A történet eredeti címe: Passion and Blood
Louis a társadalom kitagadottjai közé tartozik mássága miatt. Ugyanis meleg, és ezt a körülötte lévő emberek nem nézik jó szemmel. Egyik nap azonban bejelentik, hogy minden halandó mellé kell egy vámpír. Lo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Louis:
- Apuci... mi a baj? – próbáltam halkan és megnyugtatóan beszélni hozzá.
- Az, hogy nem lehetek együtt azzal, akit imádok, azzal, aki pótolja nekem a napfényt, a szivárványt! Veled! – könnyezve szorított magához, és most tudtam, nekem kell erősnek lennem kettőnk helyett is.
- Megoldódik apuci... Meglátod, minden jobb lesz! – simogattam a hátát, és tudtam, hogy most ő omlott össze. Kijött rajta nem tudhatom hány évnyi stressz, hiszen nem volt senki, akinek megmutathatta volna a gyenge énjét. Most én voltam a támasza, és a fájdalmainak tompítója, aki csillapíthatta a lelkében tomboló űrt. Kétségbeesetten kapaszkodott a hátamhoz simuló pólómba, és csak sírt, mint egy kisgyermek. Nem mertem belegondolni, milyen lehet folyton azt mutatni, hogy erős vagy, legyőzhetetlen, érzelem mentes, mikor belül szeretetéhes vagy. Fogalmam sincs meddig álltunk ott abban a fura pózban: én a mellkasomhoz szorítva őt, haját, hátát simogatva, amíg ő a fejét a nyakamba fúrva félig hajlott háttal zokog. Nagyon lassan csitult el a keserves sírása, és már csak szipogássá alakult, amikor megszólaltam:
- Menjünk föl, szerelmem! Gyere! Minden jó lesz. – szó nélkül, még mindig belém kapaszkodva mentünk föl. A szobában leültünk az ágyra, és hagytam, hogy a karjaim között megnyugvásra leljen évszázadok óta űzött, sebzett lelke.
Egy jó fél óra múlva már teljesen normálisan lélegzett, nem szipogott, csak ölelt.
- Apuci, enned kell! – hajtottam félre a fejemet, hogy hozzáférjen szívem dobbanásának megfelelő ütemet diktáló ütőeremhez.
Minden szó nélkül nyalta meg a puha területet, majd óvatosan beleharapott. Éreztem a két kis csípő érzést, de ismét nem volt vészes. Éhesen kortyolt minden cseppet, és éreztem, hogy nehéz neki fékeznie magát, hogy ne tépje föl az egész torkom, hogy habzsolva minden csepp véremet magához vegye. Éppen akkor húzódott el tőlem, amikor már lassan már kezdtem érezni az enyhe szédülést. A sebet megnyalta és ezzel lezárta, majd jóízűen végigsimította a nyelve segítségével a száját, elérve, hogy kicsit jobb színben nézzen rám.
- Jobban érzed magad? – simogattam meg az arcát, mire elkapta a kezem és hosszan a tenyerembe csókolt.
- Hiányoztál kismókus! Te vagy mindenem! Az egyetlen ebben az üres és szürke életemben, ami visszahozta nekem a napfényt és a szivárványt. Beragyogsz minden pillanatot.
- Drága apuci! – hajoltam éhesen ajkaira. Tudtam nagyon jól, ha a kezemmel végig simítok a combján, nem fog tudni ellenállni nekem. Sejtéseim beigazolásának jeleként vágyakozva felsóhajtott, majd egy mozdulattal végig fektetett az ágyon. Fölém tornyosulva nézett engem egyre sötétebb íriszekkel, amíg egyik kezével a póló alá simította hideg ujjait.
- Ahh... Apuci! Szeretkezz velem! – néztem rá, és akkor láttam, hogy elpattant valami, ami szerintem a józan esze és az ösztönei között húzódó vékony kis mezsgye volt. Olyan erővel tapadt a számra, hogy azt hittem, menten megfulladok. Nyelve követelőzően járta be ajkaimat, amíg kezével a nadrágom gombjával babrált. Amint sikerült szabaddá tennie, elégedetten cibálta le rólam fél kézzel, amíg a másik kezével mellettem támaszkodott, hogy a számtól se kelljen, elszakadjon. Tekintete szinte opálosan csillogott, annyira belemerült a vágyba. Kicsit megemeltem a csípőm, így alsóval együtt lekerült rólam a nadrág. Csupán addig szakadt el tőlem, amíg vámpír segítséggel anyaszült meztelenre vetkőzött, az alatt az idő alatt pedig én dobtam le a pólómat.
- Én gyönyörűm. – nézett rajtam végig, amíg a száját beharapta. Szétnyitottam neki a lábamat, hiszen egyik keze már a combom belső felén igyekezett érzékenyebb területek fölé.
- Szerelmes vagyok beléd. – néztem rá, mire tekintete még lágyabb lett, ajkai mosolyra húzódtak, majd a nyakamhoz hajolt. Nedves csókokkal borította minden porcikámat, majd haladt egyre lejjebb. Nyelve rátalált kemény bimbóim egyikére, majd meg megharapva gyötört. Hasfalam minden pici területét megszívta, nyomokat hagyva rajtam, jelezvén: hozzá tartozom. Alig bírtam ki, hogy ne sürgessem, hogy vegye végre a szájába hosszomat, amikor végre megkegyelmezett, és szinte azonnal leengedte a torkáig azt.
- Ahhww.. Ha ezt csi.. csinálod... menten.. elmegyek... – próbáltam mondani neki. Értette a célzást, így kiengedett édes rabságomból, majd a nyelvét sokkal érzékenyebb helyre vezette. Ne! Meghalok! Játékosan körzött, nedvesítette bejáratomat, majd két ujját szopogatta, amikor is az egyiket finoman fölhelyezte. Ajkaim közül hangos nyögés szakadt ki, majd úgy ficánkoltam, hogy még mélyebbre juttassam magamban.
- Kis türelmetlen. - jegyezte meg magában Harry, amíg meg meg nyalta feszülő golyóim.
- Csak.. tedd be a másikat is.. kérlek... - ziháltam neki, és kérésemnek eleget téve már éreztem is befurakodni a második ujját a szűk izomgyűrűn. Testem ívbe feszült, csillagokat láttam, és bár ez picit fájt is, de valahogy, még a fájdalom is izgatóan hatott most. Artikulálatlan hangokat kiadva nyögtem és mozgattam feszülő fenekemet a kezén, elérve még nagyobb izgalmi szintet. Amikor eléggé tágnak ítélt, kihúzta belőlem ujjait, majd megnyálazta kőkeménnyé merevedett farkát és finoman, óvatosan beljebb lökte magát. Sikítanom kellett és keményen kapaszkodni a takaróba, hogy a józan eszem el ne veszítsem, olyan szintű élményt éltem át.
- Imádom a szűk kis feneked, kismókus! – majd ezzel a mondatával fogta, és egy pillanat műve alatt tövig becsúszott. Azt hiszem, valahol ott veszítettem el a kapcsolatot a külvilággal. Onnantól csak a csillagok és az izmaim folyamatos összerándulása jelezte, hogy én bizony valami nagyon jót érzek most. Apuci egyre durvábban és gyorsabban vágódott belém, majd húzott ki, amíg már nem bírtam, és megpróbáltam elélvezni, ám nem ment. Akkor valahogy lepillantottam, és rájöttem, mi történik: apuci ráfogott a farkam tövére, majd így szólt:
- Addig nem, amíg én is el nem mentem! És én még érezni akarlak magam köré szorulva! – ez felért egy kínnal. Testem minden sejtje visítva követelte az orgazmust, de hiába erőlködött, nem tudott beteljesülni, amíg meg nem éreztem Harry forró magját belém ömleni. Akkor engedett el, és mintegy végszóra, végre a hasamon landolt az addig visszaszorított gyönyöröm. Testem minden pontja szinte dalolt, hogy megkaphatta a vágyott élvezetet. Életemben nem éreztem ilyen fokú orgazmust. Apuci lassan húzódott ki belőlem, majd mielőtt teljesen összezárt volna igénybe vett izomgyűrűm, még éreztem pár csepp értékes nektárt kicsöppenni magamból. Harry a hasamra hajolt, majd végig a szemeimbe nézve jóízűen lenyalta összespriccelt bőrömet. Ilyen erotikus látványban sem volt még részem.
- Nem pocsékolunk. – jegyezte meg kacéran, majd még egyszer végig nyalt rajtam, hogy tiszta legyek.
Fölém hajolt, és betakart. Tudtam, hogy nem maradhat már soká. Szó nélkül adtam tudtára, hogy nem haragszom, hogy magamra kell hagynia, és szeretem nagyon.
- Amint tudok, eljövök megint szerelmem. Csak tudjam már kipaterolni Zaynt. A naplót elvihetem a véneknek? – kérdezte meg tőlem.
- Igen apuci. Rád bízom. Szeretnék segíteni, ahogy csak, tudok!
- Tudom életem. Te vagy az én egyetlen napsugaram. Ha ezen túl leszünk, isten bizony tartok neked egy igazi esküvőt, olyan emberit, a barátaiddal, családdal mindenhogy! El akarlak venni, és azt akarom, hogy a férjem légy! - szerelmesen bújtam hozzá. Nem tudtam volna most elrontani ezt a pillanatot azzal, hogy közlöm, a családom kitagadott és két barátom van csupán, Niall illetve Liam. De mit számít mindez, ha ő, Harry, engem szeret. Félig lehunyt pillákkal érzékeltem, amint imádottam felöltözik, majd egy puha csókot lehel homlokomra és elmegy. Az álom hamar magával ragadott, időt sem engedve arra, hogy végig gondoljam, miket is csináltunk pár perccel ezelőtt.
Másnap elég későn keltem, bőven elmúlt dél. Nehezen nyitottam ki a pilláim, de a látvány mindenért kárpótolt: a szerelmem itt hagyta nekem a pólóját. Ezt este nem is vettem észre. Magamhoz húztam és mélyet szippantottam az otthon illatából. Szívem túlcsordult szerelemmel, és akkor elkövettem egy végzetes hibát: megpróbáltam lábra állni. Aha.. Ahogy azt én elképzeltem! Éles fájdalom nyilallt bele a hátsómba, jelezve, hogy apucival együtt voltunk. Most még ennek a fájdalomnak is tudtam örülni, hiszen ez azt jelezte, hogy a szerelmem és én egyé váltunk. Ismét. Már gyakorlottan kiaknázva a nagyobb problémákat, lassan és megfontoltan szálltam ki az ágyból, majd mentem zuhanyozni. A forró vizet sokáig folyattam magamra, majd miután végeztem, egy gyors fogmosás után fölvettem egy kényelmesebb alsót, egy világosabb kék farmert és egy kötött, szürke pulcsit. Mikor lementem, a két 'barátom' szokásukhoz híven épp a kanapén terpeszkedtek és néztek valami bugyuta sorozatot. Megláttam a komódon a laptopomat, majd azt magamhoz véve a konyhába mentem és nekiálltam gabona pelyhet enni, amíg vártam, hogy a gép behozza a rendszert. Amint ez megtörtént, rámentem az emailekre, és az első az volt, hogy megnéztem, milyen újdonságokat küldött nekem a kiadó. Kaptam néhány új kéziratot, amit át kell, nézzek. Nagyon jó. Legalább addig sem esz meg a depi apuci miatt. Komolyan, olyan vagyok, mint egy szerelmes kis picsa. De mondjuk, az vagyok. Fülig szerelmes.
A napok ismét lassan teltek, de apuci látogatása annyira feldobott, feltöltött, hogy valahogy ki tudtam tartani. Valami nagyon jó előérzetem volt. Valami, amit nem tudtam megmagyarázni. De tudtam, hogy már nem sokáig tart ez a száműzetés és minden rendbe jön.
