𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝙏𝙧𝙚𝙣𝙩𝙖𝙙𝙪𝙚

"Köszönöm, Celia". Joanne szelíden somolygott a szobalányra, aki félénk mosollyal válaszolt, amikor elvette a tányérokat. Charles elégedetten bólintott személyzete felé, ahogy hátradőlt a székében. Vacsora után letakarították az asztalt, valami olasz ételt főztek, amit imádott Joanne. Örült, hogy bő ruhát visel, mert úgy érezte, bármelyik másodpercben kipukkadhat. Charles megfogta a kezét az asztalon, a gyerekek a másik oldalon ültek. Rövid pillantást vetett Charlesra, mosoly húzódott a szájára, miközben Liam és Jules egész vacsora alatt csendben és türelmesen várták, hogy megtudják kishúguk vagy kisöccsük lesz. Charles visszamosolygott Joannera. "Szóval, srácok..." Kezdte Joanne. "Végre!". Ujjongott Jules, megnevettetve a párt. "Pár hónap múlva kishúgotok lesz". Fejezte be Charles. "Reméltem, hogy lány lesz". Mondta Liam, és csak úgy sugárzott a helyén. "Én nem bánom!". Tette hozzá Jules. "Ameddig kedves". Mondta.

"Az orvos úgy gondolja, hogy a baba jövőév áprilisában jön. Akkor már kicsit idősebbek lesztek". Beszélt hozzájuk Charles. "Ti is a ház uraivá váltok". Joanne elnyomta nevetését, amikor meglátta arcukon a büszke tekintetet. "Elvárom tőletek, hogy gondoljatok rá is, és érezzétek kicsit felelősnek magatokat. Jól fogunk vigyázni rá, mindannyian". Bólintottak komolyan. "Mi lesz a neve?". Kérdezte Liam kíváncsian. "Még nem tudjuk, de ha eszetekbe jut egy szép név, mindig figyelembe vesszük". Mondta Joanne, majd megint biccentettek. "Van egy másik dolog is". Kezdte el Charles. "Van még egy babád?". Kérdezte Jules tágra nyílt szemekkel, amin felnevettek, Joanne pedig a fejét rázta. "Nem, csak egy kisbaba van". Erősítette meg Joanne. "Liam, tudod, hogy nem én vagyok a biológiai apád". Mondta, és Liam enyhe homlokráncolással nézett rá. "Tudom, hogy nincs itt az igazi apukám". Mondta. "Tudom". Kuncogott halkan Charles. "De édesanyád és én arról beszéltünk, hogy az apád akarok lenni. Saját fiamként szeretlek." Liam arcára mosoly került. "Az apukám akarsz lenni?". Kérdezte, és Charles bólogatott. "Igen". Mosolyodott el Charles is.

"Jogilag ez eltarthat egy ideig. A monacói kormánynak fel kell mérnie a terepet, és egyet kell értened abban, hogy azt akarod, az igazi apád legyek." Charles próbálta a lehető legegyszerűbben elmagyarázni. "Pár napig gondolkodhatsz rajta, ha akarod, édesem. Ez elég nagy lépés. Ezután semmilyen módon nem vagy kötve igazi papádhoz". Tette hozzá Joanne. "Charlesnak meg kell tudnia, hogy örökbe fogadhat-e téged". Magyarázta következőnek. "De én még az apámat sem ismerem". Mondta Liam, és az anyjára nézett. "Charles az apum". Mondta ezután, és Charles melegséget érzett a testében a fiatal fiú szavaitól. "Akkor a testvérem lesz?". Kérdezte Jules. "Igen, az lesz". Biccentett Charles. A két gyerek egymásra nézett, végre egy család lehetnek, bár már testvérként érezték magukat. "Menő". Helyeselt boldogan Liam. "Nem kell ezen gondolkodnom". Mondta Liam, és az anyjához fordult. "Charlest akarom édesapámként". Mondta neki és Charlesnak. "De én is akarom, hogy Joanne az anyukám legyen!". Jules hirtelen félbeszakította őket. "Azt akarod, hogy az édesanyád legyek?". Kérdezte Joanne gyengéden. "Igen, akkor leszünk igazán testvérek". Erősen bólintott. "Ha ezt akarod, akkor mindent elintézünk". Mondta Charles, keze elindult, hogy megszorítsa a nőét.

"Most már felmehetünk? Pierre megígérte, hogy megnézi velünk a Pókembert". Liam felpattant a székére, és mindketten felnevettek, meg se bírják számolni hányszor kellett Pierre-nek megnéznie a Pókembert a fiúkkal. "Egy nagy ölelés után mehettek". A fiúk felálltak a székükről és körbe sétálták az asztalt, hogy szüleik között helyezkedjenek el. A család összegyűlt, és szorosan megölelték egymást. Charles megpuszilta halántékukat, mielőtt elengedték volna őket, hogy felrohanjanak az emeletre. Ők is felálltak, majd Charles a mellkasához vonta. Joanne karja könnyedén lendült a nyakára, és lassan csókolóztak. Charles elhúzódott, hogy lenézzen a pocakjára, és a mosolya automatikusan kiszélesedett. "Most felhívom Francescat". Jelentette be Joanne, érezve, hogy a szíve kissé gyorsabban ver. "Hogyne". Charles bólintott, megköszörülve a torkát, amikor ellépett tőle. "A nappaliban leszek". Mondta, hogy adjon neki teret. Joanne biccentett, és az asztalnak dőlt, kezébe vette a telefonját. Végig lapozta névjegyeit, majd tárcsázta barátnője számát, remélve, hogy felveszi. Joanne megkönnyebbült, ahogy Francesca válaszolt a hívásra.