Mortal of the King I. / Larry Stylinson ff.

7.

Louis:

Telefonom üvöltése rántott vissza a valóságba. Hirtelen ültem föl az ágyban, de a hátsómba nyilalló fájdalom egyből óvatosabb mozgásra ösztönzött. Harry már nem volt mellettem, csak egy rózsa és mellette egy levél. Előbb azonban a telefonomat kaparintottam meg és húztam el a zöld gombot drága Niall barátomnak.

- Reggelt.... – szóltam bele álmosan a készülékbe. Hangom rekedtsége még engem is meglepett.

- Oh, jó reggelt Lou! Még most ébredtél? Ezek szerint mozgalmas volt az este? Megvolt a nász? Milyen Harry? Jó volt? Szerelmes vagy? – rohamozott meg a kérdéseivel.

- Ööö... Harry nagyszerű. De most komolyan, nem lehet panaszom. Annyira más, mint Dan! Ő figyel rám, és inkább ad mintsem elvesz.

- Látod mondtam én! Megérte adni egy esélyt. Milyen volt az esküvő? Ja, egyébként GRATULÁLOK! – üvöltött bele a készülékbe.

- Niall! – szóltam rá ingerülten.

- Igen?

- Bazd meg! A hallásommal játszadozol! De köszi, amúgy. Az esküvő elég durva volt, innom kellett a véréből, megvágták az én csuklóm is és felfogták az enyémet is egy kehelybe és neki is innia kellett. Elmondattak velünk egy szöveget, hogy nekem, míg létezem szolgálnom kell őt, hű maradok hozzá, táplálom, stb, míg ő védelmez engem, a tulajdonává fogad ilyesmi. Utána kijelentette a vén hogy akkor innentől egy pár vagyunk hivatalosan is a vámpír törvények szerint és ez a kötelék csak halállal bontható fel.

- Ez kemény. De annak örülök, hogy jól bánik veled.

- Apucinak kell hívjam, Niall. Tudod milyen furi ez?

- Te pedig akkor vagy a baby boy? – kuncogott barátom.

- Nem, én a kismókus, törpike, hercegnő vagy éppen gyönyörűm vagyok.

- Ahhjj olyan cukik vagytok! Imádom a szerelmeseket! – tudtam, hogy most ködös tekintettel mosolyog, és ez engem is mosolygásra ösztönzött.

- Azt nem tudom, hogy ő mit érez. – mosolyogtam, mert a szívem viszont nagyon is tudta, hogy Harry sem közömbös irántam.

- És te bro, mit érzel? – kérdezte komolyan.

- Azt hiszem, én szerelmet. - ahogy ezt kimondtam, szó szerint pofán vert a felismerés – Basszus Niall! Beleszerettem egy vámpírba! – kezdett a hangom pánikolóvá válni.

- Ezt tudjuk, tesó, nincsen ezzel baj. Ha ő jobban bánik veled, mint Dan, addig nincs semmi gond.

- De tudod te is, hogy miért nem akarok szerelmes lenni! Megígértem önmagamnak!

- Az a hülye fogadalmad. Mindig mondtam, ha az igazival kerülsz szembe, nem fogod tudni az érzéseidet korlátozni és megtörténik a nagy bumm. Leomlanak a falak és hiába küzdesz, a szíved elárul és neki adja magát mielőtt észbe kapnál. Nincsen ezzel baj.

- Mondtam már, hogy valahol nagyon mélyen elveszett benned egy pszichológus? – kuncogtam.

- Tudom bro, tudom. De majd valamikor meglátogatlak benneteket Amandával együtt. Ha nem lenne baj Harrynek. Megkérdezed majd? A csaj egyedül nem enged, nagyon komolyan veszi a védelmem.