𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝘿𝙪𝙚

Charles a nőre nézett, miközben elvett még egy pizzaszeletet. Nem akarta úgy bámulni, mint egy fura alak, de nem tudta levenni róla a szemét. Röviden letekintett kezére és nem látta a fényes, arany karikagyűrűt, amire számított. Ha jól emlékezett, akkor a folyosón lévő képeken sem látott férfi karaktert. "Liam apja nincs itt?" Kérdezte hirtelen, amikor szemével újra rápillantott, rájött mennyire merész kérdést tett fel. "Vagy ez nem az én dolgom?" Harapott egyet szeletéből kissé megnyugodott, amikor Joanne a fejét rázta. "Semmi baj". Szomorúan elmosolyodott. "Liam apja valóban nincs itt. Tervezett terhesség volt, ám ő megfutamodott attól a gondolattól, hogy gyermeket neveljen, amikor szülni készültem." Lenézett körmére. "Évek óta nem láttam őt és Liam sem találkozott vele soha. Szeretném, ha ez így is maradna." Mondta Joanne és felállt, hogy újra töltse poharát.

"Mi a helyzet veled?". Merte megkérdezni. "Velem?". Válaszolta Charles. "Nem gondolom, hogy nőtlen lennél." Joanne ismét megmutatta gyönyörű mosolyát, mielőtt leült. "Nem vagyok házas". Mondta Charles. "Nincs az életemben nő". Hozzátette. "A történetem megegyezik a tiéddel". Rövid volt, és Joanne lassan bólintott érezve, nem igazán beszél szívesen magáról. "Jules számomra a világot jelenti, még ha a munkám nehéz is". Charles állkapcsa kissé megfeszült. "Értem". Motyogta Joanne. Charles a szemöldökét ráncolta érezve a késztetést, hogy többet mondjon neki, annak ellenére, hogy nem akart túl sokat mesélni önmagáról. "Nem tudtam, hogy terhes". Újra megszólalt. "Jules egy cetlivel feküdt a küszöbömön, mondván, hogy ő az enyém és hogy nem tud törődni vele." Joanne megdöbbent a történettől szinte könnyek mardosták szemét a gondolattól, hogy egy elhagyatott kisbabát tettek az ajtaja elé.

Charles egy pillanatra ránézett. "Sajnálom, nem tudom elképzelni egy nőről, egy anyáról, aki ezt művelné." Mondta Joanne, hogy magyarázza érzelmeit. Charles szíve összeszorult kedvességétől. "Egy barátomról neveztem el, akit elvesztettem". Magyarázta ezután, és a két fiúra nézett, akik még mindig a pizzájukat eszegették. "Ez egy gyönyörű gesztus". Joanne elmosolyodott, és felállt elvette a tányérokat és a poharakat, Charles közben segített betenni az evőeszközöket a mosogatógépbe, azonban egy villa megszökött és a padlóra esett. Mindkettő lehajolt, hogy felvegye, ezáltal kellemetlenül közel kerültek egymáshoz. Joanne felállt, és kipirult arccal nézett rá. "A villád". Mondta Charles enyhén kuncogva. "Igaz". Ziháló nevetést adott ki, még mindig szemébe nézve. "Meg fogod csókolni aput?" Mindketten hátráltak és Julesra néztek, aki a küszöbön állt.

Joanne majdnem kiejtett mindent a kezéből, amikor megpróbálta összeszedni magát, fia olyan hangosan kuncogott, mint Jules szüleikre nézve, akik két nagyon kínos felnőttként érezték magukat. "Ez nem rád tartozik, kis ember." Charles a fiára mosolygott, letérdelt, hogy csiklandozza mindkettőjük hasát, és a gyerekek nevetve kiáltottak fel. Joanne rájuk nézett, gyomrát pillangók lepték el, mert egyszerűen annyira imádnivaló volt a helyzet. Megmelegedett a szíve, amint látta, hogy a gengszter elbontja falait a gyerekek körül. "Azt hiszem, itt az ideje, hogy induljunk". Charles ismét felszólalt, és kiegyenesedett. Joanne bólintott, és az ajtó felé vette az irányt, hogy kinyissa nekik. "Hú, anya! Nézd Mr. Leclerc autóját!" Kiáltotta Liam, és a gyerekek odamentek Charles járműjéhez. "Légy óvatos, drágám". Mondta Joanne félve, nem akarta, hogy bármi történjen, és kárt okozzon a drága autóban.

"Be akarsz ülni a kormány mögé, haver?" Ajánlotta fel Charles ez által felgyorsult a nő szívverése. "Igen!". Mondta Liam, és Charles beültette fiát a nagy, bőrülésbe. Alig tudott átnézni, ám apró kezével megragadta a kormányt. Charles megnyomta a műszerfal egyik gombját, hogy elindítsa a motort, és a fiúk megörültek és izgatottan tapsoltak. Joanne elmosolyodott a látványon. "Gyere, Liam. Haza akarnak mostmár menni". Mondta gondolva, hogy elég volt, nem akarta feltartani őket. Charles kiemelte Liamet az ülésből, és Julest az anyós üléshez csatolta. A biztonságos ülés megnyugtató érzetet keltett benne. Liam visszatért az anyjához megfogva a kezét. "Köszönöm, hogy vigyáztál rá". Mondta a férfi kezét az autó tetejére támasztva, és visszanézett Joannera. "Nincs mit". Válaszolta. "Azt hiszem, a fiúknak kellemes délutánja volt". Liamre mosolygott, aki hevesen bólintott.