Mortal of the King I. / Larry Stylinson ff.

3.

 Louis:

- Megértettem a szabályokat és igen, lenne néhány kérdésem. – émelyegtem a tudattól, hogy ő szexuális kapcsolatot is akar tőlem. Nos, még jó, hogy meleg vagyok.

- Hallgatom törpike. – mosolyogva bíztatott, hogy beszéljek.

- Milyen büntetések vannak? – talán ettől féltem a legjobban.

- Oh édesem, sokféle, ez attól függ melyik szabályt szegted meg és épp milyen hangulatomban vagyok. De, hogy el tudd képzelni, mondok párat. Ezek kisebb büntetések, például fenekelés, vagy orgazmus megvonás, esetleg kukoricára térdepelsz, vagy nem kapsz vacsorát. Ha nagyobb a bűn, akkor már számíthatsz várbörtönre mondjuk egy két nap, vagy akár egy hét, esetleg korbács, illetve az egyik kedvencem a Júdás Keresztem. Az egy hatalmas kereszt, amihez ki vagy láncolva meztelenül és, nos a fantáziádra bízom. De ahhoz már tényleg nagyon, nagyon rossz babának kell lenned. Tudod, apuci nem szeretné nagyon megbüntetni az ő hercegnőjét, de ha nem hagysz más választást, akkor kénytelen leszek.

- Mikor mehetek el a cuccaimért? – hatalmasat nyeltem, szemeimet szúrták a könnyek.

- Nem megyünk érte. Nem fogsz ilyen ócska göncökben járni. Majd én veszek neked normális ruhákat. Maximum a személyes tárgyaidat elhozhatod, már ha vannak.

- A laptopom, amin a munkám is van. Illetve a családomról pár fotó. Nincsen sok holmim.

- Remek. Holnap majd el mégy érte reggel. Oda adom a saját kocsimat addig is, amíg neked nem veszünk egy normálisat. Most pedig, megsütöm neked a tojást és te szépen vacsorázol, mert utána fürdés és alvás. Addig nem táplálkozom belőled amíg ennyire csont és bőr vagy. Mondd csak, az alkatod ilyen, vagy beteg voltál?

Fölállt, majd a gáztűzhelyhez lépett. Bekapcsolta, föltett rá egy serpenyőt és beleütötte a négy tojást.

- Annyit nekem sok lesz! Elegendő lenne csak egy! – próbáltam mondani, de természetesen nem figyelt rám.

- Válaszolj, ha kérdeztelek, tündérke! – utasított Harry.

- Az alkatom amúgy sem vastag, de az utóbbi időben nagyon sokat fogytam. Leginkább a stressz miatt.

- Aggódós vagy, kicsim? – érdekesen hatott a becézgetése. Jól esett. Olyan volt, mintha valakinek számítanék még.

- Igen. Eléggé.

- Tudtad, hogy már több, mint kétszáz éve nem voltam senkivel? Nagyon hosszú idő még az én létezésemben is. – jegyezte meg mellékesen mire a gyomrom összezsugorodott és az elém rakott gőzölgő tojásrántotta illata sem tudta kibogozni azt.

- Ne csak nézd az ételt, hanem egyél is! Kelleni fog az energia! – kacsintott rám pimaszul, mire remegő kezekkel szúrtam a villámra egy kis darab tojást, majd a számhoz emeltem. Amint betettem ajkaim közé a falatot, a számban íz orgazmus robbant. Nem vagyok egy nagy tojás kedvelő, de még életemben nem esett ilyen jól étel, mint ez. Elfeledve az előbbi gyomorgörcsöt, falánkan estem neki a vacsorámnak, amit Harry csak egy elégedett kuncogással díjazott, majd így szólt:

- Azt már tudjuk, hogy a főztömet szereted. De azért rágd is meg, nem fogja elvenni tőled senki! Nem akarom, hogy megfájduljon a pocakod.– dorgált meg játékosan, amíg töltött nekem egy pohár narancslevet. Hatalmas falatokban ettem, és magamat is megleptem, mikor rájöttem, hogy bizony egyetlen falatot sem hagytam kárba veszni. Utána szó nélkül megittam az utolsó cseppig az elém rakott gyümölcslevet, majd miután megtöröltem a számat, döbbentem rá, hogy bizony ez egyszerre picit sok volt.