Mortal of the King I. / Larry Stylinson ff.

50.

Hát ez is eljött... Ezzel a fejezettel zárul a Mortal of The King I. kötete. Remélem mindenkinek tetszett, és a cenzúrák ellenére is élveztétek. De! Ezzel még nem ér véget a két szerelmes története! Ugyanis 2021 06 14.-én hétfőn indul a II. kötet, új könyvben, ahol megnézhetjük, milyen kihívásokkal néznek szembe a kedvenceink a házas élet során! Tartsatok velük ott is! Hamarosan találkozunk! 

Eliza

Louis:

A vizsgálat óta eltelt két hónap. Ma érkezett el a nagy nap. Az esküvőnk. A rendes, hivatalos esküvőnk. Hozattunk egy papot Amsterdamból, aki nem ódzkodik két férfit összeadni, és már minden készen állt. Abban a kis fogadóban lesz a vacsora, ahol megkérte a szerelmem a kezemet, amíg maga az esküvő este, az épület mögötti réten. Két oldalt székek voltak kirakva, elől pedig a virágból készült pulpitus. A karikagyűrűinket együtt vettük. Platina egyszerű karika mind a kettő, de az enyémben van egy pici négyzet alakú kövecske gyémántból, jelképezve, hogy én vagyok a passzív fél. Imádtam. Gyönyörű öltönyeink voltak, egyszerű fekete mindkettő, alatta fehér ing, és fekete nyakkendő. Vendégségként azokat hívtuk meg, akik amúgy is eljöttek az eljegyzésünkre.

Már alig vártam, hogy apuci lejöjjön. Nagyon jó lesz, ha elkésünk a saját esküvőnkről, de na! Nem bírtuk ki, és becuppantunk az ágyba, amint a kis drágám felkelt. De ha apucinak egyszer kell az ő kisbabája, akkor hat lóval nem szedi le rólam senki, amíg ezer féle képpen nem szeretett. Szóval az este kilenckor megrendezendő esküvőnkre volt kb öt percünk odaérni, mert az imént még apuci farka volt a számban, ahogy az enyém az övében. Alig pár perccel ezelőtt! És még öltözzünk fel, ilyesmi! Kocsival oda sem érünk!

- Apa! Elkésünk! - sikítottam neki, bár a hangszigetelt falak miatt úgy sem hall.

- Itt vagyok, itt vagyok! Csak nem leltem nyakkendőmet!

- Persze, mert azzal kötöztél ki az ágyhoz amikor hátulról belém hatoltál! De öt perc és be kellene vonulnunk a rózsakapu alá! Szóval kocsi nyista, repülni kell! - utálok úgy közlekedni mert felfordul a gyomrom tőle, de most muszáj volt. Így sem tudtuk teljesen elfedni a nem régi ágy akrobatika jeleit! Apuci ugyanis kiszívta a nyakamat amit az ing sem takart, és a hajunk is egyértelműen elárult minket. Na mindegy, szerelmesek vagyunk, megengedett a szex, nem?

Ahogy kimentünk és bezártunk, Apuci a karjába vett, én behunytam a szemem és vártam hogy mikor nyithatom ki.

- Megjöttünk életem.

Ahogy kimondta, lassan lerakott, majd meg is szólalt a zene. Fél percen belül ő az oltárnál állva várt rám, amíg engem Niall karolva kísért szép lassan.

- Szexeltetek? - kérdezte az ajkát nem mozdítva a fogain keresztül szűrve, mintha mosolyogna.

- Ennyire látszik? - próbáltam hasonlóan válaszolni hogy ha lehet ne hallják mások, de amint rájöttem, hogy vámpírok is vannak itt, egyből rájöttem hogy elszóltam magam. Apuci fülig vörösödve somolygott.

- Lerí rólatok! Az a kisimult arc, kócos haj, és a nyakad, elárulnak!

- Ez szuper! Ma este visszakapod, apuci! - néztem rá kihívóan, mire csak kacsintott, és átvette a karomat Nialltől.

A pap elé álltunk, majd az így szólt:

- Tisztelt egybegyűltek! A mai nap különleges, és rendkívüli. Az élet kikötőjében ma két szív horgonyt vetett a szerelem partjainál. Lelkük örökös egyesülésében keresték az oltalmat, a vigaszt - az élet küzdelmei ellen. Tiszta szívemből kívánom, hogy azt, amit egymásban kerestek, felleljék. Az esküvő nemcsak egy papír, hanem egy döntés. Egy döntés, hogy mostantól, ha valami nem úgy alakul, ha valami nem tetszik, akkor nem válunk, hanem alakítunk és alakulunk. És a hit, hogy valakiért megéri. A mai napon egy csodálatos párt fogunk látni egyesülni a szerelem oltárán. Harryt és Louist. Szerelmük amiatt is különleges, mert Harry vámpír, és Louis ember. Ha ez nem lenne elég, mindketten férfiak, mégis szerelmük áthidal mindent és végre itt állhatunk, hogy hivatalosan is össze kössék életüket. A boldogság két összeolvadó szívszerelmén alapszik, melyet a sírig tartó összeköttetés biztosít. Az a lépés, mely ezen összeköttetésnek kezdetet ad, az életnek legfontosabb lépése. Van két gyűrű, egyforma. Két kézen. És ez a két gyűrű köti össze a két kezet. A két embert. A két életet. Tudjátok, gyermekeim, mit kell erről a gyűrűről tudni? Elmondom nektek. A mester a kezébe vette az anyagot, az ezüstöt. A holt fémet. Aztán alakítani kezdte. Formálta, kerekítette, vékonyította, szélesítette. Keze alatt kezdett kialakulni az ékszer. A gyűrű. Ami még kapott egy különleges mintát, egy szimbólumot, az élet jelképét. így lett kész a gyűrű. Egy egyszerű, pénzben alig mérhető ékszer. Mégis értékesebbé vált minden gyémántnál, aranynál, bármilyen megmunkált, szemnek csodálatos ékszernél. Mert egy napon csoda történt. A holt ezüst élő gyűrűvé lett. Szíveket összekötő ékszerré. A házasság azt jelenti, hogy ez esetben a férfi kiemel egy másik férfit a többi közül, minden más férfi fölé helyezi, őt választja ki szeretete és védelme tárgyául. Harry ezt tette. Kiemelte ezt a csodálatos fiatalembert, Louist, és óvja, szereti, védelmezi őt. A sors nagyon azt akarta, hogy ez az esküvő időben meg legyen tartva. Az út egyenletesen, zökkenőmentesen a talpuk alá simult, s az akadályok, mint szélfútta tollpihék, könnyedén ellibbentek előlük. És most. Kedves Harry, kérlek válaszolj nekem érthetően a következő kérdéseimre:

Harry! Megfontoltad-e Isten színe előtt szándékodat és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?

- Igen!

- Ígéred-e, hogy leendő férjedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

- Ígérem!

- Harry! Nyilatkozzál Isten és az anyaszentegyház színe előtt, akarod-e a jelenlevő Louist férjedül venni?

- Igen! Louis! Isten szent színe előtt férjemül veszlek. Isten engem úgy segélyen, nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentjei, hogy a jelenlévő Louist szeretem, szeretetből vettem el őt férjemül, Isten rendelése szerint, az egyház törvénye szerint és, hogy őt el nem hagyom holtomiglan, holtáiglan, semmiféle bajában, Isten engem úgy segélyen!

- Louis! - fordult hozzám a pap - Nyilatkozzál Isten és az anyaszentegyház színe előtt, akarsz-e a jelenlévő Harryhez férjül menni?

- Igen! Harry! Isten szent színe előtt férjedül megyek hozzád. Isten engem úgy segélyen, nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentjei, hogy a jelenlévő Harryt szeretem, szeretetből mentem hozzá férjéül, Isten rendelése szerint, az egyház törvénye szerint és, hogy őt el nem hagyom holtomiglan, holtáiglan, semmiféle bajában, Isten engem úgy segélyen!

- Az anyaszent egyház és Isten nevében ezennel titeket férjnek és férjnek nyilvánítalak! Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza, ez esetben vámpír sem! Csókoljátok meg egymást!

Ekkor Harry felém fordult, majd finom, óvatos mozdulattal magához húzott és egy szerelmes csókban összeforrtunk. Immáron hivatalosan a férjem lett, és elkezdhettük a közös életünket. Nászútra holnap indulunk, éjjel, de a nászéjszakát azért ma még megtartjuk. A barátok, rokonok, ujjongva jöttek felénk, egyenként gratulált nekünk mindenki. Boldogságunk immáron határtalan volt. Ujjainkat összefontuk, és ahogy végig sétáltunk a székek között szétszórt rózsaszirmokon, úgy indultunk meg közös életünk felé.

VÉGE AZ ELSŐ KÖNYVNEK.