Mortal of the King I. / Larry Stylinson ff.

36.

Louis:

Másnap olyan izomlázzal ébredtem, hogy azt hittem, menten összecsuklok! Alig bírtam apuci alól kimászni az ágyból, mert ő meg jónak látta rajtam feküdni, engem ezzel a matracba passzírozni, mint egy csinos kis foltot. Amikor nehezen leickáztam magamról anélkül, hogy felkelt volna, nehezen kimentem fürdeni. A meleg víz sem tudta az izmaim sajgását csillapítani, így miután felöltöztem, lementem a nappaliba, ahol Liam már várt, épp valamit nézett. Amikor meglátta, hogy minden lépcsőfokkal megszenvedek, nevetésben kitörve így szólt, amíg a szemeit törölgette a könnyeitől:

- Ha Harry így folytatja, még az esküvőtök előtt tolószékben végzed! - szabályosan fuldoklott a nevetéstől.

- Köszönöm az együtt érző szavakat, kedves Liam! - duzzogtam neki, de ő erre csak tovább fokozta a dolgot:

- De mi van? Hát hogy dugtok ti, hogy a lépcsőn nem bírsz lejönni? Mit művelt veled?

- Ha annyira tudni akarod, kikötözött, a bokámhoz a csuklómat és úgy voltam majdnem három órán át, szerintem még jó hogy nem vagyok a toppon, de amúgy tudd, hogy nagyon megérte!

- Elhiszem tesó, ne haragudj, de olyan édes vagy! Komolyan, mintha egy úthenger ment volna végig rajtad! - vihogott továbbra is.

- Most úgy is érzem magam, szóval, ha nem esne nehezedre, segítenél? Fáj a seggem! - duzzogtam, de már én is nevettem a végén.

- Gyere te, elhasznált kerti törpe! - vigyorgott, mire karon csaptam.

- Azért Liam vigyázz a szádra, mert még mindig én vagyok Harry hercegnője! Még hogy kerti törpe! Vicces vagy!

- Jól van na, nyugi van tesó! Hozzak valamit enni?

- Ezzel a mondatoddal jóvátettél mindent. Igen! Egy lovat megbírnék enni.

- Hát, patással nem szolgálhatok, de van itthon még rántott camembert. Kisütöm neked, addig pihengess, nézz tévét. Okés? - kérdezte, amíg én nehezen elhelyezkedtem a kanapén.

- Tessék, egy párna, így puhább! - adta ide, majd hálásan megköszöntem, amíg eligazítottam.

- Imádlak Li!

- Tudom Lou! Én is imádlak, de a kismanómat jobban! - kacsintott. Erről jutott eszembe, hogy nem tudom, hol állnak most Nivel.

- Tesó amúgy mizu Niall fronton? - érdeklődtem, mire halk kuncogás volt a válasz, és olajsistergés. Kirázott a hideg egy pillanatra erre a hangra...

- Hát, most nem tudom, mennyit mondhatok el, de.. Na! Érted! Megvolt az első!

- Gratulálok! Nem akarok túl kíváncsi lenni, de...

- Én voltam felül ha ez érdekel, természetesen én vagyok a dominánsabb!

- Szóval Niall megadta magát. Remélem óvatos voltál vele? - kérdeztem.

- Igen tesó! Óvatos voltam. És most mondhatom, hogy nem egyszer volt? Kétszer, Lou. És.. Gyönyörű élmény volt! Neki is és nekem is! Bár eleinte volt egy kis fájdalom, de igyekeztem a legfinomabban csinálni. A másodikat már ő kérte! - Liam hangja büszkén csengett.

- Örülök nektek, bro! Rátok fér a boldogság.

- Na, Louis baba, egyél szépen! Itt a sajtocska és az áfonya lekvár is hozzá! Jó étvágyat, hercegnő! - puszilt a hajamba Liam, amíg a dohányzóasztalkán megtálalt nekem. Ekkor csöngettek.

- Ki a fene az? - ment kötényben ajtót nyitni Liam. Amikor feltárult a titok, hogy ki az, aki nem bír elszakadni a csengőről, megállt bennem az ütő. Zayn állt a küszöbön, véresre verve, félholtan. Amint feltárult az ajtó, egyből Liam karjaiba zuhant.