𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝙑𝙚𝙣𝙩𝙞𝙨𝙚𝙩𝙩𝙚

Miután Charlesnak segítenie kellett az Arthur hangára elleni támadásban, késő este ért haza, vagy kora reggel, ki hogy nézi. A nap már a horizont felett emelkedett, ahogy megérkezett. Halkan felsóhajtott, amikor leállította autójának motorját, és hátra döntötte fejét a Ferrari fejtámlájához, majd körülbelül egy percig ült így. Charles összegyűjtötte erejét, aztán kiszállt a kocsiból, csendben bezárva az ajtót, hogy az ajtócsapódás vízhangja nem ébresszen fel senkit a házban. Kételkedett abban, hogy Joanne el tudott aludni, miután távozott. Remélte, hogy valamilyen vigaszt talált abban, hogy sok embere támogatta őt, Mick és Marcus ott voltak a lánynak és a gyerekeknek, ha bármi szükségük volt. Charles belépett a folyosóra, amikor az ajtó kinyílt, és kurtán biccentett Marcus felé. Mick jött le a földszintre, amikor Charles fel akart menni. "Joanne?". Kérdezte Charles halkan. "Csak ellenőriztem, uram, néhány perccel aludt el, mielőtt megérkezett." Mondta neki Mick, majd bólintott.

Nem szólt semmit, miközben csendes léptekkel indult el a hálószobába. Mivel már reggel volt, nem akart újra benézni Liamhez és Juleshoz. Ha nem riasztották őket a pár órával ezelőtti hirtelen távozásról, akkor nem kell tudniuk semmit. Charles a kilincsre tette a kezét, majd lassan lenyomta. Látta, Joanne alakját az ágyon, a függönyök továbbra is be voltak húzva, bár az éjjeliszekrényén egy kis lámpa továbbra is világít. Charles belépett a szobába, és becsukta az ajtót háta mögött. A fürdőszobába indult, majd megnézte mennyi időt mutat az órája. Nem fog aludni. A csörgő egyébként is egy óra múlva megszólal. Charles megnyitotta a zuhanyt, és hagyta, hogy a víz felmelegedjen. A felvett ing tiszta volt, mielőtt távozott, de tele volt vérrel és egyéb foltokkal, szerencsére nem az övéi. Az egyetlen véraláfutás, amit szerzett, az egy elég kemény ütés volt a bal arccsontjánál, de az különben is elég gyorsan el fog múlni. Charles levette a cipőjét és a zoknit, követve a nadrágját.

Belépett a tusolóba és engedte, hogy a víz az arcára csurogjon, aztán megmosta a kezére száradt vért. Lenézett, ahogy az éjszakai gyötrelem mind a lefolyóba ment. Charles a falnak támasztotta kezét, és felsóhajtott, amikor hirtelen megérzett egy kezet a hátán. Mint egy angyal úgy állt ott Joanne, amikor arccal felé fordult, gyönyörűnek látszott a szemében, próbált elmosolyodni, ezáltal óvatosan kunkorodtak fel Joanne telt ajkai. "Charles". A nő halkan beszélt, úgy ejtette ki nyelvével a nevét, mintha egy ima lenne, érezte, ahogy a melegség elterjed a mellkasában, majd automatikusan megérintette a nőt. "Itthon vagyok most már". Dünnyögte, és közelebb húzta ölelésébe. "Visszajössz az ágyba?" Kérdezte Joanne, végül ellazult feszült teste, amikor erősen tartotta a hátát, ujjaival lágy köröket dörzsölve a bőrébe. Charles megrázta a fejét. "Túl sok ma a munka, édesem". Válaszolta Charles. "Extra óvintézkedéseket kell bevezetnünk, ha valami hasonló következne be". Magyarázta, és a nő biccentett, hogy érti. "Hogy van Arthur?" Kérdezte Joanne.

"Jól van". Charles megerősítette. "De most menj vissza az ágyba". Mondta, hogy váltsa a témát, miközben simogatta az arcát a zuhany alatt. "Nem akartalak felébreszteni, aludnod kell, drágám". Mondta halkan, aggódása miatt a libabőrös lett, a szíve felduzzadt mellkasában. "Nem ébresztettél fel". Joanne elmosolyodott, végig futva kezeivel erős karjain. "Remélem, a beosztás egy kicsit könnyebb lesz a hét vége felé, szerettem volna veled vacsorázni." Mondta Charles, elzárva a zuhanyt majd elérve a törölközőt, amelyet magának készített ki, de a nő köré tette. "Amíg biztonságban nem leszel". Mondta Joanne, Charles bólintott, és eltűrt néhány nedves hajtincset a nő arcából, mielőtt gyengéden megcsókolná. Mindketten megszárítkoztak, aztán Charles újra felöltözött. A ház lassan ébredezett, a konyhai személyzet készítette neki a reggelit. Visszavitte Joanne-t az ágyba, és amint a feje elérte a párnát, elaludt, ez is megmutatta, mennyire fáradt volt attól, hogy ma este őt várta.