Mortal of the King I. / Larry Stylinson ff.

17.

Louis:

Reggel még önmagamhoz képest is hamar keltem föl. Harry jóízűen durmolt félig rajtam, félig az ágyon. Miután sikerült magam kiszabadítani alóla anélkül, hogy felébresztettem volna, fölsiettem a vendégszobába, majd rendbe tettem magam és elindultam megkeresni Liamet.

- Szép reggelt! – köszöntöttem szélesen mosolyogva.

- Neked is szép reggelt, hős szerelmes! Na, mi van? Ellátta este a bajod az apucid? – csipkelődött játékosan, mire kuncogva és sejtelmesen csak annyit mondtam neki:

- Miből veszed, hogy én voltam alul? – kacsintottam, mire Liam lefehéredett, és miután feldolgozta az infókat, csak ennyit nyögött ki:

- Na, jó. Ez túl sok információ volt!

- Bevinnél a városba, tesó? Szeretnék pár dolgot venni Niallnak.

- Persze, amint megreggeliztél, azonnal.

- Pont úgy beszélsz, mint apuci. – duzzogtam, de tudtam, hogy csak jót akar, így meg sem várva a reakcióját, lementem a konyhába Margarethez.

- Jó reggelt fiatalúr! Korán kelt.

- Nem voltam már álmos, és még be szeretnék menni a városba venni ezt azt. Holnap jön a barátom, Niall és szeretném, ha megfőzné neki a kedvencét.

- És mit szeret a másik fiatalúr?

- Niall a neve. Vajban pácolt fésűkagyló, egy kis citrommal és pirítós kockákkal. Bevásárolok hozzá. Illetve veszek még pár dolgot. Meg akarom lepni Harryt. De majd elmesélem a részleteket.

- Rendben van, biztosan örülni fog neki. – csillogott sokatmondóan Margaret szeme.

- Az biztos. Olyan tervem van, hogy ha azt sikerül az Ön és Liam segítségével véghez vinni, Harry igencsak el fog érzékenyülni.

- Megkérdezhetem, mik azok a tervek?

- Szeretném, ha egyik este arra ébredne, hogy a ház ki van díszítve, és egy családi vacsorát tartanánk. Meg akarom kérni a kezét.

- Uram atyám! De hiszen ez csodálatos ötlet! – csapta össze a tenyerét Margaret, majd boldogan ölelt magához.

- Azt szeretném, ha mind itt lennénk, akkor. Ön, Liam, Niall, és ha van olyan, aki Harrynek fontos, értesíteném. Ön tud olyan személyről?

- Nem igazán. Senki nem áll hozzá olyan közel, mint mi hárman.

- Akkor ennyien maradunk, nem gond. Arra gondoltam, kint lehetne egy asztalt megteríteni, egy két fáklya, és rózsákat is szerzek, hogy azon lépjen ki a házból Harry. Csodálatossá akarom ezt neki tenni. Elmondani mennyire szeretem.

- Hát, Louis, már ha megengedi, hogy a nevén hívjam...

- Tudom, fiatalabb vagyok és nem illik ilyet kérnem, de lehetne, hogy...

- Tegeződjünk? Persze, már én is szerettem volna. – ölelt át ismét Margaret.

- Köszönöm, Margaret. És azt is, hogy segítesz nekem. Boldoggá akarom tenni Harryt és úgy meglepni, hogy pár száz évig ne felejtse el.

- Biztos vagyok benne, hogy imádni fogja.

- Remek.

Liam ezt a pillanatot választotta arra, hogy nagy elánnal berongyoljon hozzánk, majd kérdőn rám nézzen, hogy végeztem e a reggelivel.