𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝙏𝙧𝙚𝙣𝙩𝙪𝙣𝙤

"De mi is el akarunk menni". Nyafogta Liam, amikor Joanne felé nyújtotta a táskáját, hogy elvegye. Pierre viszi ma őket az iskolába, és hosszú idő után először nem fog tanítani. Joannenak időpontja volt Dr. Bernard a klinikáján, mivel a második ultrahangra mennek, ahol megnézhetik, illetve megtudhatják a baba nemét. Növekszik, és úgy érezte, hogy pocakja egyre nehezebb. Háta alsó része kezdett kissé fájni a nap végén, de még mindig életerősnek érezte magát. "Tudom, hogy szeretnétek". Mondta Joanne, miközben megsimogatta az arcát. "De iskolába kell mennetek. Amúgy is rövid lesz a nap, és a tanár, akit ma kaptok nagyon kedves, és amikor hazajöttök, értesítünk, hogy fiú vagy lány". Beszélt Joanne a fiához, majd Julesra nézett, aki ugyanolyan szomorúnak tűnt, mint Liam, hogy ma nem tudtak jönni vele. "Rendben". Sóhajtott fel Liam, még mindig lebiggyesztett ajkakkal, és összehúzta az orrát, amikor a nő megpuszilta orcáját. Jules boldogan megölelte, mire ismét felállt. "Sok szerencsét, Joanne". Mosolygott rá Pierre, majd csókot nyomott az arcára, mielőtt elindultak.

Joanne intett nekik, amikor Pierre beültette őket a kocsi hátsó ülésére, majd elhagyta Charles villájának bejáratát. Megfordult, és az irodájába tartott, halkan bekopogott az ajtón, ahogy rádőlt. Charles szeme felé terelődött, miközben telefonált valakivel, és gyengéden elmosolyodott. A nő megvárta, míg befejezte a beszélgetést, majd a férfi letette a készülékjét. "Pierre után küldöm Marcust". Tájékoztatta Charles, és az öltönyéhez tartozó kabátért nyúlt. Joanne lassan bólintott. Tudta, hogy a férfi az extra biztonsággal volt elfoglalva. Joanne tegnap este megpróbálta felhívni Francescat, hogy tájékoztassa őt új szerelmének sötét ügyeiről, de a telefon hangpostára kapcsolt. Francesca később üzent neki, hogy vacsorázni voltak, és később felhívhatják, csak az ultrahang után. Joanne beleegyezett, és remélte, hogy Gabriel dolgozni fog, és nem lesz vele. Nos, ha olyan veszélyes, mint ahogy Charles leírta, akkor remélte, hogy akkor sem fog tevékenykedni, de tegyük is ezt félre.

"Készen állsz, kicsim?". Kérdezte Charles, felébresztve a gondolataiból. "Igen". Mosolygott rá, és megint érezte hasában a pillangókat, amikor szeretetteljes tekintettel nézett rá. Kezei lassan a pocakja felé mozdultak, majd előrehajolt, hogy megcsókolja. "A fiúk annyira csalódottak, hogy ma nem tudnak eljönni". Joanne felkuncogott, majd egy vékony kabátot terített a válla köré. "Hallottam". Kacagott fel Charles, megneszelt néhány hangot a folyosóról, amikor Joanne elbúcsúzott tőlük. "Mick velünk jön, és szükség esetén kint vár." Mondta ekkor Charles, és levette az autó kulcsait a fogasról. "Charles...". Joanne a karjára tette a kezét. "Gabriel már korábban is ott lehetett, miért aggódsz most?" Kérdezte. Charles lenézett rá, arcán szelíd aggodalom látszott. "Mivel esetleg tudni akar valamit rólam, rólad vagy a gyerekről. Ha Francesca úgy gondolja, hogy ezek ártatlan kérdések, akkor olyan információkat szolgáltat számára, amelyek árthatnak nekünk. Csak meg akarom védeni magunkat, amennyire csak tudom, még akkor is, ha ő nem mutat érdeklődést felénk. Soha sem voltunk barátok és a banda nem kedveli egymást. " Magyarázta Charles.

Joanne halkan felsóhajtott, megértette aggodalmát. "Oké". Bólintott. "Ha így jobban érzed magad, akkor addig legyen így, amíg szükséges. Ma délután felhívom Francescat". Tette hozzá. "Jó". Charles egy apró mosolyt küldött felé, és keze végig ment gerincén, hogy a derekán nyugodjon, amikor kiléptek az ajtón. Charles besegítette a kocsijába, majd egy rövid pillantást váltott Mick-kel, aki megvárta, míg kihajtanak a kapukon, hogy követhesse. Joanne az ajtóra támasztotta a karját, fejét a kezén pihentette, miközben Mick autóját nézte a tükörben. Nem igazán tudta, hogyan viselkedjen az állandóan a körülöttük lévő őrök közelében. Ennek ellenére biztonságban érezte magát, de mindig is biztonságban érezte magát Charles, Pierre, Marcus vagy Mick mellett. Amióta FaceTimeon felhívta Francescat és Gabrielt, a férfi megtöltött fegyvere az éjjeliszekrényen pihent, és az volt az érzése, hogy a hálószobában vélő minden apró hangra felül éjszaka. Remélte, hogy egy kicsit jobban elgondolkodik a saját jólétén. Charles leparkolta a kocsit a Dr. Bernards klinika előtt, és mindketten kiszálltak. Charles elmosolyodott, ahogy mellé ért, és a bejárathoz sétáltak.