A történet eredeti címe: Passion and Blood
Louis a társadalom kitagadottjai közé tartozik mássága miatt. Ugyanis meleg, és ezt a körülötte lévő emberek nem nézik jó szemmel. Egyik nap azonban bejelentik, hogy minden halandó mellé kell egy vámpír. Lo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Louis:
Pár pillanatig csak feszült csöndben néztük egymást, majd ő szólalt meg, hátborzongatóan hideg hangon:
- Köszönöm Liam. Elmehetsz.
- Harry kérlek ne... - kezdte volna, de csöndre intette, és a srác jobbnak látta azonnal távozni. Mielőtt kiment, egy „kitartást"! tátogott nekem, majd behúzta mögöttem a menekülésem egyetlen útját. Nagyot nyeltem, majd közelebb léptem Harryhez, aki jeges tekintettel nézett rám, szemei méregzöldek voltak, és látszott, hogy nagyon visszafogja az idegét.
- Harry... - hangom reszelős volt a sok sírástól, és gyenge. Várakozón nézett rám, amíg centinként haladtam felé. Szabályosan füstölgött és ezt nem is rejtette véka alá. A kezébe fogott az asztalról egy levélnehezék márvány labdát, és amikor elég közel értem, a szemem előtt zúzta porrá minden előzetes figyelmeztetés nélkül, és még csak meg sem erőltette magát. És az tömör márvány volt. Nos. Khm... Azt hiszem, apuci picit berágott rám...
- Csalódtam benned, Louis. – ejtette ki a szavakat túlzottan is hideg, és halál nyugodt hangon. Szeme szikrázott a dühtől, de tartotta magát. Ez talán még ijesztőbb volt, mintha üvöltött volna... Nem volt jobb ötletem, sírva borultam térde előtte és Liam tanácsára imádkozni kezdtem, amíg könyörgésemmel elárasztottam. Remegő kezem közé fogtam a térdén pihenő jobb tenyerét, és amíg azt puszikkal hintettem be, közben igyekeztem nagyon nagyon megbánást tanúsítani.
- Apuci, kérlek ne haragudj rám! Nagyon szeretlek, apuci kérlek, bocsáss meg! Nem tudtam mit kellett volna tennem! Én csak.. Én csak... A könyvemért mentem, ami papáé volt! A naplója, az egyetlen emlékem tőle! Kérlek szépen, ne haragudj rám... Nagyon kérlek! Szeretlek apuci! – nagy nehezen kiszabadította erőszakosan rajta csüngő fogásomból a kezét, majd megsimogatta vele a hajamat, oda hajolt hozzám, adott rá egy atyai csókot, majd így szólt:
- Nem haragszom rád, kismókus. Csak csalódtam. Azt hittem, ennél jobban bízol bennem és ez fáj. Kitetted magad veszélynek, amikor nem tudlak megóvni. Ráadásul pont annak a... mindegy is. Viszont ez már olyan fokú engedetlenség, ami másnál már minimum csonkítást érdemelne. – erre a szóra elkerekedett szemekkel néztem, és halálra váró tekintettel, hatalmasat nyelve húzódtam még közelebb apuci bokájához. Most arra ragadtam föl, mint egy jól szituált kis pióca, és eszem ágában sem volt elengedjem azt.
- Kérlek apuci! Kérlek, jó leszek ígérem! Kérlek apuci! Bármit megteszek neked, csak ne büntess meg... Apuci, jó kisfiú leszek ígérem! Szeretlek apuci! Kérl... - megunhatta a rimánkodásom, mert közbevágott:
- Na jó. Menj föl szépen.
- De.. de... - hápogtam és még mindig úgy fontam magam most már az egész jobb lábára, hogy feszítővassal sem tudott volna lehámozni onnan.
- Azt mondtam, másnál ezért csonkítással büntetnének téged. Említettem olyat, hogy én meg foglak büntetni?
- Én csak azt hittem, hogy.... – kezdtem bele, de megint félbeszakított.
- Mit hittél? Hogy majd felnégyellek? Levágom az ujjaid? A kutyák elé vetlek? Vagy megerőszakollak? Mégis.... milyen szadistának nézel te engem? Természetesen nem úszod meg, de senki nem mondta, hogy egy kegyetlen fasz leszek. Csak egy kis fenekelést fogsz kapni. Most pedig eressz és indulás föl, amíg meg nem gondolom magam. Pucéron várj. A gyűrű marad.
Amint eljutottak a szavai hozzám, Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, majd könnyekkel küzdve, lassan elengedtem őt, és apróra húzva magamat, lehajtott fejjel siettem föl a hálóba. Azonnal lerángattam magamról minden ruhát, majd felkuporodtam az ágyba, hogy várjam a büntetésem. Apuci egy tíz perc múlva jött fel. Kioldotta az övét, amitől egyből a torkomba ugrott a szívem. Ugye nem azzal akar elverni? Azt hittem, a fenekelés csak kézzel lesz és annyi. Ám amikor megláttam, hogy azt a szék támlájára rakja, jó messze tőlünk, és a nélkül ül az ágyra, megkönnyebbültem.
- Hassal feküdj a combomra, feneket föl. – utasított. Azonnal tettem, amit kért, és bár úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, mégis jól eső izgalom futott rajtam végig.
- Tizenöt ütést kapsz, és számolod. Ha egyet is kihagysz, plusz egy ütés jár. Értem? – kérdezte.
- Igen apuci...
- Most mondd el szépen, miért is kell, kikapj. Miért kell apucit ilyen helyzetbe hozni, hogy el kell fenekelnie téged?
- Mert rosszul viselkedtem.
- És még?
- Mert nem bíztam meg eléggé benned és veszélyeztettem magam.
- Pontosan. És most számold!
Csatt!
Első ütés. Hirtelen ért, és csípett is.
- Egy! – mondtam ki, és magamban imádkoztam, hogy kibírjam újabb sírás nélkül a tizenöt csapást.
Csatt!
Második ütés. Erős volt, de az a másik felére érkezett.
- Kettő...
Csatt!
Így ment egészen tizenháromig. Már égett a fenekem, szememből patakzottak a könnyek, de kitartottam és számoltam. Vártam az utolsó kettőt, ám ütés helyet egy nedves csókot éreztem meg sajgó bőrömön, majd a másikon is.
- Tizennégy és tizenöt. – fejezte be Harry a számolást – Felülhetsz. – mondta, majd érzékeny hátsómmal óvatosan felemelkedtem, ám nem engedett leülni, hanem az ölébe húzott. Nyakhajlatába fúrtam a fejemet és mélyeket szippantottam az ismerős illatból. Harry a hátamat cirógatta, amíg a másik kezével a combomat simogatta. Éreztem, amint csókokat lehel a fejem tetejére, és ez kicsit megnyugtatott. Talán elment a vihar. Talán...
- Megígéred, hogy többé nem fordul elő ilyen? – kérdezte atyáskodó hangon, amibe a szívem is beleremegett.
- Igen apuci. Soha többé nem leszek rossz. Soha többé! – kezeimmel erőtlenül simogattam ingjét, majd éreztem, amint térdem alá nyúl, a hátamat támasztva feláll velem, és az ágyhoz lép, a párnákhoz. Finoman tett le, mire fintorba torzult az arcom, hiszen fájt a bőröm, nem bírtam rajta feküdni.
- Feküdj hasra tündérke. Apuci meggyógyít. Bekenem neked. El is mulaszthatnám, de nem teszem. Ez a büntetésed, amiért engedetlen voltál. Remélem megérted. Azt hiszem, így is nagyon könnyen megúsztad ezt. Reménykedek benne, hogy azért egy életre meg tanulod a leckét és nem fogsz ellenszegülni.
- Köszönöm apuci. Köszönök mindent.
- Ügyes fiú. Hozom a hűsítő balzsamot.
Kiment és engem magamra hagyott. Hálaimát rebegtem neki, hogy ennyivel megúsztam. Tényleg elbánhatott volna velem kegyetlenül is, de ő megkímélt.
Amikor visszajött, kezében a tubussal, szeme már koránt sem volt eszelős. Visszatért az én Harrym, a szeme tele szeretettel. Olyan finoman dörgölte bele a bőrömbe a kenőcsöt, hogy fel kellett sóhajtanom tőle, mert majdcsak erotikus hatást váltott ki, pedig a gyűrű még mindig rajtam volt.
- Komolyan mondtad lent, hogy szeretsz? Vagy csak a büntetésedtől féltél és amiatt mondtad, hogy hátha megkegyelmezek neked tőle? Nyugodtan mondd meg, nem lesz semmi következménye.
- Komolyan mondtam. Ilyesmivel sosem viccelnék, mivel tudom, mekkora súlya van. – motyogtam, amíg lehunyt szemekkel élveztem, ahogy a fenekemet gyurmázza a jó hideg krémmel. Szerintem már rég elegendő lett volna rá a kenőcs, de láthatta, mennyire élvezem, és emiatt nem hagyta abba, csak folytatta. Örömet akart szerezni.
- Én is szeretlek téged kismókus. Jobban, mint azt el tudnád képzelni. – keze egyre bátrabb lett, éreztem, hogy megváltozott az érintése, sokkal érzékibb lett és hangja is recésebb, ami határozottan mutatta, hogy kezd felizgulni.
- Nincs kedved, lezuhanyozni apucival? – suttogta most már elég közel hajolva a fülemhez, amíg apró csókokkal borított be.
- Mehetünk. Csak had vegyem le a gyűrűt. Megengeded, apuci? – kértem engedélyt, ami külön tetszett neki.
- Megengedem és amiért ilyen jó fiú vagy, apuci meg fog jutalmazni téged.
- Ahh... Már az is jutalom, hogy egyáltalán egy légtérben lehetek veled apuci. Nagyon szeretlek. – ültem föl lassan, majd felé nyújtottam a kezemet, hogy lehúzza a gyűrűt és ezzel végre bódulhassak vele. Egyre jobban kezeltem a kábult állapotaimat. Már nem olyan volt, mintha részeg lennék, hanem egészen más. Fokozottan voltam békés, nyugodt, de az érzékeim kiélesedtek. Minden érintésére érzékenyebb voltam, szinte szikrázott a bőröm tőle. Amint megszabadultam a kínzó ékszertől, ami eddig akadálya volt, hogy apucit valójában érezzem, megrohantak az érzések. Szerelemtől túlcsordulva húzódtam hozzá, és két kezembe fogva az arcát lassú, lágy csókban részesítettem. Minden szerelmemet beleadva, hogy érezze, mindenemet neki adom, ha elfogadja azt a keveset, ami én valójában vagyok. Egy senki, ahogy Dan is mondta. Amíg csókoltam, egy könnycsepp csordult ki lehunyt pilláim közül, amit természetesen szuper érzékeinek köszönhetően észrevett, majd kissé eltolt magától megszakítva a kapcsunkat, majd kérdőn nézett rám.
- Mi a baj, kicsim? – cirógatta az arcomat, mire lehajtottam a fejem. Szégyelltem magam, és Dan szavai beleégtek a tudatomba. Nem akartam elrontani a pillanatunkat, így inkább megráztam a fejem, hogy nem szeretném elmondani.
Ujjaival maga felé fordította a tekintetemet, majd határozottan így szólt:
- A bizalmatlanságod miatt kaptál ki alig fél órája. Nem volt elég?
Megrémültem szavai keménységén, de igaza volt.
- Dan azt mondta egy senki vagyok, és belegondoltam, hogy minden, ami vagyok, minden, amit adni szeretnék, mindenem, én magam egy kis senki vagyok. Aki nem alkalmas arra, hogy szerethessék. És a csókunkba bele akartam adni az összes szerelmemet, hogy érezd, mennyire szeretlek, aztán az jutott eszembe, hogy az mennyire kevés. Mennyire kevés a szerelmem, amit fel tudok ajánlani. – könnyeim megállíthatatlan patakként ömlöttek.
Harry csak nézett mélyen a szemeimbe, majd egy idő után így szólt:
- A te szerelmednél nincsen nagyobb kincsem. Ezért is próbálom annyira óvni az avatatlan szemek elől. Engem rohadtul nem érdekel, mit pofázik az a szarházi, mert fogalma sincs, mekkora érték az, ha te valakit megtisztelsz a szerelmeddel. Az, hogy ő nem tudott, vagy nem akart ezzel az ajándékkal élni, az ő hülyesége, de ez a drágakő most már az enyém, és ami az enyém azaz enyém is marad. Én pedig megbecsülöm ezt a drága követ, mert lehet hogy önmagát egy kis porszemnek minősíti, de nekem megtestesíti az univerzumot. Szóval ha kérhetlek, légy szíves ne minősítsd le magad. Nekem csak a legjobb jár. Mindig mindenből. Egy uralkodó vagyok, ezt azért ne feledd el.
Könnyeim ezúttal a szerelemtől potyogtak.
- Most pedig, gyere, fürödjünk meg, mert utána még enned is kell valamit. Ma nem fárasztalak ki annyira. Csak egy kicsit. – kacsintott kacéran, majd felállt, és kezét nyújtotta nekem.
A fürdőbe lépve apuci megkért, hogy állítsam nekem megfelelőre a vizet, amíg ő levetkőzik. Tettem amit mondott, és amíg ő öltözött, addig én megnyitottam egy kellemes meleget. Most éreztem, hogy kicsit le vagyok hűlve, jól esett a forró víz. Hátulról két erős, izmos kar szorított a falnak, majd éreztem amint Harry ajkai lassan a nyakamat cirógatják.
- Most pedig megfürdetem a babámat. – dorombolta olyan természetességgel, mintha nem nekem kellene, őt lefürdessem. Vagy nem? Hiszen ő egy uralkodó. És én csak egy ember. Mégis, olyan szeretettel cirógatta végig minden porcikámat a tusfürdővel átitatott fürdőrózsával, hogy még a szavam is elakadt. Finoman haladt minden kis centin végig, véletlenül sem erősen dörgölve, majd amikor elért a fenekemhez, finoman széthúzta, és a bejáratomat is alaposan megmosta, majd haladt tovább előre. Farkam félkemény állapotban volt már csupán amikor a gerincemet simogatta is, de teljesen végem lett, amikor megéreztem kezeivel a hosszomon, ahogy fölhúzza a bőrt és csupán „megfürdet".
- Ahhww.... – sóhajtottam és tudatomon kívül is jobban nyomtam kezének magam. Amikor úgy ítélte meg, hogy elég tiszta vagyok, leakasztotta a zuhanyrózsát, majd lemosta rólam a fölösleges habot. Miután visszaakasztotta a helyére, kezével előre nyúlt, és egyik kezét rávezette mellbimbómra, amíg a másikkal marokra fogott.
- Ahh..Ahhpuci... - nyögtem föl, mikor egyre gyorsabban dolgozott farkamon. Gerincemet csókolva egyre haladt lejjebb, mire már a fenekemet kóstolgatta. Először csak a két félgömbömet, majd abbahagyva farkam becézését, széthúzta a popsim majd így szólt:
- Told ki nekem a kis segged édesem.
Szó nélkül tettem, amit kért, majd megéreztem finom nyelvét a bejáratomon játszadozni. Levegőt nem kaptam a hirtelen gyönyörűségtől, főleg, hogy egyik kezét ismét előre vezette és hosszomat gyötörte az édes kínzással. Amint megéreztem nyelve hegyét finoman befurakodni a szűk izomgyűrűn, keményen kellet koncentrálnom, hogy zseléből álló lábaim össze ne csukódjanak alattam. Amikor úgy érezte, eléggé ellazultam már hátulról, és nyelve könnyedén járt ki és be, egyik ujját éreztem meg becsúszni.
- Ahh.... – hangosabban nyögtem föl, nem bírtam már tovább. Keze egyre merészebben és gyorsabban szaladgált farkamon, ujjai pedig bennem, amíg nyelve a heréimet kóstolgatták, plusz gyönyört adva.
Éreztem, ha még egy ujját beteszi, ott vége a világnak és én mentem elájulok. És megtette. Immáron három ujja járt bennem, és elég mélyen ahhoz, hogy megtalálja a legérzékenyebb pontomat. Heréim fájdalmasan megfeszültek, ujjai egyre gyorsabban és követelőzően jártak bennem, amíg a szemem szikrákat látott, elhomályosult minden és éreztem amint kilövelltem minden csepp élvezetemet. Harry lassan, óvatosan távolította el ujjait, majd megtartott, amíg testem remegett a gyönyör hatásától. Maga felé fordított, majd szerelmesen ölelt, amíg csókokkal halmozott el. Miután légzésem rendeződött, és már meg tudtam állni a saját lábamon, én térdeltem le elé. Hatalmas hosszán először csak végig nyaltam, majd megpróbáltam annyit a számba venni amennyi csak belém fért. Óvatosan engedtem le a torkomra, nehogy fölkavarodjon hirtelen nagyságától a gyomrom. Egyik kezem heréit masszírozta, amíg a másikkal a kimaradt részt pumpáltam fejem mozgásával szinkronban. Nem sok kellett neki, hogy elmenjen, teste meg meg rángott az élvezettől, így merész lépésként, amikor megint rándult egyet, egy hatalmasat nyeltem, ezzel még egy kis részt eltüntetve hosszából, de immáron leengedve a torkomig. Szememet szúrták a könnyek, de amint megéreztem tüzes magvát lecsorogni a nyelőcsövemben, elégedetten engedtem ki ajkaim közül. Még mindig térdelve előtte apró csókokat lehetem tisztára nyalt makkjára, majd fölálltam, jóízűen megnyaltam a szám szélét, majd a mellkasához simultam.
- Szeretlek szerelmem... - suttogta a hajamba, mire még szorosabban bújtam hozzá.
- Szeretlek apuci... Te vagy a mindenem. - karjai erősen öleltek, éreztem, amint kapcsolatunk talán most lépett egy magasabb szintre. Boldog voltam, elégedett és szerelmes. Ekkor még nem tudtam, mik fognak még jönni a jövőben, és hogy a boldogságunk csak egy pillanat, amit jól el kell raktározzunk, hogy a rosszabb napokon legyen mibe kapaszkodni.
