𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝘿𝙞𝙘𝙞𝙖𝙨𝙨𝙚𝙩𝙩𝙚

         "El akarod mondani a fiúknak, hogy Liam és én itt maradunk a hétvégére?" Kérdezte Joanne Charlestól. A férfi bólintott, követve a nőt az emeletre. "A szobája a jobb oldalon van". Joanne elmosolyodott majd Charles keresztülment a folyosón, és már hallotta a zajokat Liam szobájából. Charles kinyitotta az ajtót és belépett. "Mit csináltok, srácok?" Kérdezte, és leguggolt a földre. "Építjük ezt az autót!" Liam a dobozban lévő kocsira mutatott. "Anya adta a születésnapomra". Mondta következőként. "Milyen kedves. Segítesz neki?" Charles a saját fiához fordult, aki bólintott. "Meghajtjuk, amikor kész". Mondta Jules. "A hétvégére szüneteltetni kellene". Mondta Charles, és a fiúk összevonták homlokukat. "Anyád beleegyezett abba, hogy a hétvégén nálunk maradtok. Feltételezem, hogy el akarsz jönni, Liam?" Kérdezte, és Liam szeme kidülledt. "Igen!". Kiáltott fel mosolyogva. "Rendben. Miért nem csomagolsz össze egy kis táskát a következő napokra?" Javasolta Charles, erre a fiúk felugrottak, és az általuk épített autót már rég elfelejtették.

Charles elhagyta Liam szobáját, majd a folyosóra nézett, feltételezve, hogy a másik két ajtó egyike Joanne szobájához vezet. "Joanne?". Kérdezte, és kitárta az ajtót látva, hogy a nő háttal van neki, miközben a szekrényében morgott. "Azt hiszem, otthon akar maradni?" Kérdezte Joanne vicceskedve ezen a férfi felkuncogott. "Igen, egyáltalán nem akar velünk jönni." Vigyorgott majd kissé körülnézett. A szoba tágas volt, világos, természetes bézs és barna árnyalatúak voltak a bútorok és a dekorációk. Összehajtott néhány ruhát egy nagyobb táskába. "Ne zavartassad magad, nem kell kiöltöznöd ma este." Mondta Charles, miközben leült az ágy szélére. "Azt akarod, hogy farmerbe menjek vacsorázni?" Joanne felvonta a szemöldökét. "Van egy ajándékom a számodra". Charles kissé felvett egy vigyort, ami még mindig az ajkán volt. "Megint?". Arca kissé felmelegedett és ujjai összerezzentek a tőle kapott gyémánt medálú nyaklánctól.

"Nem vehetek ajándékokat?" Kérdezte, a szeme csillogott, amikor a nőre nézett majd Joanne nevetni kezdett. A férfi megragadta a csípőjénél és a lába közé húzta. Joanne a vállán nyugtatta kezét. "Nem akarom, hogy elkényeztess". Beszélt, miközben egyik keze az arca felé közeledett, körmeivel az állkapocs vonalát cirógatta. "Várd meg, míg megszokod, hercegnő". Mondta Charles, majd elfordította az arcát, hogy megcsókolja a tenyerét. "És meg kell tanulnod szeretni a kényeztetést, mint amennyire én szeretlek kényeztetni ". Mondta. Joanne mosolyogva megrázta a fejét és lehajolt ajkaihoz egy csókra, majd ellépett a lába közül, hogy becsukja a szekrény ajtaját és ellenőrizze, vajon rendelkezik-e minden szükséges dologgal. "Menjünk". Mondta Joanne, és Charles felállt az ágyról. Lementek a földszintre és szóltak a fiúknak is, hogy jöjjenek le. Liamnek készen is volt a hátizsákja. "Most már azt hiszem, vezetned kell az autómat". Mondta mosolyogva a férfi, majd rá nézett, és átadta neki a Lamborghini kulcsát. "Biztos vagy benne?". Kérdezte, és biccentett, ezáltal elvette a kulcsokat.

"Akkor jó". Joanne elmosolyodott, és válaszként átadta neki a kis mercedes kulcsait. Liam örömmel ugrott be ismét a kocsiba majd Joanne a volán mögé ült be majd az ülést és a tükröt magasságához igazította, mielőtt elindítaná a motort és megfordulva a tornácról, hogy a Charles lakása felé vezető úton menjen.

        Charles követte őt, majd az őrök kinyitották a kapukat, és szépen leparkolta az autót a kijelölt helyre. Később visszaviszi a mélygarázsba. Kiszállt a kocsijából és figyelte, ahogy villog a Lamborghini, amikor a motor leáll. Melegség érzet árasztotta el a mellkasát, amikor figyelte, hogyan szállt ki Joanne a járműjéből. A házias érzés, hogy egyszerűen csak vezeti az autóját, mert együtt vannak, sokat jelentett neki. Könnyedén el tudta képzelni, hogy így jön haza egy sulis nap után, mindkét gyereket hazafelé hozva. A pár megint kulcsot cserélt. "Milyen volt?". Kérdezte, és a lány elmosolyodott. "Jó élmény volt. Bár én inkább a saját kis autómat szeretem, könnyebb vezetni a forgalmas utakon". Válaszolta Joanne. "Értem". Kuncogott. "Menjünk be, a szobalányok valószínűleg készítettek kávét". Mondta Charles utána. A gyerekek előttük rohantak be a házba és az ajtóban lévő őrök barátságosan üdvözölték Joannet. Pierre éppen jött ki Charles irodájából, néhány papírral, amelyet neki hoztak.