A történet eredeti címe: Passion and Blood
Louis a társadalom kitagadottjai közé tartozik mássága miatt. Ugyanis meleg, és ezt a körülötte lévő emberek nem nézik jó szemmel. Egyik nap azonban bejelentik, hogy minden halandó mellé kell egy vámpír. Lo...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Louis:
A sikítás forrására azonnal fény is derült, amikor az idős asszony levegőét kapkodva szaladt ki a konyhából, és halálra rémültem kezdett el kiabálni:
- Liam! Egy egér! Egy egér van a konyhámban! – amikor rájöttem a baj okára, jóízűen fölnevettem.
- Margaret, az egerek nem bántanak. - kuncogtam.
- Jaj fiatalúr, de hát azaz étkező! Összerághat sok mindent! Liam! –sikította ismét.
- Megyek már! – szaladt le barátom.
- Egy egér van a konyhában! – panaszolta el az idős asszony, amíg lerogyott velem szemben a fotelba.
- Intézkedem, Margaret, nyugi. – mondta Li, majd el is tűnt.
- Juj! A muffin! A sütőben van! – pattant fel, majd el is viharzott vissza a háborús övezetté nyilvánított konyhába kedvenc szakácsnőm.
Nem sokkal ezután Liam diadalittasan egy befőttesüveget tartva a kezében, benne egy cuki kis rágcsálóval, ment a bejárat felé.
- Na, sikerült a hajtóvadászat? – kérdeztem mosollyal az arcomon.
- Sikerült bizony. De nem bántjuk, kiengedem a közeli erdőben, hadd menjen útjára. Neki is joga van élni. Utána viszont lassan cserélem a jégtasakodat, bro. Lassan lejár az egy óra.
- Rendben.
Húsz perc múlva már ismét a friss hűsítés meg is érkezett. Egy picit elpilledtem a sok nassolásban, így fel sem tűnt, hogy Margaret elment, Liam pedig kiment a fészerhez, mert valami dolga akadt. Pilláim elnehezültek, majd el is nyomott egy kis szendergés.
Arra keltem, hogy mintha huzat lenne hirtelen. Amit kinyitottam a szemeim, egy csodálatos, aggodalommal teli smaragd szempár nézett engem egészen közel hozzám.
- Mégis mi történt? – ezzel fogadott, majd választ sem várva lehelt egy finom csókot ajkaimra.
- Nem vészes, csak úgy gondoltam, kipróbálom, milyen lehet a lépcső tetejéről rumbázni. Hát, ha Liam nincs ott, akkor lehet nagyobb a baj.
- Hadd nézzem! – tekerte le a törcsit, majd elborzadva nézett hol rám, hol a bokámra.
- Nem olyan vészes, mint ahogy kinéz! Csak egy ér megpattant! – magyaráztam.
Apuci szó nélkül harapta meg a csuklóját és tartotta az ajkaimhoz. Elfintorodva tapadtam a két kis lyukra és alaposan megszívtam. Nyeltem egy nagyot, majd elhúzódtam. A lábam azonnal javulni kezdett, a színe kezdett normálissá válni, és már nem akarta átszúrni a csontom a húst.
- Na.. Így szeretem. Vigyázz nekem magadra!
- Igyekszem. Hogy aludtál, szerelmem? – tereltem a szót.
