𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝘿𝙞𝙘𝙞𝙤𝙩𝙩𝙤

        "És végül, a krumpli és a steak?" Kérdezte a pincér, negyedik tányérral a kezében. "Az enyém!". Szólalt meg Jules, a felszolgáló elmosolyodott és letette a tányért a kisfiú elé. "Bon appetit". Mosolygott a párra és a gyerekekre. "Merci beaucoup". Mondta Jules, aztán kezébe vette az evőeszközöket. Joanne a két fiúra somolygott, akik boldogan mártogatták a krumplit a majonézbe és enni kezdtek. "A ma-... Joanne már elmondta nektek srácok, hogy hova megyünk a nyári szünet elején?" Mondta Charles, és nagyot nyelt, ahogy majdnem azt mondta: 'a mamátok...'. Joanne viccesen felvonta a szemöldökét, elnyomva a mosolyt, ami megjelenni akart az ajkán. "Neeem?". Kántálták a csemeték, majd Joannera néztek, aki a szájához emelte a borospoharat és ivott pár kortyot. "Nos, Ausztráliába megyünk, de nem csak nyaralni." Kezdte Joanne, és szemük elkerekedett. "Charles egyik barátja megházasodik, és meghívunk minket". Folytatta.

"Ausztrália? Az a világ másik végén van!" Sóhajtott fel Liam, miközben néhány krumplit rágcsált, amitől a nő rosszallóan megrázta a fejét. "A gépemmel fogunk menni, talán az út során leszállhatunk valahova, ahova szeretnétek". Javasolta Charles, mintha minden héten ezt tenné. "Szóval, megyünk az esküvőre, majd utána vakációzni". Vonta le a következtetést Jules. "Igen, így van". Válaszolta Charles, miközben vágta a T-Bone-ját. "Annemarie hamarosan elvisz titeket vásárolni. Jól kell kinéznetek az esküvőn". Charles kicsit megrántotta Liam ingjét, amin a lurkó felkuncogott. "Nektek nem kell vásárolni?" Kérdezte Liam. "Anyádnak majd veszek valami szép ruhát". Vigyorodott el Charles. "Megemlítettem, hogy valójában nem szeretem ezt a ruhát?" Kérdezte Joanne, amin mindketten felnevettek, mivel nyilvánvalóan csak viccel. Mindent élvezett a vacsorán, annyira házias érzés volt négyen itt lenni, bár az étterem ismét hihetetlenül elegáns volt.

"Élveztétek a vacsorát, fiúk?" Szólalt meg Joanne, miközben villáját az oldalán lévő burgonyasalátába szúrta. Hevesen bólogattak, Charles és Joanne egymásra pillantott. Húsz perc elteltével befejezték az étkezést, Joanne szépen fogyasztotta a bort és belülről kimelegedettnek érezte magát, nemcsak az alkohol tartalmú ital miatt, hanem azért is, mert nagyon jól érezte magát ma este. A pincér jött, hogy elvegye a tányérokat és letörölje az asztalt, mielőtt hozná a desszertmenüt. Jules és Liam már tudták, hogy szeretnének egy kelyhet eper fagyival nagyon sok tejszínhabbal, Joanne pedig egy brownie-t választott forró cseresznyével. Charles csak egy egyszerű kávét kért. Az asztalnál figyelte őket a férfi hátra dőlve a székben és az ajkára mosoly kerül, amikor Joanne egy szalvétával törölte le a tejszínhabot a fiúk arcáról, mivel rendetlenül ették meg azt a hatalmas kehely fagylaltot és habot. Sok időt töltöttek az étteremben, de végül Charles kérte a számlát.

A felszolgáló elvitte az asztalhoz, és Charles azonnal kártyával fizetett. Időközben Joanne és a gyermekek felálltak a helyükről, és elindultak a ruhatárhoz, hogy elhozzák a porontyok kabátjait. Charles és Joanne amúgy sem viseltek kabátot. Joanne az ajtónál várt, majd Charles hamarosan csatlakozott hozzá, kezét a lapockái között pihentetve. Kicsit kellett sétálniuk az utcán, hogy eljuthassanak a kocsihoz, majd az ujjaival megfogta a karját, hogy kezét az övébe tegye. Joanne rámosolygott, majd a lábára nézett, és megbizonyosodott arról, hogy egyik lépését sem rontja el, mert a szíve gyorsan dobogott mellkasában, miután az ujjaik összefonódtak. Charles kinyitotta az autó ajtaját, és a két fiú már be is ugrott a hátsó ülésre. Charles kitárta az ajtót Joannenak, és közelebb húzta magához, mielőtt beszállt volna, majd egy csókot nyomott a kezére, amitől rózsás lett az arca. Soha sem tudna hozzászokni ennek a férfinak a bájához.

Charles körbe sétálta az járművet, majd beült a Landrover kormánya mögé. Az útra hajtott, miután meggyőződött arról, hogy Liam és Jules is bekapcsolták-e a biztonsági övüket, mint ahogy Joanne is.