A történet eredeti címe: Passion and Blood
Louis a társadalom kitagadottjai közé tartozik mássága miatt. Ugyanis meleg, és ezt a körülötte lévő emberek nem nézik jó szemmel. Egyik nap azonban bejelentik, hogy minden halandó mellé kell egy vámpír. Lo...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A fejezet cenzúrázott. A vágatlan verzió a bloggeren megtekinthető! Linkért írj!
Louis:
Alig álltam le a kocsival, remegve borultam a kormányra. Na, jó. Nekem valahogy el kellene jussak a fürdőbe anélkül, hogy apuci megérezné rajtam Justin szagát! Saját reakcióm ijesztett meg a leginkább. Hogy felizgultam egy vadidegenre! Édes jó istenem, ha létezel, ott fent most legyél velem! Ahogy kiszálltam a kocsiból, a csomagtartóhoz léptem kiszedni a vásárolt dolgokat. Ahogy behajoltam a csomagtérbe, egy érdes hang szólalt meg a hátam mögött:
- Kinek a szaga van rajtad? - Harry! Hát persze, hogy nem úszom meg! Miért is lenne ekkora mákom?
- A..a..apuci!
- Ne apucizz itt nekem, választ várok, fiatalúr! - a szívem a torkomba ugrott. Nem mertem megfordulni, de örökké félig behajolva sem maradhattam a kocsiban!
Lassan, minden bátorságom összerakva óvatosan megfordultam, és nem nézve a szemébe, gyorsan megpróbáltam valami hihető hazugságot összerakni.
- Csak nekem jött egy csávó a KFC ben, ennyi! - majd mellette gyorsan ellépve, felslisszoltam a bejárathoz. A lakásban Liam volt, és ahogy nézett rám, egyből levágta, hogy van valami baj.
- Mi történt? - kérdezte meg, mire a kezébe nyomtam a csirkét.
- Semmi! Csak egy kis félreértés!
- Aha, azért tajtékzik a hátad mögött Harry, mint egy dühös bika? - kérdezte meg, mire én lefehéredve néztem hátra. Apuci szemei elsötétültek, és szó szerint magasodott fölöttem.
- Azonnal. Menj. Föl. A. Szobánkba. Most! - olyan higgadtan mondta, hogy bennem megállt az ütő.
- Nem értem mi a fasz bajod van semmit nem csináltam! Kicsit vissza vehetnél, hogy nekem jönnek, és máris hisztizel! Unalmas egy kicsit! Nem vagyok senki tulajdona! - ahogy leordítottam Harryt, merthogy leordítottam, mindenki megfagyott. Ő azért, mert vettem a bátorságot és felemeltem a hangom, ráadásul pocsékul hazudok, Liam azért, mert még így nem látta Harryt, én pedig attól, hogy ezért most mit fogok kapni. Szerelmem arca lesápadt, majd könnyes szemekkel, de dühösen így reagált:
- Addig tedd, amit mondtam, amíg ilyen jókedvemben vagyok! TAKARODJ A SZOBÁBA MOST AZONNAL! - üvöltötte olyan hangon, mintha egy T- Rex bődült volna a képembe közvetlen közelről.
- Jól van, na... - csordult ki az első könnycsepp és összehúzva magam, egyből fölszaladtam a szobába. Még fél füllel hallottam Liamet, hogy próbálja lenyugtatni őt:
- Harry! Higgadj le! Nem vagy beszámítható most! Nehogy megöld szerencsétlent!
