Mortal of the King I. / Larry Stylinson ff.

46.

Erősen cenzúrázott rész, emiatt ennyire rövid! Szóval bocsánat mindenkitől! A bloggeren vágatlanul fent van az eredeti verzió!

Harry:

Ahogy a kis drágám a mobilért nyúlt, és ezzel széles terpeszben térdelt nekem, nagyot kellett nyelnem, hogy ne kóstoljam meg itt és most. A józan eszemet a remegő kis szerelmem hozta vissza, ahogy átnyújtotta nekem a csörömpölő kis szerkentyűt. A kijelzőn Justin képe villogott. Messenger hívást kezdeményezett Louis felé. Azonnal kikaptam a kiskezéből, és fogadtam a hívást.

- Megtalállak és kibelezlek te rohadék damfír! - hangom a hörgés és az üvöltés keverékén volt.

- Csak tudni akartam, hogy van Louis baba, de ezek szerint jól. Na, nyugi, csak játszottunk! Nem tehetek róla, ha te kevés vagy neki!

- Ő az én tulajdonom te féreg! Megkereslek és kitépem a bordád közül a szíved te féreg!

- Ahhoz meg is kellene találnod, vámpír. De ne félj, nem futok el előled! Nem vagyok gyáva! Louis szűk kis segge megéri a harcot. Aki győz, azé!

- Erről jobb ha leteszel! Ő az enyém! A férje vagyok! Ha még egyszer zaklatni mersz bennünket, széttéplek! Annyi egérutad van, amíg a szerelemem meggyógyul, de utána ne állj meg és ne fordulj hátra csak fuss, mert mindig a nyomodban leszek! Mindig! És ha elkaplak, az a kín, ami rád vár, nem lesz sétagalopp!

- Juj de nagyon megijedtem te vénség! - ezzel lerakta a telefont.

- Holnap este én és Zayn utána megyünk. Te Liammel és Niallel itt maradsz, bezárkóztok, és senkit, ismétlem senkit nem engedtek be! Most pedig told ide azt a formás kis seggedet, és bújj hozzám! Ölelni akarlak!

Szó nélkül tette, amit kértem, és emiatt rendkívül büszke voltam rá.

Másnap - miután Liam bezárta utánam a kaput - útnak indultam Zayn társaságában. Tudtam jól, milyen szagot kövessek, így hamar egy eldugott kis épület elé értünk, amit körben hatalmas vasrudak kereteztek.

- Itt van. - mondtam barátomnak, aki teljes menetfelszerelésben feszített mellettem. Mindenét ruha védte, hogy még véletlenül se érintkezzen a damfírral. Ahogy behatoltunk az épületbe, rájöttünk, hogy ez régen egy bérház volt, ma viszont lakatlan, ami a Bontásra ítélve feliratot is megmagyarázza a sárga szalagon, amivel körbe volt vonva az egész létesítmény. Zayn hátra ment, hogy még esélye se legyen elmenekülni annak a mocsoknak, majd lassan behatoltunk. A szag egyre erősebb lett, ahogy mentünk fölfelé az emeleten. A lépcsők porosak, szemetek voltak minden felé.

- Már azt hittem, el sem jössz! - lépett elém az a szemétláda.

- Megbosszulom amit tettél te nyomorult!

- Oh! Milyen nagy szavak! Kár, hogy ma itt te fogsz kivérezni, még a kis vadász segítőd ellenére is.

- Miért vagy ilyen magabiztos? - kezdtem magam csapdában érezni.

- Talán ne legyek az? Erős vagyok, gyors, te hozzám képest egy öreg és vén vámpír. Vagyis az erőd csak negyede az enyémnek. - most vagy nagyon hülye, vagy van valami, amit fel tud mutatni aduászként.

- Szerinted ha egy vámpír idős, akkor már szerencsétlen is? Ereje vesztett mint emberként ha megöregszik?

- Nem csak szerintem, hanem ez így is van! Én tudom, mert annak idején anyám elmondta ezt nekem!

Ahogy ezt kimondta, nekirontottam, és a falnak passzíroztam. Moccanni sem bírt.

- Most pedig, szépen eljátszunk, mi hárman! Zayn, hozd az acélt! - kértem őt. Az acél az egyetlen, amit egy damfír nem képes szétszaggatni, így azzal szépen megkötöztük. Szemeiben olyan rémület csillant ami boldogsággal töltött el. Ő bántotta a drágámat, most én is bántom őt.

- Először is, elmondom mi lesz. Drága barátom, Zayn, különféle módszerekkel fog megkínozni téged, velem együtt, majd amikor már úgy látom, hogy elég volt, megszabadítalak a kínjaidtól és megöllek nemes egyszerűséggel. De addig nagyon-nagyon jól fogunk szórakozni. Én legalábbis!

***

Nem volt bűntudatom. Minek lenne? Bántotta azt aki az enyém. Nem érdemel bocsánatot. Miután elhagytuk a helyszínt, azonnal hazamentünk. Liamnek jeleztem a megadott kóddal, hogy engedjen be, majd egyből a vendégszobába mentem. Nem akartam, hogy Louis véresen lásson. Lefürödtem, majd tiszta ruhában felmentem a hálóba. A drágám éppen aludt. Kezében a párnám volt, azt ölelte. Kicsit betakartam, megpusziltam lágyan a homlokát, majd leültem a szemközti fotelbe, és csak néztem azt a kis csodát, amit az élet nemek adott. Louist. A hétvégén lesz az eljegyzési partik, és ő nem sejt semmit. Fogalma sincsen, mit tervezek neki. Remélem meg fog döbbenni a meglepetés vendégen. Megérdemelnénk, hogy végre valahára boldogan élhessünk mi is.