Mortal of the King I. / Larry Stylinson ff.

27.

A rész enyhén cenzúrázott! Egész fejezet bloggeren olvasható! Linkért írj!

Harry:

Minden olyan gyorsan történt. Az előbb még Louis megkérte a kezemet, ettünk, nevettünk Liam idétlen viccein, aztán megérkezett Ő. Egy pillanat alatt durrant el az agyam, hogy veszélyben van a szerelmem és a családom. Bár Liam az utasításaimat követte és bevitte Margaretet és Niallt, Louist nem akartam távol tudni magamtól. A szavai, amiket mondott, felszaggatták az évszázadokig gyógyuló sebeimet. Hirtelen újra az a gyenge kisember voltam, akit Gustav megalázott és fizikálisan bántalmazott, csak mert vágyni mertem egy kis törődést. Gerincemen felfutott a rettegés, és már nem voltam többé önmagam. Úgy szorongattam Lou zakójának hátulját, mintha ő megvédhetne ettől a féregtől. Csak egy pillanatnak tűnt, amíg engedtem a rémületnek, és újra maga alá gyűrt. A következő, amit észleltem, az Lou teste amint rám borul, csupa vér mindene, és a mellkasából egy fa nyílvessző áll kifelé. Liam kétségbeesett hangja, és  még drágám utolsó erejével kimondott szava: szeretlek. Akkor tértem észhez, téptem fel a csuklóm és a vért egyből a szájához csepegtettem. Mindhiába. Liam odaért, és térdre borult előttem, amíg segített kihúzni élettelen kis testéből a cöveket. Könnyeim megállíthatatlan módon záporoztak, hiszen ezzel a tettével is azt bizonyította, hogy engem önmaga elé helyezne, és vállalná a rideg halált, csakhogy én még élhessek.

- Mheeghalt? - zokogtam Liamnek, aki a kedvesem pulzusát nézte.

- Halványan, de még velünk van.

- Dhe mhihhért nhhehehem gyhhógyhhul??

- Nem tudom, Harry, de be kell, vigyük. Fent bekötözöm és félóránként adj neki vért. Szedd össze magad, Gustav halott, és ha nem kapod magad össze, a férjed is az lesz! - Liam szavai tőrként hasítottak belém, de igaza volt. Megtöröltem kézfejemmel a szemeimet, majd a karomba vettem az én törékeny, könnyű kis madárkámat, és már a következő percben az ágyban volt, lecsupaszítva egy száll alsóban. Mire Liam felért Niallel és Margarettel, akik szintén sokkban voltak, már a meleg vizet az ágyhoz vittem, hogy lemossam édes kis testéről annak a mocsadéknak a vérét. Amikor a mellkasához értem, lassan látszott a seb szélein, hogy elkezdett gyógyulni. A szemeit összezárva tartotta, és nem nyitotta ki. Liam óvatosan összevarrta a kisebb lyukat, majd ahogy mondta, fél óránként folyattam a szájába a véremből. A sebe már szinte nyomtalanul összeforrt, de nem akart magához térni. A szíve már erősen vert, de semmi más életfunkciót nem mutatott. Mintha kómába esett volna, amiből nem szabadul. Órákat ültem az ágy mellett és imádkoztam neki, hogy térjen hozzám vissza, mert nélküle nincs értelme a létezésemnek. Teste néha-néha megrándult, ilyenkor ledobva magáról a takarót, amit óvatosan visszaraktam rá. Az, hogy miért nem gyógyult meg azonnal, nem tudjuk. Niall és Liam felváltva jöttek be megkérdezni, épp hol tartunk, van e változás. Legutóbb a kis ír manó jött, és elég szigorúan nézett rám.

- Le kell, feküdj, Harry! Elmúlt tíz óra, odakint hétágra süt a Nap. Attól nem gyógyul hamarabb, ha itt virrasztasz vele!

- Nem... nem alszom! Ébren kell lennem, amikor kinyitja kis szemeit, hogy lásson engem!

- Harry, kérlek!

- Menj ki, Niall! Ne miattam aggódj! Én megvagyok!

- Francba! - duzzogott, majd magára hagyva kiment a szobából.

- Ne félj szerelmem, nem fogok aludni, amíg újra köztünk nem leszel! Nem érdekel semmi!

Testem minden funkciója küzdött az ébrenlét ellen, de én harcoltam vele. Itt akartam lenni, hogy lásson, és hogy tudja, nem hagytam magára. A pillantásom szerelmünk jelképére siklott. Az ékszer egyedi készítésű volt, ezt látni lehetett rajta, és a vörös kő igazi rubin. Egy vagyon lehetett. Képes volt rám áldozni a nehezen megkeresett kis pénzét, hogy örömet szerezzen nekem. A rózsaszirmok, az udvaron a díszek. Sokat kínlódhattak vele, mire készen lett. A szerelem és szeretet túlcsordult bennem, és a felismerés, hogy elveszíthetem ezt a kis csodát, méregként hasított belém. Nem akarom elveszteni. Ahogy fekszik itt, néha néha megmozdul, de semmi más. Mi játszódhat le benne vajon? Hall engem? Tudja, mennyire hálás vagyok neki? Tudja, mennyire szeretem?