𝙲𝚘𝚛𝚛𝚘𝚍𝚎 - [𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

[E P I L Ó G U S]

"Joanne tüneményesen nézel ki". Jegyezte meg Francesca, amikor Joanne már teljesen készen állt az esküvői ruhájában, elkészült a sminkje, és a haja is gyönyörűen lógott a vállán, laza, természetes hullámokban, ahogy a legjobban szerette. "Bárcsak olyan gyönyörűen néznék ki, mint te 10 hónappal a szülés után, szent isten". Folytatta Francesca, csodálva barátnőjét a lenyűgöző gyöngysorokkal borított menyasszonyi öltözetben. "Biztos vagyok benne, hogy alig várja, hogy láthasson téged". Tette hozzá Francesca, majd megfogta Joanne kezét. "Azóta lelkes, mióta pár hónappal ezelőtt kiválasztottam a ruhát". Nevetett fel Joanne. "Örülök, hogy itt vagyok veled, és tanúja lehetek annak, hogy hozzámész életed szerelméhez, mert senki más nem érdemli meg egy ilyen borzasztó időszak után". Szólalt meg Francesca, erre Joanne rámosolygott, és nagyot nyelt, hogy visszatartsa könnyeit. "Láttam, hogy a kis fiatalembereid már kiöltözve járkálnak a házban." Kuncogott Francesca, értve Liamre és Julesra.

A kis Teresa most éri el a közel egy éves kort, ma Celia és Annemarie vigyáznak rá, ügyelve arra, hogy biztonságban aludjon a kiságyában. Az esküvő helyszíne Franciaországban volt. Charles ingatlanba fektetett, és a ház, amiben nyaraltak, éppen Rouen mellett volt, békés, tágas és tökéletes környezet nekik és családjuk számára. A kert nagy volt, az épület mögött pár hektáron át húzódott, a hely remek volt az esküvőjükhöz. A nap továbbra is sütött, késő délután volt, majd a nap kezdett el lemenni, amikor a ceremónia elkezdődött. Ugyanebben az atmoszférában kérte meg a kezét Charles. Joanne hitetlenkedve látta, hogy a díszkert már most tele van sok vendéggel, barátaikkal, Charles partnereivel azok feleségeivel, a férfi bandájával. "Joanne?". Mick hangja a szoba külső részéről hallatszott, ahogy az ajtó kinyílt, hamarosan a küszöbön állt, lélegzete a torkán akadt, amikor meglátta Joanne-t az esküvői ruhában.

Mosolyra görbültek ajkai. "Mrs. Leclerc, lélegzetelállítóan néz ki". Mondta Mick, és Francesca ellépett Joanne-tól, hogy a fiatal német megölelhesse. Joanne-on magassarkú volt, de Mick még így is magasabb volt nála. Karjai köré fonódtak, majd megpuszilta az arcát, mosolyra késztetve a nőt is, amikor szorosan ölelte. Joanne megkérte Micket, hogy ő kísérje az oltárhoz. Különösen a nehéz időkben volt a leghűségesebb nemcsak Charleshoz, hanem hozzá is, és mindig ott volt, hogy megvigasztalja fiaikat, és nagyon megbarátkozott Teresa-val is. "Nincsenek szavaim, hogy kifejezzem, mennyire megtiszteltetésnek érzem, hogy engedsz végig kísérni az oltárig, Joanne". Mondta Mick hátrébb állva, de a kezei a karján pihentek. "Nem kell semmit mondani. Több mint a legjobb érzés, hogy a férjemhez viszel". Mosolyodott el Joanne, kezével kis ideig megcirógatta az arcát. Megesküdött, hogy ő lehetne a 21 éves fiuk, de Mick nagyszerű kapcsolatban állt a szüleivel és nővérével, azonban tudta, hogy szívesen tölti vele és a gyerekekkel is az időt.

"Ideje akkor menni". Mondta Mick. Francesca rámosolygott, majd lement előttük a lépcsőn, hogy megtalálja az ő Antonio-ját. Joanne belekarolt Mick karjába, a friss esti szellő ezáltal a haját a vállára fújta, miközben kifelé indultak. Magassarkúja lassan kopogott azon az úton, amelyik Charleshoz vezet. Már várta. Mick ügyelt arra, hogy ne kelljen Joanne-nak utána loholnia. A nő rámosolygott a megjelenésétől rettegő emberekre, Liam és Jules utánuk sétáltak, és virágszirmokat dobáltak. Charles összevonta a szemöldökét, amikor a lány odalépett hozzá, a férfi minden erejével próbálta lenyelni a torkában lévő gombócot, de nem sikerült. Ficánkolt, nehezen találta meg a testtartását, végül az arcához emelte a kezét, hogy letörölje könnyeit, amelyek elhomályosították szemét a gyönyörű felesége láttán. Mick elengedte, amint elérte Charlest, kezei az övéért nyúltak, miközben a szeme könnyes volt, és nem tudta elhinni, milyen angyalian nézett ki.