𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

𝙑𝙚𝙣𝙩𝙞𝙘𝙞𝙣𝙦𝙪𝙚

Charles, Joanne és a gyerekek csodálatos időt töltöttek Perthben. Liam és Jules annyira izgatottak voltak a kempingi éjszaka után, hogy azonnal akartak vetetni egy sátort, amiben tölthetnek egy éjszakát a kertben. Azt mondta Charles, hogy gondolkodik a dolgon, oldalra nézett Joannera, arckifejezésével azt sugallta, inkább azt reméli, hogy a srácok elfelejtik. A nő kuncogott és vállat vont, nem foglalkozott vele túl sokat, de el tudta képzelni, milyen lehet egyszer kempingezni a kertükben. Délután meglátogatták a perthi állatkertet, és láttak mindenféle állatot majd még egyszer körbejárták, a két fiú nagyon imádta, aztán a bérelt autó hátsó ülésén mentek vissza a lakáshoz. Eközben Daniel és Elina küldtek képeket nászutukról, valamint Elina babája első jeleiről. Joanne nagyon csodálta a párt, és remélte, hogy a csodálatos utazás során tartani fogják a kapcsolatot. Egy nappal később Charles és Joanne hazament Charles repülőgépével. Folytatódik a munkája, amint megérkeznek.

Joannenak és Liamnek volt egy feladata, ami az volt, hogy az összes cuccukat szét kellett válogatni, hogy aztán azokat dobozokba tegyék, mivel Charleshoz és Juleshoz költöznek. Liam a fellegekben járt, hogy milyen gyorsan fog megtörténni, és nagyon lelkesen tette el minden dolgát a bőröndökbe és ládikókba, hogy azonnal a legjobb barátjához költözzön. Forró nap volt Monte Carloban, Joanne letörölte a verejtékét homlokáról, amikor egy másik holmikkal teli dobozt tett a költöztető szolgálat munkatársaihoz. Liam még mindig a szobájában volt, a motyóját válogatta ki. Joanne szerint jó ötlet lenne eladományozni azokat a csecsebecséket, amelyekre már nincs szükségük, azokból, amelyeket Charles házába akartak vinni. Volt olyan ruhája, amit már nem hordott, és Liamnek is volt túl kicsi ruhája, így elajándékozhatnák olyanoknak, akik tudják használni. A bútorok nagy részét otthagyták, mivel Joanne még nem akarta eladni a lakását. Talán hasznos lehet a jövőben. Nem mintha lennének súlyos problémák a kapcsolatukban, de jó, ha megvan.

Charles még mindig dolgozott, de vett ki egy kis szabadidőt, hogy a nővel lehessen. A kikötőben volt munkája, tehát ebéd előtt hazaér. Marcus és Mick a kapuknál voltak, és tájékozódtak a helyzetről. A légkör mindkét házban remek volt. Liam és Joanne epekedve várták, hogy minden holmijukat Charles villájába szállítsák. Charles és Jules örültek annak, hogy szeretteik olyan közel lesznek, amennyire csak lehetséges. Joanne mindig is érettnek tartotta magát, különösen az élet 'következő lépésének' megtételekor, végre a partneréhez költözni, és úgy érezte, teljesen érett és okos ahhoz, hogy meghozza a saját döntéseit. "Ez minden, Ms. Hinds?" Kérdezte meg az egyik költöztető. "Megyek, megnézem a fiamat". A lány elmosolyodott, és gyorsan átadta a férfinek az utolsó dobozt, mielőtt felment az emeletre. "Liam?". Szólította, és bedugta fejét a szobájába. "Kész vagy, drágám?" Kérdezte, és a fiú felnézett, amikor az utolsó dolgokat tette a dobozba, és leült az ágyára. "Kicsit hiányolni fogom ezt a házat". Ismerte be Liam mosolyogva, miközben Joanne mellé ült.

"Én is". Válaszolta Joanne. "De nagyszerű lesz minden nap Charlesal és Julesal együtt lenni." Tette hozzá, Liam is hevesen bólintott. "Teljesmértékben!". Sikoltott fel Liam. "Boldog vagyok". Mondta, és kinyújtotta a karját, hogy átölelje édesanyját. Joanne az ölébe húzta, aztán szorosan megölelte. "Én is". Felelte, és megpuszilta az arcát. "Most pedig hagyjuk el a házat". Liam a földre ugrott, és sietve felvette a cipőjét. Joanne felvette az utolsó dobozt, és lement a lépcsőn. A költöztető személyzet berakta a dobozt a teherautóba, amikor Joanne és Liam beült a kocsiba. Míg Charles háza felé mentek, addig a teherautó követte őket. Joanne Liamre nézett, ahogy ült mellette a autóban. Sütött a nap, és ez a nap nem kezdődhetett volna jobban.

Charles a kavicsozott kocsifelhajtóra gurult, látva az ajtó előtt álló költöztetők teherautóját. Vigyor kúszott ajkaira, amikor meglátta, hogy Joanne mellette parkolt le. Kinyitotta az ajtót, és magához kapta a zakót, amit a meleg miatt vett le. Charles körbe sétálta a teherautót, köszöntötte a személyzetet és elindult a folyosón. "Apu!". Jules azonnal szólította és odarohant az apjához, Charlesnak kissé leguggolt, és felvette. "Szia, haver". Nyomott puszit fia arcára, mielőtt letenné a földre. Ezután Liam követte a konyhában, Charles ismét letérdelt, hogy átölelje a másik fiút, összeborzolva a haját. "Hol van anyukád, Liam?" Kérdezte. "Itt!". Kiáltott fel Joanne az emeletről, néhány hajszálat elsimítva az arcából, miközben jött le a lépcsőn. Charles mosolya egyre nőtt, amikor ránézett, színes hajpánt tekeredett a feje körül, fekete haját egy rendetlen kontyba tette, amelyben sok szála kicsúszott a fogásból. Arca kissé verejtékes, gondolta csak izzad.