𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝙑𝙚𝙣𝙩𝙞𝙙𝙪𝙚

        "Látod, édesem?" Joanne az ölében tartotta Liamet, miközben a luxusrepülő ablakából mutogatott. "Alattunk van Ausztrália". Tette hozzá, ahogy Liam bólintott, aztán hevesen nézte az ablakot, ahol látszanak a felhők és sokkal lejjebb pedig Ausztrália. Charles elmosolyodott a pároson, majd Julesra nézett, aki a hosszú repülés során elaludt és a mellette lévő ülőhelyre feküdt le. A pilóta egy értesítést adott arról, hogy hamarosan le fognak szállni, Joanne engedte, hogy Liam ismét visszaüljön az ülésére. Dereka köré rögzítette a biztonsági övet, láthatóan alig várta, hogy a repülő földet érjen. Az időzónák miatt késő délután érkeztek meg Perthbe. Elmennek a lakásukhoz, azután majd valahol bekapnak egy pár falatot. Holnap lesz Daniel és kedvese esküvője, így elég idejük lesz arra, hogy felkészüljenek.

A repülőgép lassan leereszkedett a perthi repülőtérre, ahogy megérintette a talajt, egy hangárba gurult, ahol maradni fog, míg a hét végéig vissza nem repülnek. A lakás fogadója küldött egy asszisztenst, aki elvezeti őket oda, majd egy gyors körbevezetést biztosít mindenről, amire a héten szükség lehet. Kicsatolták az övüket, a személyzet kinyitotta az ajtót, majd a lépcső lehajlott, hogy kiléphessenek a gépből. Charles gondoskodott arról, hogy a mindenes elvigye poggyászaikat a bérelt autóhoz. Liam és Jules lement a lépcsőn Joanne előtt, és Charles észrevette, hogy a nő kedvesen köszönte meg a személyzet szolgálatait a repülés során, a szíve megduzzadt mellkasában, udvariassága miatt. Egyre gyakrabban gondol arra, hogy nem akar bárki mást Jules anyjaként, csakis őt. Joanne magához fogta a gyerekeket, amikor ő is elért, mert nem akarta, hogy elkószáljanak a forgalmas repülőtéren.

Charles is lerobogott a lépcsőn, és mosolyogva találkozott Joanneval. Kezét a nő derekára tette, amikor elindultak az autóhoz, amelybe már be voltak téve a csomagok. Egy ötvenes éveiben járó nő állt az autó mellett, aki nyitva tartotta a hátsó ülés ajtaját. "Mr. Leclerc?" Kérdezte, és Charles bólintott kezet rázva. Joanne követte a példáját. "Én vagyok a sofőr az apartmanig. Ha beülnek az kocsiba, akkor azonnal odaviszem önöket." Aztán barátságosan elmosolyodott, Joanne és a srácok a hátsó ülésbe ültek, miközben Charles az anyós ülésen foglalt helyet az asszony mellett. A hölgy nem sokat beszélt, miután elindította az autót, és kifordult a repülőtérről. Beszélgetett Joanneval Perth látnivalóiról, és ajánlott néhány nagyszerű éttermet, amit érdemes meglátogatni. A legfontosabb információk egyébként a lakásról szóltak, ezt Joanne annyira nem érdekelte. Jules és Liam lefoglalta a repülési élményekkel.

Az jármű megállt egy nagy épület előtt, amely többszintes volt és egészen az égig ért. A nő rövid telefonbeszélgetést folytatott, majd az épület személyzete kijött, hogy a poggyászaikat azonnal az emeletre vigyék. "Kérem, kövessenek". Kérte, Charles előre kísérte be a gyerekeket, hogy kövessék a nőt a lifthez. Charles ujjai lefelé mozdultak Joanne karján, majd ujjaik összefonódtak, miközben felmentek a tizenkettedik emeletre. "Szintenként van öt luxuslakás, erre a hétre a négyes számot kapták. Mr. Ricciardo örömmel választotta ki az egyik felajánlott lakást. Jó kapcsolatunk van vele." Magyarázta, mikor kinyitotta a lakóházuk ajtaját. A szállás világos és nagy volt, a belső tere nagyon modern és fenséges. A falakon széles ablakok voltak, rajtuk fehér függönyök. Egy lapos TV volt a nappaliban, ahonnan kilátás nyílt Perthre. A nő röviden körbe vezette őket a lakásban, megmutatva a két hálószobát és a fürdőszobát.

"Ebben a dokumentumban vannak a szabályok arra az esetre, ha valami nem kielégítő. Tartalmazza a WiFi kódot és a légkondicionáló használati utasítását". Mutatott rá a nő. "A poggyászaikat most hozzák fel, így hamarosan el tudják osztani maguk között". Mosolygott. "Van még kérdés?". Charles és Joanne megrázta a fejét. "Minden világos, köszönöm". Mondta Charles. "Rendben, kellemes időtöltést kívánunk önöknek". A nő megfordult és elhagyta a lakást. Rögvest meg is érkeztek az épület munkatársai a bőröndökkel és a nappaliba tették őket, hogy onnan el tudják pakolni őket. "Szedjétek össze a cuccaitokat, rendben? Elvihetitek a szobátokba". Mondta Joanne a fiúknak, akik elindultak bőröndjükkel a hozzájuk rendelt hálószobába. Siettek, hogy bejussanak, majd nevetgéltek, miközben az ágyra ugrottak. Joanne az ablakokhoz ment, és a csodálatos kilátást figyelte. "Charles...". Sóhajtott, érezve, hogy karjaival körül öleli a derekát, majd hátát a mellkasához húzza. "Tetszik, drágám?" Kérdezte, megpuszilva az arcát.