e, mint ők.

Charles kis időre látta tükörképét az ablakokon, egy csúnya vágás volt az arccsontján és az állkapcsa is megsérült, de még mindig sokkal jobban nézett ki, mint azok a srácok, akiket most hurcolnak el zsákokban. Charles bement az irodába, ahol Antonio odakötözte a férfit. Karjai a háta mögött voltak, és a bokája is a szék lábához volt fűzve. "Mi a neved?". Kérdezte Charles, majd letépte szájáról a szalagot. "Baszódj meg". Köpte. "Már megölted a főnökömet, a bandámat. Mit akarsz még?" Kérdezte. "A nevedet kértem". Mondta Charles, és felhúzott szemöldökkel hátradőlt. A pasas egy ideig csendben volt. "Thiago". Mondta végül. "Van családod, Thiago?" Kérdezte Charles. "Semmi közöd hozzá". Vicsorogta Thiago. "De az én dolgom, ha valaha is látni akarod a feleségedet és a gyerekeidet". Mondta Charles. "Mert amin most keresztülmész, az pontosan ugyan az, ami velem történt, mikor a csapatod viccesnek tartotta megtámadni az iskolát". Folytatta Charles.

Thiago ránézett, amikor a szék karfájára támaszkodott. "Annak a ribancnak meg kellett volna halnia". Sziszegte, és egy szempillantás alatt találkozott Charles ökle az arcával. Ujjai a gallérja köré görbültek, és a monacói véreres szemekkel tekintett rá, Thiago szíve kihagyott egy ütemet. "Az a ribanc...". Vicsorgott. "A kibaszott feleségem, aki a gyermekemet hordja a szíve alatt". Mondta Charles. "Amit a két fiam végignézett". Szorította össze a fogát. "Gabriel mindannyiótokba belenevelte ezt". Engedte el. "Egy őrült csordává tett titeket, akiknek úgy néz ki, fogalma sincsen, mit csinálnak. És még ti mertetek kihívni egy olyan játékra, amiről tudtátok, hogy nem tudtok megnyerni, azzal, hogy bántotok egy nőt". Beszélt nyugodtan Charles, de tombolt dühében. "Aki nekem családomat és az otthonomat jelenti". Tette hozzá. "Nem vagy méltó arra, hogy ebben a világban légy". Rázta meg a fejét Charles. "Tépjétek szét az ingjét, és tegyétek rá a banda tetoválását". Parancsolt a két társára, akik gyorsan előre lendítették Thiago-t, feltépve az ingét.

Charles a tintával festett vonalakat nézte és megrázta a fejét. "Még Gabriel is azt gondolná, hogy nem vagy méltó erre." Mondta. "Égessétek meg". Jelentette ki a következőt, és az szikrázó láng hallható volt, beleértve Thiago könyörgése is, hogy álljanak le. Fájdalmas sikolyai belepték a hangárt, a fekete vonalak égtek a bőrét, miközben kezét hátrakötötték, így nem tudott mit kezdeni. Amikor befejezték, Thiago-t visszatették a székre, az égett hús undorító szaga elterjedt az irodában. Thiago remegett, közben a padlóra nézett. "Nem foglak megölni". Mondta Charles következőnek. "Mert amit átélsz, az jobban megbüntet". Térdelt le előtte. "És ezért". Felvette az inget, és kivette a mellzsebéből a képet, a feleségéről és a gyerekekről. "Mivel tisztelem a családot. Inkább tiszteld a feleségedet és a gyermekeidet". Köpte. "Ne térj vissza ebbe az életbe".

Charles a kezébe tette a képet, majd felállt. "Hazamegyünk". Beszélt, az tagok bólintottak, Antonio is követte, Arthur pedig már az ajtóban várt. Magukra hagyták Thiago-t. Charles alig várta, hogy hazaérjen, és hogy végre vége lehessen ennek az egésznek. Arthur és Charles egy autóba ültek, Romain, Antonio és Sebastian egy másikba, a társai követték őket, amikor elhagyták a hangárt. Charles hátradőlt testvére autójának bőrülésén. A rádió is ki volt kapcsolva, és csak élvezte a csendet. Kinézett az ablakon, miközben Arthur vezetett, és felfedezte, hogy az arca lüktet, ahol a vágás van. Amúgy is gyorsan el fogja intézni. Érezte, hogy szíve kissé gyorsabban dobog, amikor arra gondolt, újra találkozhat Joanne-al és a srácokkal a nehéz nap után, a napfény már előttük nyugszik, és biztos volt benne, hogy sötét lesz, mire megérkeznek a menedékházhoz. Sokáig tartott, mire megtalálták Gabriel megmaradt csapatát, de értékelte Sebastian türelmét és képességét, hogy az ilyen stresszes helyzetekben is tisztán gondolkodott. Ezek olyan készségek, amelyekkel rendelkezni akart a férfi.