Mortal of the King I. / Larry Stylinson ff.

48.

Ezen kívül 2 rész, és vége az első könyvnek   ^^

Louis:

Másnap Liam és Zayn nem voltak sehol, de még csak Niall sem. Margaret annyit tudott, hogy el kellett menniük, délután jönnek. Okés. Fura. Így úgymond egyedül maradtam, és volt időm nekiülni dolgozni kicsit. Sikerült elég szépen haladjak, átnéztem három kéziratot, amit már küldtem is tovább. Jócskán elszaladt az idő, mert apuci lépett be a dolgozóba hozzám.

- Szerelmem! Hát itt vagy! - jött oda hozzám.

- Igen édes, dolgoztam! Átnéztem három kéziratot is ma!

- Oh de nagyon ügyes vagy! Életem, el szeretnélek vinni ma egy elegáns helyre. Megtennéd, hogy a formás kis fenekedet bebújtatod az új Guccidba? Most hozták meg a fiúk.

- Új ruha? nekem? De hát... Ünneplünk valamit?

- Mondhatni. Már ha az ünneplés, hogy túléltél egy csomó mindent és hálálkodni akarok, hogy itt vagy velem. Csak egy kis vacsora egy elegánsabb helyen a legdrágább kincsemnek, semmi extra. Egy randi.

- Jaj de édes vagy! Persze szerelmem, felöltözök akkor. Mikorra legyek készen?

- Kilenckor indulunk. Szép legyél, illatos és üde.

- Oké, szívem, megyek!

Harry:

Ahogy besétált a csapdámba, öröm volt nézni. Ő még nem tudta, de már a kibérelt kis ház fel volt díszítve, egy csomó vendég pedig csak minket várt. Élőzenészeket is rendeltem, hogy még romantikusabbá tegyék nekünk azt a pillanatot, amikor megkérem a kezét. A lehető legfinomabb ételekkel kedveskedtem, sütemények, desszertek, levesek, és mindenféle saláták. Gondolva a vámpírokra, lesz előre palackozott vérkészítmény, egyenesen a gyárból, és természetesen sok-sok gyümölcs, és ital különlegességek. Alig vártam, hogy láthassam a drágám meglepett kis arcát, mit fog szólni mind ahhoz, ami rá vár. A biztonság kedvéért két különböző csoki szökőkút is volt, fehér illetve tej csokival, pálcikára szúrt gyümölcsfalatok mártogatásához. Liam szerint ez túlzás, szerintem pedig a minimum, amit megérdemelt a szerelmem.

Megbeszéltem a pirotechnikussal, hogy pontban éjfélkor tűzijáték lesz, és a fő bombetta, ha kinyit, az lesz az égre írva, hogy: Boo, Marry me? Azért nem Louist írattam bele, mert az hosszú volt, és az anyukája elmondta, hogy ő mindig Boonak hívta a kicsi Louist. Nagyon reméltem, hogy minden a lehető legszebb lesz, mert a kedvesem a legjobbat érdemli! Ahogy kértem, a fekete szmokingban már várt a drágám pontban 20:55 - kor a kocsinál.

- Liam? - kérdezett rá, hiszen azt hitte, ő vezet majd.

- Randin van Niallel, így ma én vezetek!

Kinyitottam előtte az ajtót, majd miután beült, én is helyet foglaltam. Az úton csöndben voltunk, csak a bal kezem volt folyamatosan a drágám combján. Imádtam cirógatni a finom anyagba bújtatott lábát, annyira izgató volt. Ahogy rátértünk az erdei ösvényre, apró lámpások segítették tovább a közlekedést.

- Ez gyönyörű! - nézett szét a kedvesem. Amikor megérkeztünk a célhoz, elég sok autó parkolt már. A vendégek megjöttek. Kisegítettem a szerelmemet, majd ujjainkat összefonva vezettem a bejárat felé. Még ekkor sem sejtett semmit. Amikor lenyomtam a kilincset és magam elé engedtem, a barátok, ismerősök, rokonok ott álltak a terem közepén, és egy hatalmas: 'MEGLEPETÉS!' kiáltással üdvözöltek minket. Louis a szája elé kapta a kezét és nem tudott megszólalni. Párás kis szemei arról tanúskodtak, hogy nagyon meghatódott.

- De hát... De hát... - nézett rám, mire én csak ennyit árultam el neki:

- Akartam egy partit ahol itt van mindenki, hogy világgá kürtöljem, hogy te az enyém vagy, szeretlek és mindent megadok neked ami tőlem telik. Így elhívtam néhány ismerőst, kollégát, barátot... És... Nézz oldalra! - ahogy odafordult és meglátta az édesanyját és Lottit, sírva szaladt feléjük. Anyukáját szorosan ölelte, amíg Lotti oldalról kettejüket. A fogadó tényleg csodásan fel lett díszítve. Rózsaszín volt a fő motívum a virágoknál és a dekorációnál, ahogy Louis-m szereti. Olyan lett, mint egy habos babos hercegnő lakosztály. Amikor Johannah végre elengedte Louist, az hozzám lépett, és egy szerelmes csókkal köszönte meg ezt nekem.

Lassan minden vendéghez oda mentünk, és Louis még most sem sejtett semmit. Kanyar nélkül bevette, hogy ez csak egy szeretlek parti, és nem az újabb eljegyzésünk. Amikor közeledett az éjfél, kivezényeltünk mindenkit a fogadó mögötti kis réthez, hogy megláthassuk a tűzijátékot. Az élőzenészek folyamatosan játszottak, romantikus és szerelmes számokat, amíg én figyeltem a szebbnél szebb bombetták hogy bontanak a levegőben és apró csillagokat szórnak széjjel. Amikor a legnagyobbat tették a vetőcsőbe, a 240 colos bombát, mindenki megrettent. Ez mélyet dübbent, szinte megremegett a tüdőnk is a zsigeri hangtól. Ahogy bontott, én már készültem, és amíg Louis nem figyelt rám, gyorsan mellé állva fél térdre ereszkedtem, és a kis bársony dobozt kinyitva tartottam felé. A bomba nyitott és megjelent a felirat. Louis fel sem fogta, amit lát először. Könnyezve kapta oldalra a fejét, és mikor meglátott, sírva fordult felém. Eljött az én időm. Nem vagyok a szavak embere, így nem engedtem bő lére a dolgot, de tartalmas lett amit betanultam:

- Drága szerelmem, én kicsi babám, Boo! Annyi mindenen átmentünk, többször hittem, hogy elveszítelek téged. Hálát kell adjak az égnek, hogy te vagy nekem, és behozod nekem a Napfényt az életembe! Megfogadom, hogy mindig jó és őszinte leszek veled! Ígérem, hogy támogatlak téged minden tőlem telhető módon! Ígérem, hogy mindig megfogom a kezed, és megmosom a hajadat, amikor csak kéred! Ígérem, hogy minden este beteszlek az ágyba és vigyázom az álmod! És mindenekelőtt megfogadom, hogy gondoskodom rólad, vigyázok rád, és nagyon szeretlek téged! Fogadom, hogy segítek, hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád, és lesz elegendő türelmem! Hogy beszélek, amikor azt kell, és hallgatok veled, amikor nem! Hogy a szíved melegében élek, és az lesz az otthonom! Fogadom, hogy őrülten szeretlek! Akármilyen leszel is, most és mindörökké! Sosem felejtem el, hogy ez egy életre szóló szerelem! A lelkem legmélyén tudni fogom, hogy jöhet bármi, ami elválaszt minket, mi mindig visszatalálunk egymáshoz! Mielőtt megismertelek, a világom csak egy dolog körül forgott: körülöttem. És én úgy szerettem! De aztán megismertelek, és te átláttál a külcsínen. Megláttál engem, megtanítottál a bizalomra, arra, hogyan engedjünk közel valakit, és azt, hogy mit jelent igazán szerelembe esni. Nem igazán tudom leírni, mennyire is szeretlek, inkább elmondom, miért téged szeretlek. Úgy látod a világot, ahogy senki más, és mindent díjazol, beleértve engem is. Nincs a Földön hozzád hasonló! És ha te is igent fogsz mondani pár perc múlva, akkor a hátralévő életem azzal fogom tölteni, hogy a te szemeiddel lássam a világot, hogy mindent értékeljek, beleértve téged is. Louis William Tomlinson! Megtisztelnél avval, hogy lennél a férjem az örökléten keresztül? - Lou zokogva bólintott és próbált egy igent kinyögni, amíg remegve tartotta a kiskezét, hogy húzzam fel a gyűrűt rá.

Az emberek, vámpírok, mind egyöntetűen füttyögtek, tapsoltak és éljeneztek bennünket.

- Igent mondott, aki nem hallotta volna! - kiabáltam a tömegnek, mire sokan kacagásban törtek ki. A szerelmemet a karomba véve egy szerelmes, boldog csókba vontam, és nekiálltunk fogadni a jó kívánságokat. Louis ragyogott, sosem láttam még ennyire szépnek. Igen ő az enyém. Immáron hivatalosan is a jegyesem, és nemsokára végre megtartjuk az esküvőt is.