𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝘿𝙞𝙚𝙘𝙞

        "Élvezed?" Kérdezte Charles az általa kiválasztott lenyűgöző étteremben vacsorázva. "Az étel valóban csodálatos". Bólintott Joanne és közben kinyújtotta kezét egy pohár bortért. "Nagyszerű". Mosolygott. "Tulajdonképpen azt hittem, hogy ha élvezed az általános. Elvinni egy vacsorára." Charles mosolya legörbült és arca hamarosan komollyá vált. "Még szép, hogy élvezem. Nagyon régen nem voltam vacsorázni egy férfival". Joanne halkan felkuncogott. "Azt hiszem, ezt szereti minden nő". Tette hozzá és a férfi megrázta a fejét. "De az nem számít, ha más módon töltitek az időt". Válaszán nagyot nyelt és érezte a melegséget, ami elárasztja mellkasát. "Nos, szeretek együtt elmenni vacsorázni és filmeket nézni vagy beszélgetni néhány nasival az asztalon esetleg a part mentén sétálni. Ha ez újabb alkalomra inspirál". A nő elmosolyodott és figyelte, ahogy a férfi szeme csillog a válaszán.

"Te mit szeretsz?". Kérdezte Joanne és Charles néhány percig pihentette a villáját és a kését tányérján. "Valójában nem tudom". Mondta. "Mint azt már elmagyaráztam a korábbi kapcsolatom nem ment jól és korábban még nem próbáltam több energiát fektetni egy éjszakai kiruccanás vagy egy egyszerű egyéjszakás kaland után". Magyarázta Charles. "A fő középpontom Jules volt, de most már egyre idősödik, és azt hiszem fontos, hogy egy nő is tanítson neki bizonyos dolgokat tudod? "Szemöldökét összeráncolta, mintha nem volt biztos benne mit mond, és hogy ezeket helyesen tette-e. "Megértem mire gondolsz. Egyértelműen észrevetten a magatartásában, hogy Julest egy férfi nevelte Liamet pedig én neveltem fel, egy nő". Válaszolta Joanne. "Te... próbáltál már valaki mást keresni, miután Liam apja elment?" Kérdezte Charles és a nő megrázta a fejét. "Nem tudtam. Úgy éreztem, hogy mindenki elhagy, mintha az én hibám volt, hogy el akar költözni és szakítani". Magyarázta.

"Nem a szex miatt kezdtem undorodni a férfiaktól, miután megszületett a fiam csak annyit akartam, hogy megvédjen bennünket az olyan fajta emberektől, mint ő." Folytatta Joanne. "Soha sem éreztem, hogy szüksége lenne édesapára, de most már látom, ahogy veled van." Mondta halkan mosolyogva. "Mi van vele?". Kérdezte Charles óvatosan, könyökét az asztalra támasztva és szemével arcára pillantott a megvilágított étteremben. Közben a gyertya lángja halkan pislákol. "Nagyon csodálom, hogy mennyire izgatott volt, amikor elmenünk a házadhoz egy barbecue-ra vagy mikor megmutattad neki az autódat és mindazon dolgokat, amelyeket a fiú az apjával csinál." Joanne lenyelte a csomót torkában. "Joanne...". Úgy tűnt Charles észrevette, hogy a nyilvánosság előtt tartja vissza könnyeit. "Úgy gondolom nagyszerű anya vagy jobbat nem is kívánhatott egy olyan kisfiú, mint ő. És tanár is vagy. Nem tudok rossz szót mondani rólad otthon, vagy Jules azt fogja kiabálni, hogy te vagy a legjobb tanár az egész világon". Mosolygott.

Joanne kuncogott. "Ez nagyon édes". A lány is elmosolyodott. "Bízom benne...". Charles ismét elhallgatott. "Remélem, együtt fogunk fejlődni". Felelte a férfi majd az evőeszközök alatt levő szalvétát babrálja. "És miután dolgoztunk a kapcsolatunkon tudunk foglalkozni a közeli emberekkel való kapcsolaton". Joanne érezte, hogy Charles nehezen tudta ezeket a gondolatokat szavakba foglalni, de a lány megértette, hogy érti és szíve megolvadt mellkasában. "Én is reménykedem". Válaszolta. A pincér az asztalukhoz jött és elvette az üres tányérokat. "Szeretnék látni a desszert menüt?" Kérdezte a hölgy. "Igen, kérem". Charles válaszolt és Joanne felvonta a szemöldökét. "Nem akarsz desszertet?" Kérdezte kis mosollyal. "Nos, de". Joanne felnevetett. "De ha azt mondod nem, nem mondtam volna semmit." Fejezte be Charles, Joanne összenyomta száját, hogy visszafogja mosolyát. A férfinek nyilvánvalóan igaza volt. "Tudod, hogy nem kell aggódnod a számla költségei miatt, ugye? Egyébként is én fizetek". Mondta.

"Meg kell ezt szoknom, Charles". Mondta Joanne lágy mosollyal. "Pénzügyi szempontból semmi gondom sincs, ki tudom fizetni az autómat és a lakásomat, de soha nem vacsorázok drága éttermekben és nem járok kedvemre drága boltokba." Mondta Joanne. "Örömmel hagyom, hogy megismerkedj az egésszel". Charles elvigyorodott ez által a lány kis megjegyzést tett. A pincér később visszatért és Joanne rájött, hogy még nem választott semmit ám Charles kért egy olyan tányért, amin osztozni tudnak. "Megesszük a desszertet, majd megnézzük a fiúkat, mielőtt hazaviszlek?" Kérdezte Charles, és a nő bólintott. "Tökéletes". Felelte és a férfi szeretetteljes pillantással visszatért rá.