Mortal of the King I. / Larry Stylinson ff.

39.

Louis:

Aznap reggel kicsit kómás voltam. Miután elvégeztem minden reggeli teendőmet, lementem a nappaliba. Liam már nem volt otthon, de hagyott nekem egy cetlit, hogy megbeszélte Harryvel, vigyek le ebédet Zaynnek, mivel ő ma ment el Niallért és Margaretért. Úgy gondoltam, ha már viszek neki enni, akkor magamnak is készítek kaját. Fogtam két cukkínit, megpucoltam, majd kivájtam a közepét. Szórtam bele jó sok sajtot, majd virsli karikákkal terítettem be, paradicsom rá, majd ismét jó sok sajt. Bekapcsoltam a villanytűzhelyt, beraktam sülni a tepsiben lévő négy cukkini szendvicset. Amíg vártam, hogy elkészüljön, gyorsan facsartam még narancsokat két jó nagy pohárral és azt is tálcára tettem. Pazarul néztek kis a sülő finomságok, és már alig vártam, hogy végre együnk. A tegnapi napon járt az eszem. Nagyon bántott a viselkedésem, konkrétan, hogy képes voltam felizgulni arra a pasira. Nem tudom. Olyan fura érzés volt ahogy megérintett. Hasonló, mint amikor apuci ér hozzám és bódulok, de mégsem. Vámpír nem lehet, hiszen nappal volt és a bőre olyan meleg mint az enyém. Minden esetre, egy jó lecke volt ahhoz, hogy legközelebb még véletlenül se lépjek ki egyedül az utcára! 

Ahogy csippant a sütő, jelezvén, hogy készen van az ebéd, lezártam, majd óvatosan kivettem és tányérra pakoltam a szendvicseket. Tettem két villát és két kést is mellé, tálcára pakoltam, majd a cella kulcsát magamhoz véve a lépcső mögötti kis ajtóhoz mentem. Ahogy kinyitottam, egy lépcső tárult elém. Dohos volt, büdös és nedves. Tipikus börtön. Ja, és vaksötét, csak egy két fáklyaszerű lámpa adott némi fényt.

Óvatosan lépkedtem lefelé, még véletlenül sem szerettem volna elcsúszni és akkor már meg is van a baj.

- Meghoztam a finom ebédet, Zayn! - szóltam neki. A cellában csak egy priccs volt, amin éppen aludt, illetve egy WC... Remélhetőleg működő. Illetve most láttam, hogy volt egy asztal illetve egy szék is. Kinyitottam az ajtót majd beléptem és már láttam, hogy Zayn az ágyhoz húzza az a könnyű kis bútort, hogy le tudjam tenni rá a poharakkal együtt a tálcát.

- Na! Együtt eszünk? - kérdezte meg.

- Ha nem bánod?

- Nem bánom, legalább megismerlek. Foglalj helyet nálam, Louis!

- Köszönöm! - mondtam, majd a széket odahúztam én is, így már tudtunk végre társalogni és ebédelni is.

- Nagyon jól néz ki!

- Köszi, most sütöttem. Az egyik specialitásom. Rakott cukkíni.

- Micsoda gasztronómiai íz élményben lesz most részem! Rég nem ettem rendes ételt.

- Pedig az fontos az egészségnek.

- Tudom, Louis. De az én szakmámban nem igazán van megállás. Mindig rohansz valahová. Állandó lakásom sincs. És ti? Hogy vagytok Harryvel?

- Köszönöm, hála az égnek, jól. Ritkán vitázunk, általában azon is hamar túllépünk. Kicsit birtokló típus, de ezt szeretem benne. Jó érzés, hogy valakinek ennyire számítok.

- Elhiszem. Én még sosem voltam szerelmes. Voltak az ágyamban fiúk, lányok, volt hogy vegyesen is, de a szívem még szabad.

- Azt szerettem volna kérdezni, hogy nem unalmas idelent? Ne hozzak esetleg valami könyvet neked?

- Louis! Köszönöm! A gesztust és úgy mindent. Segítettél rajtam! Hálás vagyok, és az adósod vagyok! A könyvet pedig elfogadom, főleg ha valami fantazy, vagy krimi.

- Rendben van, utána nézek és hozok valamit majd akkor. Nem ígérem, hogy pont ma, mert Liam még most hozza haza a barátomat és Margaretet, de holnap hozom is. Most viszont, ha megittad a narancslevet, akkor elviszem a cuccokat. Ne haragudj, de be kell zárjalak, ez a parancs!