𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝘿𝙞𝙘𝙞𝙖𝙣𝙣𝙤𝙫𝙚

        Ez alkalommal Joanne volt az első, aki felébredt. Kinyitotta a szemét és felfedezte, hogy Charles szorított egy kicsit karjaival a derekán. Megfordult az ölelésében és elégedetten hümmögött, amikor érezte magán a teste melegét. Az egyik felsőjét viselte, a fehér anyag puhának és könnyűnek tűnt a bőrén. Joanne felnézett tökéletes arcára, szeme még mindig csukva volt, hatalmas szempillái pedig majdnem megérintették az orcáját. Ajkai teltek és természetesen sötét rózsaszínűek voltak, szőrszálai kontrasztban álltak ajka körül és az állkapcsán. Paplan a derekáig ért, kockahasa jól látható volt, így a nő az alsó ajkába harapott tökéletes testalkata látványán. A nap arany fényeiről ki tudta olvasni, hogy nincs késő reggel. Joanne a férfi mellkasára tette a kezét, és nyomon követte a kulcscsontját, majd végül az álla vonalát.

Körme kissé csiklandozta a bőrét, majd a szempillái megmozdultak, mikor ébredezni kezdett. Charles csillogó szemmel nézett rá, majd kezébe fogta a nő kezét, és ujjhegyeit az ajkára nyomta. "Korán van még, nem?" Kérdezte, a hangja karcos volt az ébredés végett, és ettől Joanne libabőrös lett. "Azt hiszem". Válaszolta Joanne. "Hmm, oké". Hümmögte Charles, ujjaival, amelyek a lány csípőjén nyugodtak, mintákat rajzolt a bőrén. Kezüket a szívére tette és Joanne érezte, hogyan ver a mellkasa alatt. Csendben maradtak, majd Charles ránézett, miközben figyelte, ahogy a tenyerét óvatosan elhúzza az övétől, de csak a hasán pihenteti, és ujjhegyeivel az izmokat követi. Annyira gyönyörű ebben a pólóban. Szeme a nő nyakához vándorolt, a nyakhajlata felduzzadt, a mellei pedig a fehér anyagon pihentek. Imádta, hogy ennyire gyönyörűen áll neki a hófehér sötét bőrén, onyx haja pedig kissé elterült azon.

"Olyan jól nézel ki, Charles". Sóhajtott fel Joanne. "Nem számítottam arra, hogy ilyen jóképű barátom lesz azok után, hogy Liam apja és én szakítottunk". Mondta kuncogva, amitől a férfi is vigyorogni kezdett. "Igazán?". Kérdezte Charles. "Azt hittem, bárkit megkaphatsz". Mondta. "Te vagy a legszebb nő, akit valaha láttam". Orrát az övére tette, majd a nő felkuncogott, és elpirult a gyengéd pillanattól. "Alig várom, hogy elmenjünk így négyen". Sóhajtott fel Charles, másik kezének ujjaival áthaladt a haján. A nő rámosolygott, és még mindig az álmos arcát leste. "Azt hiszem, készen állok összeköltözni veled, amikor visszatérünk Ausztráliából". Mondta Joanne a szemébe nézve. Charles mosolya kiszélesedett, és karjaival körbe ölelte, hogy még közelebb húzza magához. Finoman megmozdult, hogy a lány fölé kerekedjen, és határozottan megcsókolta. Joanne hüvelykujjával simogatta az arcát, amikor kissé eltávolodott tőle. "Megbeszélem Liammel, bár nem hiszem, hogy sokáig kell megvitatni". Charles felkuncogott azon, amit mondott, és érezte, ahogy a keze a válla felé mozdul, majd a bicepszéhez.

"Türelmetlen vagyok, hogy mindez megtörténjen, Joanne". Vett egy lélegzetet, lágy csókokat nyomva a kulcscsontjára. "Remélem, nem siettetlek". Mondta ezután. Joanne megrázta a fejét. "Nem". Válaszolt. "Nem kellett sok idő ahhoz, hogy eldöntsem, mit akarok, mikor ilyen varázslatosan érzem magam minden alkalommal, amikor veled vagyok." Mondta Joanne, és a szíve megtelt örömmel a mellkasában. "Boldog vagyok". Mondta Charles. "Soha sem voltam ennyire boldog, mint veled." A férfi elmosolyodott, majd még egyszer megcsókolta a száját, mielőtt mellé feküdne, és fejét a könyökére támasztaná. "Éhes vagy?". Kérdezte egy pillanatnyi csend után. "Megkérhetem a konyhai személyzetet, hogy készítsen reggelit". Mondta Charles, miközben szeme elidőzött az arcán. "Mennyi az idő?". Kérdezte a lány, majd a férfi megkereste a telefonját az éjjeliszekrényen. "08:30". Mondta. "Igen, mehetünk reggelizni". Bólintott Joanne. "Hmm." Dörmögte, és visszatette a készüléket a szekrényre. "Mi az?". Kérdezte a férfi dörmögése miatt. "Azt reméltem, hogy az ágyban reggelizel". Felelte Charles egy kisfiús vigyorral, kezét a combja felé vitte a lepedők alatt.