𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝙌𝙪𝙖𝙧𝙖𝙣𝙩𝙖𝙦𝙪𝙖𝙩𝙩𝙧𝙤

Joanne egyre szorosabban szorította Charles kezét, biztos volt benne, hogy ha így megy tovább, nem fogja érezni a végtagját, mégsem mondott semmit, csak hagyta, hogy olyan feszesen és erősen fogja a lányt, amennyire csak lehetséges. A verejték csillogott a homlokán, és néhány hajszál az arcához tapadt, amikor megpróbálta kontrollálni a légzését. Öt óra telt el, leszállt az éjszaka, és itt volt az ideje, hogy vajúdjon. A lány sírt, látta, és el sem tudta képzelni azt a hatalmas fájdalmat, amit át kell éreznie az alhasában. "Remekül csinálod, Joanne, csak nyomd folyamatosan". Mondták az ápolónők, ahogy körül veszik, egy másik pedig arról gondoskodott, hogy minden alkalommal mély lélegzetet vegyen és erősen nyomja. "Már majdnem kint van, mon ange". Szólalt meg Charles, tűrve el homlokáról a tincseket. Joanne hátra vetette a fejét, nagyokat lihegve. Fojtott kiáltások hallatszottak a szájából, de tudta, hogy mindjárt vége, és alig várta, hogy foghassa kislányukat. Forró könnyek tapadtak az arcára, majd lehunyta a szemét, egy utolsó lökést adva, aztán a testi feszültség kissé alábbhagyott.

Az ápolónők és az orvos gyorsan kezelésbe vették, elvágták a köldökzsinórt, majd rózsaszín törülközőbe és takaróba bújtatták. Pár másodperc múlva a kislány szipogni kezdett, aztán sírni kezdett. A nővér Joannehoz ment, és a karjába adta a babát. "Istenem". Mondta Charles, és érezte, ahogy elárasztja az érzelmek elsöprő hulláma, szeme szúróssá válik, amikor meglátta kisbabájukat Joanne mellkasán. Joanne fáradt mosollyal nézett fel rá, ujjai lágyan simogatták a csecsemő arcát. "Teresa Beatrice Leclerc". Mondta Charles az ágya oldalán ülve, nézve a kisdedjükre. Joanne fogta a babát, miközben az ápolónők néhány gyors vizsgálatot végeztek, majd hamarosan kijelentették, hogy Teresa teljesen egészséges. A sírása enyhült, és Joanne visszanézett rá. "Vedd át, kérlek". Mondta, a férfi pedig örömmel bólintott, gyengéden és óvatosan vette a karjába a lányukat. "Kis hercegnő". Mondta Charles, és könnyes szemekkel tartotta a gyönyörű lányt. Az arca puha volt, és a szájára tette az ujját, amitől kuncogni kezdett.

"Szoptathatod, Joanne". Jelentette a nővér, utána segített Joannenak, hogy egy kicsit fel tudjon ülni, és még lejjebb tudja húzni a kórházi ruhát. Charles gondosan visszaadta a babát Joannenak, miközben nézte, ahogy Teresa-t a melléhez teszi. "A gyönyörű hölgyeim". Puszilta meg Charles Joanne arcát. "Joanne, Charles, gratulálok a kislányotokhoz". Szólalt meg a szülésznő. "A következő órákban két injekciót fogunk neki beadni. Az elsőt K-vitamin, a második injekciót Hepatitis B miatt. Végzünk még néhány orvosi ellenőrzést, és utána tudsz pihenni. Holnap lesz az első fürdetése és természetesen te is felfrissülhetsz". Tájékoztatta a párt. "Rendben". Mondta Joanne, jól látható volt, hogy fáradt. "És akkor? Hazamehet?" Kérdezte Charles, ahogy felállt. "Egészen biztos, Joanne remekül teljesített, a gyermeketek születése minden gond nélkül zajlott. Csinált már ilyet korábban is, bízunk benne, hogy Joanne fel fog épülni és a baba is jól lesz." Mondta mosolyogva a bába. "Egyelőre azt javaslom, hogy pihenj egy jót. Ennek ellenére intenzív éjszaka volt." Folytatta. Charles bólintott, majd hátranézett Joanne-ra és a kisbabájukra, olyasmi volt a látvány, amibe azonnal beleszeretett.

"Itt maradok, jó? A közelben leszek". Motyogta Charles, Joanne pedig biccentett. Mosolygott, ujjaival megfogta az állát, majd felemelte az arcát, hogy megcsókolhassa. "Haza telefonálok". Mondta, aztán habozva kiment a folyosóra, tudva, hogy biztonságban van, de állandóan vele akart maradni. Mick még mindig ott ült, keze a feje alatt pihent és a szeme csukva volt. Szegény fiú a sok várakozás után elaludt. "Szia, Mick". Charles gyengéden megrázta a karját, amitől kinyitotta a szemét. "Joanne körülbelül fél órája szült". Tájékoztatta Charles, ettől Mick szeme felcsillant. "Igazán? Megnézhetem? Oh, nem, adok neki egy kis időt". Mondta Mick, készen állva felállni, de helyette ülve maradt. "Bekukkanthatsz, biztos vagyok benne, hogy örülne neki". Mondta Charles, Mick pedig bólintott. Figyelte, ahogy Mick csendesen bemegy a szobába, Charles jobban érezte magát, hogy valaki vele van. Charles a kezébe vette a telefonját, és tárcsázta Pierre-t. "Charles, minden rendben van?". Kérdezte azonnal Pierre. "Tökéletesen". Válaszolta Charles. "Világra hozta, és ez csodálatos". Sóhajtott fel álomszerűen.