𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

Festa Della Mamma - [Mother's Day Special]

🇮🇹 Festa Della Mamma - 🇭🇺 Anyák napja

Május kilencedike vasárnap. Charles halkan hümmögött, mikor felébredt, karjával szorosabban ölelte Joanne derekát, ujjbegyeivel érezte a hálóing puha selymét. A tenger sós szellője gyengéden áramlott be a kinyílt ablakon, a fehér függönyök elegendő fényt engedtek át, hogy lássa arcának egyik oldalát, elegáns nyakát és a kulcscsontjain nyugvó aranyszínű nyakláncot. Lélegzet vételei továbbra is mély egyenletes ritmusban folytak, és semmi jelét nem mutatta annak, hogy hamarosan felébredne, emiatt Charles ajka felfelé görbült. Egy lágy puszit nyomott a vállára, mielőtt lassan elvenné róla a karját, majd félrelökte a takarókat, hogy felülhessen az ágyon. Charles bele bújt egy mackóalsóba, és egy sima, fekete pólóba, kinyújtotta a végtagjait, mielőtt lábujjhegyen kimenne a hálószobából. Jules és Liam készítettek ajándékokat Joannenak anyák napjára, még az iskolában.

Most volt két hét tavaszi szünetük, ami azt jelentette, hogy már kb. két hete kellett elrejteniük a csomagjukat Joanne elől, ami minden évben nehéz volt. A már hároméves kicsi Teresa a napköziben festett, nagyon izgatottan várta, hogy oda adja anyukájának a saját maga által készített ajándékot. "Apu!" Kiáltott fel Jules, amikor a férfi már a folyosón volt, nyugtalanul várta, hogy Charles lejöjjön, így csinálhattak reggelit Joannenak. "Ssh" Csitította őket Charles. "Anyukátok még mindig alszik" Tette hozzá, Jules bólintott, hamarosan Liam is csatlakozott hozzájuk, és lementek a földszintre. Amalfiban töltötték a tavaszi szünetet, ahol Charles három évvel ezelőtt kérte meg Joanne kezét. A konyhába mentek, hogy csendben dolgozhassanak. Teresa jobban élvezte a reggeli hozzávalóival való játékot, és kuncogott, valahányszor Charles megpöckölte kanállal az orrát, és boldogan evett néhány barackot, amiket Charles apró darabokra vágott.

Liam és Jules körültekintően viselkedett a tűzhely körül, a kötényüket is felvették, amelyek tojással, liszttel és egyéb dolgokkal voltak befedve, miközben formálták a muffinokat. "Készen vannak az ajándékok? " Kérdezte Charles, előkészítve a ciabatta kenyeret és az aiolit. "Igen!" Mondta Liam. Megvárták, amíg a muffinok készek lettek, majd hagyták kihűlni a konyhapulton. Charles engedte Teresa-nak, hogy megszórja őket rózsaszín tortadarabokkal, amitől párszor felkiáltott: "Apu, nézd!" "Most már felébreszthetjük anyát, kérlek? " Sopánkodott Liam, már türelmetlen volt és alig várta, hogy felmenjen az emeletre. "Igen, de a tálcát én viszem fel, rendben? Azután elvehetitek tőlem" Mondta Charles, bólintottak, robogva a folyosó felé, miközben Teresa utánuk szaladt. Liam felsegítette húgát a lépcsőn, Charles pedig a reggelivel teli tálcával jött mögöttük. Amikor a hallban voltak, Charles odaadta a tányért Liamnek és Julesnak, akik együtt akarták cipelni.

Charles halkan kinyitotta az ajtót, és ujját a szája elé tette Teresa felé nézve, hogy csendben kell maradnia. Teresa izgatottan harapdálta az ajkát, halkan kuncogott. Charles elindult az ágy felé, leült a szélére, és ujjaival a nő arcát cirógatta. "Mon ange..." Csendült fel a hangja. Lehajolt, hogy megpuszilja az arcát. Joanne ébredezve nyitotta ki a szemét, és a kezével megdörzsölte őket. "Jó reggelt, anya. Boldog anyák napját!" Ragyogott fel Liam, miközben a tálca egyik felét fogta. Joanne egy kicsit felült. "Ezt nekem készítettétek? " Kérdezte Joanne mosolyogva, Charles számára a nő nem lehetett szebb, mint ebben a pillanatban, ahogy az arca még kissé álmos, de a szeme ragyogó, mosolya csak úgy sugárzott az arcán és árnyalatai azt tükrözik, hogy egy szeretetteljes édesanya. "És ezt is!" Tette hozzá Jules, felemelve az iskolában készített műalkotást, amely egy olyan szívből állt, melynek több ablaka volt, mindegyikben egy kedvenc emléke volt a Joanne-nal töltött pillanatokról.

"Köszönöm szépen, drágáim." Mosolygott Joanne, és az ágy fejtámlájához ült. Charles mellé húzódott, és az ölükbe emelte a tányérokkal teli tálcát. A fiúk az ágyra segítették Teresat, aki gyorsan elfoglalta helyét apja mellkasán, míg a fiúk csak közel ültek. "Mit jelent ez, Jules?" Kérdezte Joanne, rámutatva a róluk készült rajzra és néhány papírra. "Ekkor lettél az igazi anyukám" Válaszolta Jules, és Joanne érezte, ahogy a szíve összeszorul a mellkasában. Liam ugyanazt a szívet csinálta, de más emlékekkel, mind olyan csodálatosak voltak. Teresa a kezével festett a napköziben, festménye különböző színű kézlenyomatokból és ujjakból állt az egész papíron. Boldogan reggeliztek együtt az ágyban, élvezve a közös időt. "Szóval, aki főzött, az megcsinálja a mosogatást is? " Szólalt meg Charles, Liam és Jules pedig egymásra néztek. "Tudod, nagyon elfoglaltak vagyunk" Válaszolta Jules, és lassan lemászott az ágyról.

"Igaza van" Tette hozzá Liam, és kirohantak a szobából, a kis Teresa szorgosan futott utánuk. "Ilyenek a fiaid, Charles" Mondta Joanne, és ez a férfit megnevettette. "Nem voltak édesek ma reggel?" Hümmögte Charles, aztán elvette a tálcát, hogy a padlóra tegye. "Teljesen" Mosolyodott el Joanne, mozgatva kezét az izmos mellkasán, rövid időre felfedezve az ujja körüli gyűrű szikráját. Charles felemelte az állát, mielőtt gyengéden megcsókolná. "Van valamim a számodra" Mondta, és benyúlt az éjjeliszekrény fiókjába, elő véve egy kis ékszerdobozt. Kinyitotta, majd megmutatta neki a gyémánt fülbevalókat, amikért oda volt, mikor tegnap vásárolni indultak. "Charles..." Fújtatott. "Fogadok, hogy elragadóan állnának rajtad" Mondta. "Gyönyörűek" Értett egyet a nő, és lenézett a csillogó fülbevalókra. "Te vagy a legjobb anya, akit valaha is kívánhattam a gyerekeimnek" Szólalt meg újra Charles. "Soha nem fogom elfelejteni a kapcsolatunk kezdetét és a kapcsolatodat Julesal." Joanne nagyot nyelt, és rámosolygott.

"Szeretlek" Mondta Joanne, és visszamosolygott rá. "Jobban szeretlek, hercegnő" Mondta Charles, és előre dőlt, hogy újra megcsókolja, kissé fölé hajolva. Joanne ellazult a párnákon, az érintésétől felmelegedett. A férfi keze a hálóing pereme felé tévedt. "Gondolod, hogy lenne öt percünk arra, ho..." "Apa! A tetőre rúgtuk a labdát, és nem tudjuk leszedni! " Hallatszódott egy hang a folyosóról, Charles pedig Joanne mellkasára ejtette a fejét, erre a lány felnevetett. "Nem, azt hiszem nincs" Mondta Joanne, és a férfi felemelte a fejét, majd megcsókolta. "Menj már a gyerekeid után, Leclerc" Viccelődött a lány, és Charles rávigyorgott, játékosan megszorítva a derekát, mielőtt újra megcsókolta.

"Boldog anyák napját, szerelmem."

Credit to curvaparabolica