𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝙏𝙧𝙚𝙣𝙩𝙖𝙨𝙚𝙞

Másnap reggel Joanne lassan felébredt. Megdörzsölte álmos szemeit, majd a másik oldalára fordult, hátha Charles is most kelt fel. Az ágy azonban üres volt, és a fiúk sem voltak már ott. Kicsit felült, és ha elég jól összpontosított, hallotta, hogy megy a zuhany a fürdőszobában. Feltételezte, hogy Charles visszaküldte a fiúkat a szobájukba, hogy még egy kicsit pihenhessen. Joanne az éjjeliszekrényén lévő ébresztőórára nézett, jóval elmúlt reggel kilenc. Egy jó ideje nem aludt ilyen sokáig. A függönyök kissé szétnyíltak, és látta, hogy kint süt a nap. Joanne az álláig húzta a lepedőt, majd újra a kényelmes, puha párnákra tette a fejét. Ránézett egy fára és annak ágaira, amelyek lágyan lengedeztek a szélben, néhány őszi színes levele már lehullott. Kicsit elmerengett, amikor a függönyön át ragyogó napvilágot bámulta. Teljesen belemerült a látványba, még azt sem vette észre, hogy Charles kijött a fürdőszobából, majd az ágyra ült.

"Felébredtél". Hümmögött Charles, kinyújtotta kezét, hogy az arcát cirógassa. A nő bólintott. "Hogy érzed magad?". Kérdezte. "A fejemben. Úgy érzem, mintha a fejemben lennék". Válaszolta Joanne. "De jól leszek". Mondta következőnek. "Már kevésbé fáj a torkom". Charles ránézett, és ujjbegyével végig ment a nyakán maradt zúzódásokon. "Mi a helyzet veled?". Felült, és eltolta a lepedőket, hogy több helye legyen. "Izomfájdalom mindenhol". Kuncogta Charles. A nő félmeztelen testére nézett, mivel a férfi csak nadrágban volt, új kötést tekert a dereka köré. "A szakember, aki eltávolította a golyót, azt mondta, hogy sok pihenésre van szükségem. Úgy terveztem, hogy elmehetnénk az amalfi villámba, elmenekülhetünk innen és pihenhetnénk együtt". Mondta, majd elvette haját a nyakából, és a vállára terelte. "Azt hiszem, hogy jó lenne nekünk és a fiúknak ez a nyaralás, így elterelhetjük a figyelmünket. És hogy pihenhess, míg a babánkat várod". Folytatta Charles, és hüvelykujjával végigsimított az állán. "Egy kicsit kimozdulni". Ismételte meg Joanne és bólintott, ez jól hangzott.

"Ma reggel felhívott Sebastian". Kezdte megint Charles. "Mindent elrendezett. Az iskolát újjáépítik, és felkutatják Gabriel őreit, akik elmenekültek, még nem akarják lengetni a fehér zászlót. A diákoknak lehetőségük van átmenni egy másik suliba, ha akarják a szülők". Magyarázta, amitől megkönnyebbült Joanne, hogy Sebastian mindennel foglalkozott, beleértve a gyerekekkel és a tanítással is, amikor készen állnak a visszatérésre. "Hogyhogy nem kellett beszélned a rendőrséggel vagy bármilyen más tisztviselővel?" Kérdezte Joanne, mire a férfi halkan felkuncogott. "Mi vagyunk maga a rendőrség Monte Carlóban. Nem avatkoznak bele". Vont vállat Charles. "Értem". Válaszolta Joanne. "Borzalmas és nagyszerű egyszerre". Halk nevetést hallatott, majd Charles biccentett. "A fiúk hét után voltak fent, ezért visszaküldtem őket a szobájukba, hogy egy kicsit tovább aludhass. Van egy kis időnk, hogy megbeszéljük, hogyan fogadhatnám örökbe Liamet, amikor Amalfiban leszünk. Azt javaslom, hogy csomagoljunk össze a hét folyamán, és induljunk vasárnap". Folytatta. "Oké". Felelte Joanne halkan sóhajtva. "Éhes vagy?". Kérdezte Charles.

"Egy kicsit". Mosolyodott el Joanne. "Megkérem a konyhai személyzetet, hogy készítsen elő valamit." Mondta Charles, és felé hajolt, hogy egy puszit nyomjon a szájára. "Lehet, hogy valaki más is éhes". Hümmögte Charles, kezét a pocakjára tette, ahogy lenézett. Egyértelműen nőtt, és olyan gyönyörű. "Azt hiszem, igen". Nevetett fel Joanne, érintésétől felhevültnek érezte magát, majd a férfire nézett, miközben lassan felfelé húzta a hálóingjét, utána lehajolt, hogy megpuszilja a hasát. Figyelte, amint puha csókokat nyom a bőrére, ettől pedig belül melegséget érzett. Charles megfogta a kezét, amikor újra felült, és a lány szemébe nézett. "Lemegyek a földszintre. Van néhány dolgom, amit megbeszélek Pierre-el, mivel ő váltja fel a helyem, amíg távol leszünk". Joanne bólogatott. "Rendben". Mondta, és a férfi hüvelykujjai a bütykei fölött vándoroltak. "Oké". Mondta, és újra megcsókolta a lányt, mielőtt felállt volna az ágyról, elővett egy pulóvert a szekrényéből, aztán elindult a földszintre. Joanne megmozdult, hogy az ágy szélére üljön, és ismét a teste köré zárta a köpenyét.