𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝙌𝙪𝙖𝙧𝙖𝙣𝙩𝙖𝙘𝙞𝙣𝙦𝙪𝙚

Halk kisbabasírás hallatszódott a Charles éjjeliszekrényén lévő babaőrzőn keresztül. Ennek ellenére mindketten felébredtek, az idő még csak valamennyivel hajnali három után járt. A kis Teresa már négy hete volt otthon velük, és remekül teljesít. Nem sír sokat éjszaka, ezért Charles felült, figyelve a nyöszörgését, talán valami nincs rendben. "Majd én, majd én". Hallgattatta el Joannet, aki éppen le akarta venni magáról a paplant, hogy aztán lábait az ágy szélére lendítse. "Én is tudok menni". Motyogta fáradt szemét dörzsölve. "Ne, megoldom". Válaszolta Charles, kiszabadulva a lepedő alól, majd kikelt az ágyból. Charles csendesen kiment a hálószobából a folyosóra, remélve, hogy Teresa sírása nem ébreszti fel a másik két fiút. Charles kinyitotta hálójának ajtaját, felkapcsolta a gyenge fényt a sarokban, aztán belenézett a kiságyába. Matracán enyhén mocorgott, karja a takaró fölött volt, és kezét pedig belegyúrta a puha anyagba.

"Szia, kishercegnő". Dünnyögte Charles, majd gyengéden felemelte és csupasz mellkasához tette. Kinyílt a szeme, hogy ránézzen, sírása azonnal elhalkult. A férfi letekintett rá, ahogy a testéhez támasztotta, karjával apró alkatát fogta, kezével pedig a fejét simogatta. Lassan körbejárt a szobában egy dalt dúdolva, amit nemrég tanult meg Joanne-tól. Teresa folyamatosan nézett fel az apjára, elbűvölve a mellkasából érkező hangtól és rezgéstől, de ragyogó szeme elég hamar leereszkedett, keze ficánkolása lelassult, és nem kellett sok idő, mire újra elaludt. Charles felpillantott, amikor észrevette, hogy Joanne az ajtónak támaszkodva mosolyog, miközben kettőjüket figyeli. Visszamosolygott rá, csendben maradt, ahogy a kis Teresa-t visszarakta a kiságyába, ismét a végére téve a takarót majd betakarta, ügyelve arra, hogy biztonságosan feküdjön a hátán, és hogy a pokróc ne takarja el túlságosan. Joanne odalépett hozzájuk, aztán a gyermekükre nézett. Lenyúlt, hogy megsimogassa puha arcát és fejét fedő fekete haját.

"Vissza kellene feküdnöd". Suttogta Charles karját köré fonva, miközben ajka csupasz vállára tapadt. "Csak látni akartam kettőtöket". Válaszolt halkan a lány, élvezve a férfi meleg érintését. "Háromkor?". Kérdezte, mire könnyedén felkuncogott. "A nap bármely szakában". Válaszolta Joanne. Charles a szemébe nézett, amikor a nő felé fordult, és lehajolt, hogy megpuszilja ajakit. "Három óra múlva újra fent leszek, megint megnézem őt". Mondta Charles, amint lekapcsolta a villanyt, és becsukta mögöttük Teresa szobájának ajtaját. "Azért hagyd, hogy gyakrabban én is felkeljek". Joanne még mindig halkan beszélt, amikor átmentek a folyosón vissza a hálójukba. "A munkád is fontos". Mondta, visszabújva a takaró alá, majd Charles is csatlakozott hozzá az ágy másik oldalán. "Tudom". Válaszolta Charles, utána felé fordult, aztán a lány is ugyanezt tette. "De a családom még fontosabb". Mondta. Joanne hagyta, hogy lágy mosollyal pillantson a férfire, majd kezével kinyúlt, hogy megsimogassa az arcát. "És még csak négy hete szültél, mon amour". Szólalt meg Charles, megfogva a kezét.

Joanne érezte, hogy belül melegség virágzik, amikor megcsókolta az ujjbegyeit utána a keze felső részét, mielőtt közelebb húzná magához, hogy a mellkasához szorítsa, és puha csókokat hagyna a nyaka ívén. "De nagyon jól érzem magam". Tiltakozott a nő, amitől a férfi halkan felnevetett. "Csak hadd vigyázzak mindenkire". Válaszolta Charles, és újra csókot lehelt ajkaira, mire a lány bólintott, és a fejét a felsőtestén hagyta. Még néhány percig ébren voltak, és megbizonyosodtak arról, hogy Teresa biztosan alszik, és nem kezd újra sírni. A babaőrzőn nem hallatszott semmi hang, így a Leclerc család háza hamarosan ismét mély álomba merült.

Charles ébresztője néhány órával később megszólalt, Joanne felé fordult, aki a másik oldalára gurult, és mélyebben beletúrta fejét a párnákba. Elmosolyodott a látványtól, és rövid időre hagyta, hogy keze végig fusson a lány karján, majd lehajolt, hogy megpuszilja az arcát, mielőtt kimászott volna az ágyból. Kikészített néhány ruhát, aztán bement a fürdőszobába egy gyors zuhanyra. A nap még nem kelt fel, és még sötét volt a házban, amikor átment a folyosón, hogy először ellenőrizze Teresa-t. Ébren volt, ez azért lehetett, mert hallotta Charles lépteit a szobája közelében, de nem sírt és nem is nyöszörgött. A szeme csillogott, amikor Charles felemelte, és egy fogatlan mosolyt küldött felé. "Jó reggelt, kis angyalom". Kacagott fel, a takarójába burkolózva tartotta, miközben a szoba sarkában lévő asztalhoz vitte, ráhelyezte, hogy kicseréje éjjeli pelenkáját egy nappalira. Utána magával vitte a földszintre. E négy hét elteltével Joanne inkább a palackos etetést alkalmazta, és átálltak a tápszeres tejre.