𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝘿𝙤𝙙𝙞𝙘𝙞

        A tárgyalóterem kemény ajtaja becsukódott Charles mögött mikor utolsó személyként csatlakozott. Az asztalfőhöz indult és kibújtatta karjait kabátujjából aztán a székháttámlára tette, mielőtt kihúzta azt. Csend volt, amikor Charles leült ingujjai könyékig fel voltak gyűrve. "Na, lássuk". Szólalt fel. "Marcus és Mick tegnap járőrözni voltak és meglátták, hogy ez a fickó szaglászott körbe az üzletünknél. Ha hozzá tehetem". Charles kinyitott egy térképet, amelyre Mick kinyomtatott képeket tett. "Itt van a banda jele". Karikázta be Charles egy tollal. "Láttam már ezt a jelet korábban". Felelte Giovinazzi, fejével kissé bólintva. "A kikötő körül". Magyarázta. "Azt hiszem, gyűlöletet ébresztettünk fel". Beszélt oldalról Pierre. "Egy új csapat van itt és lelőttük a szóvivőt és az őreiket". Magyarázta el Pierre az asztalnál ülő többi férfinak.

"És erre azért volt szükség, mert...?" Kérdezte Arthur szemöldökét felvonva. Tudta, hogy testvére néha ingerülten viselkedik és az ilyen esetek általában bajul sülnek el. "Azt hitte, hogy egy üzletember és megemlíthet valamit a kedvesemről". Mondta Charles Arthur szemébe nézve. "Most már tudják, hogyan kell felbosszantani téged, szép volt". Mondta Ricciardo az asztal másik oldaláról. "Ki kellene hagynod ebből a magánéletedet, Charles. Most lehet háborúban állunk egy másik bandával, amit nagyon könnyen el lehetett volna kerülni." Sóhajtott fel Arthur és beletúrt piszkos szőke hajába. Charles állkapcsa válaszul meglazult. "Elég". Hangja áthaladt a szobán. "Bosszút álltak azzal, hogy személyes box zsákként használtak fel. Azóta nem támadtuk meg őket. Ha egy embert megöltek közölünk, mi is megöltük az övéjükből. Vége van már és nem kellene több időt fecsérelnünk azokon a seggfejeken". Tette hozzá.

"Külön védelmet akarok a kaszinó est folyamán, valamint extra védelmet Joanne és fia számára. Őrjáratokat szeretnék az iskola környékén és éjszaka a lakása körül". Foglalta össze Charles. "Ő egy nő, Charles". Mondta Antonio. "Igen, ezért követelek őröket a háza körül". Válaszképpen felhorkant. "A kódex szerint nem ölhetünk meg egyetlen egy nőt sem. Ennek a kódexnek is meg kell felelniük". Gondolta Antonio. "A nem megölés is kínzást jelent, amíg szívverése percenként nem dobog, van még kérdés?" Charles felvonta szemöldökét és mindenki megrázta a fejét. "Azt akarom, hogy mindenki figyeljen ezekre a srácokra. Nem tudom, honnan származnak, de szeretnék minden lehetséges információt megkapni róluk. Ide jönnek, és azt hiszik, hogy játszhatnak a területünkön." Az asztalnál ülő férfiak egyetértésben hümmögtek. "Tartjuk a tartózkodást. Mindannyian". Tette hozzá Arthur. "Semmi támadás, semmi mulatságos üzlet, amely bármit is provokálna. Háborúba megyünk, amikor eljön az idő".

Charles bólintott. "Jó. Folytassuk a kaszinó esttel...". Könyökét az asztalra tette. "A Keleti partnereinket is meghívjuk valószínű, hogy eljönnek. Zárjuk le az új üzleteket és létesítsünk új kapcsolatot. A tehergépkocsik az éjszakai készletekkel holnap este érkeznek, Daniel?" Charles az ausztrál partnerére pillantott, aki bólintott. "Igen. Csapatom a Nizzából vezető úton kíséri el őket. Mindent biztonságosan lepakolnak". Erősítette meg Daniel. "Rendben, megvárom a kaszinóban". Tette hozzá Arthur. "Elintézve". Mondta Charles, és befejezte az ülést.

        Nem sokkal késő délután, kiszállt az olasz Il Terrazzino étterem előtt. Sebastian autója már ott volt. Charles átment az úton és belépett az étterembe, a terasz felé sétált, ahol partnere egy csésze kávéval ült előtte és egy újsággal az asztalon. "Seb". Szólalt meg Charles, miközben leült. "Charles". Válaszolta Sebastian, és becsukta az újságot. "Maradsz még ezen a hétvégén?" Kérdezte Charles, miközben kényelmesen helyet foglalt a székben. "Nem vagyok biztos benne. Hanna egyedül van a gyerekekkel". Magyarázta Sebastian, hivatkozva a családjára. "Nem most alapítasz te is családot?" A német felvonta szemöldökét kis vigyorral. Charles ajka kissé felfelé görbült. "Valami olyasmi". Ismerte be. "A fiam tanára". Magyarázta. Sebastian helyeslően bólintott. "Rendben, térjünk vissza miért vagyunk itt...". Mondta Sebastian, és elővett egy borítékot zsebéből.