𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝙌𝙪𝙖𝙩𝙩𝙧𝙤

"Jó reggelt, Joanne". Az osztályterem kulcsaival babrált majdnem elejtette őket ijedtében, amikor egy hangot hallott meg a háta mögött. Megfordult, hogy szembe nézzen Charles fölé magaslott alakjával, kezével, Jules jóval kisebb kezét fogta. A gyerek fényes mosollyal integetett neki. "Jó reggelt kívánok". Mondta ziháló nevetéssel. "Korán jöttetek". Említette, az óra csak tíz perc múlva kezdődik és a legtöbb gyermek nem érkezik ilyen korán. "Tudom". Mondta egyszerűen Charles. "Így be tudtam hozni egymagam". Magyarázta, a nő végül bólintott kinyitotta az ajtót és beléptek. Liam és Jules azonnal odamentek az asztalukhoz hogy egymás mellé húzzák őket az osztályteremben. "Be nem állt a szája arról, hogy milyen jó volt a fagyi, és mennyire izgatott, hogy ma megint nálatok maradhat". Charles kuncogott átfutott kezével a haján, amelyet kis zselével bekent.

A napos időjáráshoz öltözködött napszemüveg a zsebében, fehér ing takarta széles mellkasát, sötétkék nadrággal, melyet bőrövvel rögzített. Joanne biztos volt benne, hogy ez az ember a nap bármelyik időpontjában bámulatosan néz ki. "Örülök, hogy jól szórakozik Liamel". Elmosolyodott, majd táskáját az asztalára tette. "Segíthetek még valamiben?" Finoman megkérdezte, miközben a férfi még mindig az íróasztala mellett állt sötét szemöldökét kissé összehúzta homlokán, amikor néhány másodpercre ránézett. "A segélyhívó telefonszámom". Mondta, állát meglazítva. "Azt hittem, hogy a segéded fogja átadni." Charles ajka kissé felfelé görbült és még mindig ott állt, mint egy márványszobor. Nem akarta, hogy úgy tűnjön, mintha kétségbeesetten látni akarta volna, bár ez tényleg így volt. "Más feladatot adtam neki" Charles tájékoztatta majd a nő bólintott.

"Szóval itt van". Átadta neki az egyik névjegykártyáját, bár még soha nem látta Monte Carloban. Nagyot nyelt aztán elvette tőle. "Liamnek vettem egy Play Station játékot, Jules segített kiválasztani." Váltott témát Charles, és kezét nadrágja zsebébe tette. Beszélgetésüket rövid időre félbe kellett szakítaniuk, amikor más gyerekek jöttek be az osztályba köszöntek Joannenak, aztán a helyükre mentek. "Nem kellett volna". Mondta Joanne, és néhány onyx hajszálat füle mögé simított. "Azt akartam, hogy nálatok maradjon és játsszon Liamel, úgy gondoltam közben mi is tudunk csinálni valamit". Vont vállat Charles. "Jules táskájában van, biztos vagyok benne, hogy ma délután jól fognak szórakozni." Komoly arckifejezése kissé újra előjött, amikor Joanne azzal a gyönyörű mosollyal mosolygott rá. "Én is". Válaszolta Joanne. "Sok szerencsét a mai naphoz". Mondta a férfinek, aki bólintott és megfordult.

"Fel fogom venni". Mondta Charles, majd intett Julesnak. "Ó, és Joanne?" Egy pillanatra az ajtónak dőlt. "Ne főzz vacsorát ma este". Mondta kissé barátságos mosollyal, mielőtt kiment. Joanne arca ismét felhevült és érezte izzadt tenyereit. Ne főzzön vacsorát, rendben. Mert a legutóbbi valószínűleg szörnyű volt, igaz? Mélyen felsóhajtott, és egy pillanatra az ajkába harapott. Még csak reggel fél nyolc volt, de ettől a férfitől az agya néhányszor bukfencelt a koponyájában. "Ms. Hinds? Megnézzük ma újra a filmet?" Kérdezte az egyik lány majd felemelte a fejét, és felvonta a szemöldökét. Igaz, a tanítás volt a munkája. "Azt hiszem igen". Válaszul elmosolyodott és felállt, hogy becsukta az ajtót, amikor összes diákját megszámolta.

        "Megvan a pénz?" Charles álla kissé megfeszült, amikor meglátta, hogy a férfi a mólón áll, ahol a jachtnak is kellett lennie a monacói kikötőben. "Megvan a jacht?" Az ügyfél utánozta hozzáállását és elszívta cigarettáját, mielőtt ledobná a földre és rálépne, hogy kialudjon. "Azt hiszem, eldönthetem, hogy milyen sorrendben folytatjuk ezt az üzletet". Mondta Charles és megkeményedett a szeme, amikor a férfi szkeptikusan nézett rá, mielőtt bólintott. Az egyik testőr felé dobta a táskáját. Charles nem volt biztos benne, hogy miért viselkedett ez az ember úgy, mintha nagy játékos lenne. Mielőtt megkapta volna ezt a bizniszt megvizsgálta a hátterét, ami gyakorlatilag semmi se volt. Majdnem nevetett a srác megjelenésétől. Pierre Charles oldaláról elindult, hogy elvegye a táskát először körbe tapogatta, mielőtt visszahozta volna a térfelükre majd kinyitotta. Megmutatta Charlesnak, aki jóváhagyva bólintott. "Rendben". A telefonját a füléhez emelte csak egy kis időbe telt, mire a jacht látótávolságba nem került, és lassan megállt a mólón.