𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝙏𝙧𝙚𝙣𝙩𝙖𝙦𝙪𝙖𝙩𝙩𝙧𝙤

        "Kibaszott seggfej!". Káromkodta Charles, egy üres kávéscsésze repült az irodájában, neki a falnak, ahova dobta. A papírok leestek az íróasztalról, láthatóan nagyon dühös volt. Ujjai összefonódtak a telefonja körül, a képernyőn Jules képe virított Gabriellel. "Charles? Ott vagy még?". Hallatszódott Sebastian a hangszórón keresztül. "Itt vagyok". Morogta Charles. "Készen állunk az indulásra, ha te is". Charles segítségül hívta Sebastiant, amint megkapta a hívást, miszerint Gabriel túszként tartja Joannet és az osztályát. Összeszedte az embereit és a felszereléseket, a Land Rovereket kint álltak a bevetésre. "Gyorsnak kell lennünk, mert nem tudom, mennyi ideig bírom visszatartani az indulataimat, nagyon el szeretném törni minden egyes kibaszott csontját a testében". Vicsorogta Charles, majd befejezte a hívást, aztán zsebébe tolta a telefonját, ahogy az asztali fiókjába nyúlt a fegyverért, amit mindig akkor használt, amikor háborúba indultak. Mert ezúttal ez egy háborút, és maga Gabriel kezdte el.

Szíve gyorsan dobogott a mellkasában, a félelem és az adrenalin keveréke pumpálta az ereit, és táplálta a haragját. Egyik fele megijedt attól, hogy Joanne és gyermekei megsérülnek, de a másik oldala fortyogott, az összes golyót Gabriel testébe akarta lőni. "Charles, mi a terv most?" Sétált vele Pierre a folyosón, lépést tartva a nagy lépteivel. "Megölni azt a rohadékot, és meggyőződni arról, hogy a gyerekek biztonságban vannak." Mordult fel Charles, és a gőz szinte jött ki a füléből. "Ez nem terv". "Ez a terv, és most fogd be a szád és tedd, amit mondok!". Sziszegte Charles, majd Pierre előhúzta zsebéből a fegyvert, és felé irányította. Mindenki elhallgatott, maga Charles is. "Vegyél egy mély levegőt, és beszéld át velünk". Pierre letette a fegyverét, amikor a főnökük végül úgy tűnt, rájött, hogy forrófejűséggel nem fogja életben kivinni Joannet, Liamet és Julest. "Két snipert a tetőre". Kezdte Charles, mivel úgy gondolta, hogy az iskola ajtajait őrzik.

"Mick és Marcus velem jönnek. Engem és a pénzt akarják. Tárgyalni fogunk, ha előbb elfogadják a tízmilliót, és elengedik a gyerekeket, azután pedig a másik felét adjuk oda". Foglalta össze Charles. "Pierre, te és Sebastian az iskola oldalához mentek, hogy megnézzétek, nyithatók-e az ablakok, és biztonságosan ki tudjuk-e vinni a többi gyerkőcöt. Helyezzetek nyomkövetőket az autóikra, hogy lássuk, merre mennek, ha esetleg elmenekülnének. Hadd ismételjem meg, Joanne terhes, és gyermekek is vannak. Amennyire én... Ahogy mi -... ". Charles mélyet sóhajtott, hogy nyugtassa a mellkasában tomboló érzést. "Bármennyire is le akarjuk lőni, azokat a köcsögöket, és lenyomni őket, emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy gyerekek is vannak." Mondta Charles. "De azt is tartsátok a fejetekben, hogy bármilyen csatát nyernünk meg, úgy kell harcolnotok, mintha már halottak lennétek. Ez veszélyes lesz. Ennek ellenére várom a teljes kapacitásotokat. A monacói maffia árnyékai vagyunk, de itt az idő, hogy visszatérjünk a csúcsra, és megmutatni másoknak, hogy csak egy király ül a trónon." A közelgő csatára készen álló hangok hallatszottak legénységétől, Charles pedig kifelé indult, Mick és Marcus mellett beszállt az autóba.

Az iskola felé vezető út feszült és csendes volt. Senki nem mondott vagy kérdezett semmit. Az összes férfi mikrofonnal és fülhallgatóval lettek összekötve. Az autókat puskákkal töltötték meg, és egy zacskó pénz csücsült Charles mellett. Charlesnak ki kellett ürítenie a pénzzel teli vészhelyzet esetére hagyott szekrényt, és ha ezt Gabriel megússza, akkor a bandája komoly bajba kerülhet. Ujjai a tenyerébe fúródtak, és a csuklói megroppantak, amikor ökölbe szorította őket. A viselt öltönye oldalán pengék voltak, és használatra készek, ha a fegyvere kiürülne. Mick az iskola előtt állította le a kocsit, majd kiszálltak. Az iskola kapuját őrizték, Gabriel két embere kinyitotta az ajtót, amikor Charles megérkezett. Lenézett rájuk. Az egyik őr a földre került, Charles keze pedig a gallérja köré fonódott, de a másik már betöltötte fegyverét, és a fejére célzott. Charles lassan elengedte a seggfejet, majd tovább ment, a férfi forró lehelete szinte érzékennyé tette a nyakát. Az iskola csendes volt, amikor kinyitották a kapukat, utána az őrök bevezették őket. Mindegyik lépésnél közelebb kerültek ahhoz az osztályteremhez, ahol Joanne és a srácok voltak.