Mortal of the King I. / Larry Stylinson ff.

30.

Louis:

Az elkövetkező napok eseménytelenül teltek. Én jobban voltam, nem voltam rosszul, és apuci is egyre engedékenyebb lett. Egyik nap épp Niallel próbáltuk ki a netről rendelt játék konzolunkat, amikor valaki kopogtatott. Odamentem az ajtóhoz, mert Liam nem volt itthon, egyébként ő szokott kimenni, ha vendég érkezik. Feltártam az ajtót és egy nagyon nem várt ember állt velem szemben.

- Apa! - meg kellett kapaszkodjak az ajtóban, mert azt hittem, menten itt ájulok el. Ott állt teljes életnagyságban, haja már jócskán őszbe vegyült, rengeteget fogyott, és látszott a rengeteg alkoholtól szerzett ránca is, és a foltjai a bőrén. Kopott, piszkos ruhában volt, és émelyítően bűzös szaga, mint aki nem fürdött már napok óta. Fogai sárgán virítottak lefelé bliggyenő ajkai mögött, amíg régen tiszta, az enyémhez hasonló kék szeme már csak egy halhoz hasonló szürke látószervvé vált. Ni egy pillanat alatt ott termett mögöttem, és úgy bámulta biológiai értelemben vett szülőmet, mit aki kísértetet lát.

- Mr. Tomlinson! - üdvözölte őt barátom is.

- Szervusz, fiam. Niall! Beszélhetnénk Louis?

- Mit... mit keresel itt? - éreztem, hogy a félelem kúszik felfelé a gerincemen.

- Bemehetek? Elmondok mindent. - úgy nézett maga mögé, mintha üldöznék. Fel sem ocsúdtam, amikor a vállamat meglökve beengedte saját magát és meg sem állt apuci kedvenc foteljáig. Ott aztán kényelmesen elhelyezkedett, majd feltette a lábát az üveges dohányzóasztalra.

- Légy szíves vedd le a lábad! Mi nem szoktunk... - mondtam volna, de belém fojtotta a szót.

- Baj van Lou. Nagy baj. Segítened kell apádon! - Niall ekkor diszkréten kivonult a konyhába.

- Még én segítsek neked? Hol voltál te, akkor amikor Dan elérte, hogy elüldözzenek Los Angelesből?

- Te is megértheted fiam, a buzikat senki nem szereti! Kerítünk neked valami normális kis menyecskét és talán majd meggyógyul ez a fasz mániád is!

- Van pofád idejönni, segítséget kérni és még így beszélsz velem? Egyáltalán hogy találtál meg?

- Borítsunk fátylat a múltra, fiam. Kezdjünk mindent az elejéről, mint apa és fia.

- Válaszolnál, ha kérdezlek, légy szíves? Hogy az istenbe jutottál el ide?

- Vannak kapcsolataim! Megtudtam, hogy itt élsz ebben a faluban így idejöttem. Itt pedig már csak meg kellett kérdezni, ismernek e itt buzikat?

- Azért jöttél, hogy sértegess?

- Nem, fiam. Mint mondtam segítened kell! Tartozom valakinek és az illető fogva tartja a húgodat, Lottit! - most kellett leüljek, és megkapaszkodjak. A testvéremet szerettem, sosem akartam neki rosszat. Jó, nem voltunk egy összetartó család, de ő volt az egyetlen, aki nem vetett meg, a miatt, mert meleg vagyok!

- Mennyivel tartozol és kinek? - kérdeztem és agyban már számoltam is ki, mennyim maradt a számlámon, miután apucinak megcsináltattam a gyűrűt. Kölcsönt biztos nem tudok felvenni! Kérni meg nem fogok...

- A neve Eric. Eric le Breton. Megmondtam neki, hogy megkereslek, és te majd rendezed az adósságot. Cserébe élve elengedi a testvéred. Övé Los Angeles egyik legnagyobb drogmaffiája, és...

- Mi? Van még és? Mi van még? Rám uszítod a drogkartellt és még van és? Ezt hogy gondoltad, komolyan?

- Az és azaz, hogy ő egy...

- Egy mi, apa?

- Egy vámpír! - itt lett elegem. Ennél jobb hírt már nem is kaphattam volna, komolyan!