A történet eredeti címe: Passion and Blood
Louis a társadalom kitagadottjai közé tartozik mássága miatt. Ugyanis meleg, és ezt a körülötte lévő emberek nem nézik jó szemmel. Egyik nap azonban bejelentik, hogy minden halandó mellé kell egy vámpír. Lo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Louis:
Nem tudom, mennyit alhattam, de apuci jóízűen, rám tekeredve pihent, és hortyogott. Valami imádnivaló volt. Mivel a mellkasom volt most a párnája, így az órát nem láttam a fürtös tincsek takarásából. Bár, hogy őszinte legyek, nem is bántam. Ez a látvány mindent megért nekem. Egyébként nagyon jól voltam, makk egészségesnek éreztem magam. A hasam hangosan kordult, jelezvén, hogy enni kéne valamit. Balra néztem, ahol az éjjeli szekrényen ott hevert a mobilom. Óvatosan érte nyúltam, majd feloldottam a képernyőzárat. Majdnem este nyolc óra volt, de apuci nem úgy tűnt, mintha szeretne kelni, így dobtam egy SMS-t Niallnek:
🍩 Csokispuffancs🍩:Papi, ébren vagyok, és rohadt kajás! Ha megszánnál és hoznál fel valami, ham-ham züm-zümöt, megköszönném ^^ Apuci rajtam alszik, szóval halk legyél! Ja, és meg kéne, hogy etesd öreg barátodat ❤️
Nem telt el talán három perc, és már jött is válasz, amint halkan nyílt az ajtó, és elől Niall, utána Liam majd Margaret jöttek be. Mindenkinél volt valami. Ír barátom hozta a fasírtot tört krumplival, imádott szakácsnőm egy kis narancslevet és poharat, Li pedig egy kispohár pudingot.
- Istenem, tesó, a frászt hoztad ránk! - suttogott Niall, amíg óvatosan leült mellénk.
- Jól vagyok! Tényleg! Köszönök mindent! Ti jól vagytok? - kérdeztem őket szintén alig hallhatóan.
- Mi igen, de Harry nem aludt, amíg magadhoz nem térsz. Aggódtunk érte, nagyon rosszul festett. - magyarázta Margaret nekem.
- Láttam. Csak akkor volt hajlandó aludni, ha én is alszom.
- Mi kimegyünk, nem is zavarunk. Egyél meg mindent! - szólt rám Margaret, majd Liamet magával húzva kiment a szobából.
Niall hűséges barátként adogatta a falatokat a számba, mert nem akartam felkelni, nehogy apuci édes álmát megzavarjam.
- Halálra ijesztettél minket! Harry adott vért, de nem gyógyultál, majd csak sokára!
- De ez... hogy lehetséges? - kérdezgetem.
- Fogalmunk nincs. De a lényeg, hogy újra itt vagy velünk. Reméljük most már minden rendben lesz, és nem kell tartani semmitől. Mostanában nagyon ránk járt az a bizonyos rúd.
- Niall...
- Mondjad, tesó!
- Pisilnem kell!
- Várj! Hozzak valami üveget, vagy... - egyből ötletelt. Nem is Ni lenne!
- Elég lenne, ha cserélnénk, amíg én kimegyek brunyálni! Csak feküdj Harry alá és simogasd.
- Mi van? Biztos nem! - pattant föl a szőkeség, mire rosszallóan néztem rá.
