𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝙎𝙚𝙩𝙩𝙚

        "Siess, apa. Elkésünk". Jules keresztbe tette kezét mellkasán közben nézte, hogy az apja berohan a hálószobájába, hogy ki válassza a megfelelő nyakkendőt. "Jövök már, oké?" Válaszolta Charles, sietve tette nyakkendőjét nyaka köré, hogy szépen beállítsa úgy, hogy fia általános iskolájában reprezentatívnak tűnjön. Charles megígérte, hogy ma reggel elviszi az iskolába, de tegnap késő estig fent volt és elaludt az ébresztőn Jules a karját rángatta, hogy kimásszon az ágyból. Charles beletúrt hajába, úgy tűnt elég ideje van arra, hogy elvigye a fiút a suliba. "Menjünk, megvan az ebéded?" Kérdezte Charles Jules a szemét forgatta. "Természetesen, Ms. Pelletier előkészítette". Charles válaszul hümmögött, amikor eszébe jutott a szobalány a konyhai személyzetből. "Most már elég ebből a hangnemből, rendben? Sajnálom, hogy késtem amúgy is már bocsánatot kértem." Mondta Charles nyugodtan, de szigorúan.

Jules lassan bólintott arca enyhe rózsaszín pírt öntött, miközben lementek a földszintre. Pierre egy csokor virággal várt rájuk. "Köszönöm, Pierre". Mondta Charles, és elvette tőle a csokrot. "Ezek Ms. Hindsnek lesznek. Oda tudod neki adni?" Kérdezte Julestól. "Nem neked kellene oda adnod?" Javasolta Pierre vigyorogva felvonta szemöldökét. "Én is így gondolom, apa". Kuncogott Jules Charles ránézett mindkettőjükre, majd az órájára és a kezébe fogta a virágokat. "Rendben". Morogta és kiment az ajtón, másik kezében pedig a kocsija kulcsai voltak. Jules beugrott az anyósülésre, szorította a virágszálakat, miközben Charles az iskolába vitte. Éppen időben voltak az óra épphogy elkezdődött. Joanne nyitva hagyta az ajtót azoknak a gyerekeknek, akik egy kicsit később érkeznek és észrevette, hogy Jules volt az egyikük. Liam türelmesen várta, hogy barátja megérkezzen, foglalta mellette a helyét.

"Ms. Hinds!" Jules integetett, ahogy jött a folyosón. Joanne elmosolyodott. "Jó reggelt, készen állsz az órára?" Kérdezte beletúrva a hajába egy nagy vigyorral ment el mellette. "Igen!". Kiáltott fel, ahogy Liam felé sétált. Joanne az ajtó felé nézett, felismerte Charlest egy meglehetősen nagy virágcsokorral a kezében. "Szia". Mondta kis mosollyal. "Ezeket neked hoztam. Hogy egy kis tavaszt varázsoljon az asztalodra". Tette hozzá gyorsan. A nő mosolya nagyobb lett. "Gyönyörűek". Joanne elvette tőle a virágokat, és kicsit megnézte különböző színeket és formákat. "Nagyon szépen köszönöm". Mondta, és visszanézett rá. "Szívesen". Mondta Charles azt kívánta, bárcsak készített volna képet, mikor a nő ránézett és a csokor a kezében volt. Úgy tűnt ettől még jobban felvidul, mintha a virágok színei automatikusan vonzanák őt. "Sajnálom, hogy késtem". Mondta utána Charles. "Épp időben érkeztetek". Nevetett fel halkan Joanne.

"Én csak ehm..." Charles úgy érezte, hogy szíve gyorsabban ver a mondatól, amelyet fejében akart megformálni. "Egész héten nem léptem kapcsolatba veled, ezért akartam jönni, csak elaludtam." Charles magában forgatta a szemét, Joanne szinte nem akarta elhinni, hogy ő, a gengszter idegesen nevetett volna fel. "Jól van, ne aggódj miatta. Egyébként is találkozunk holnap." Mondta, szeme elidőzött jóképű vonásain. "Igaz". Bólintott Charles és kezét nadrágjának zsebébe tette. "A sofőröm hétkor felvesz titeket, jó lesz?" Kérdezte, és a nő bólintott. "Természetesen, gondoskodunk róla, hogy addigra készen legyünk. Liam csak erről beszél, mióta benne van a napirendben." Kacarászott Joanne, Charles pedig lélegzet vissza fojtvá nevetett fel. "Remélem, jól fog akkor szórakozni". Mondta. "Most be kell mennem az órára". Mondta Joanne kiegyenesedve. "Akkor nem tartalak tovább fel". Mondta Charles, újból elmosolyodott.

"Viszlát holnap". Joanne bólintott, és figyelte, ahogy elmegy. Becsukta az ajtót és az asztalára tette a csokrot. "Nézzétek meg ezeket a gyönyörű virágokat!" Mondta, hogy felhívja a gyerekek figyelmét. "Biztos vagyok benne, hogy valaki el akar menni a szekrényhez, hogy válasszon egy szép vázát". Joanne elmosolyodott, amikor kezek emelkedtek fel a levegőbe. "Rendben, Amelie, választhatsz egyet". Joanne kinyitotta a gardróbot a szoba sarkában és a lány felkelt székéből. "A rózsaszínt választom". Félénken elmosolyodott, Joanne elvette a rózsaszín vázát a felső polcról. Joanne vizet töltött bele, majd a csokorról levette a csomagoló papírt, hogy a vízbe tegye. "Rendben. Most nyissátok ki a fiókjaitokat, és csináljátok meg az írás gyakorlatokat". Mondta Joanne, leülve íróasztala mögé még mindig mosoly terül az arcára, mikor a virágokra pillant, amit Charles adott.