Mortal of the King I. / Larry Stylinson ff.

44.

Louis:

Ahogy ott ültek immáron négyen előttem, mint a rosszgyerekek a tanár néni előtt, komolyan elgondolkodtam, hogy most mégis mi van? Az biztos, hogy szexuálisan valaki bántalmazott, hülye nem vagyok , rájöttem, és arra is, hogy ez nem Harry nyoma. Na már most. Ha jól tudom, ide senki fia nem jár be csak úgy, szóval valami mégis történt.

- Ennyire nem kell versengeni, hogy ki legyen az a bátor jelentkező, aki elmond mindent töviről hegyire!

Hallgattak, mint a kukák. Amikor megpróbáltam felülni, hogy elvánszorogjak egy kis narancsléért a konyhába, négyen vetették rá magukat a lehetőségre, hogy kiszolgálhatnak.

- Mit hozhatok? - Niall.

- Segítek én! - Liam.

- Majd én, ti maradjatok! - Zayn.

- Az én szerelmem majd én hozom amit kér! - Harry.

- Fasza. Eddig három szempár bámult rám úgy mint egy ufóra és leste minden szavam, most már négy! Csak egy pohár narancslét szerettem volna facsarni! - Harry, kihasználva a többiek fölötti gyorsaságát, pár másodperc alatt hozta a frissen kicsavart gyümölcslevet nekem.

- Egészségedre kicsikém! - úgy csillogott a szeme, amikor átadta nekem, mintha valami gyémántot kapnék tőle.

- Szóval? Valaki? - adtam meg ismét az esélyt nekik, de mivel egyik sem nézett a szemembe, így folytattam tovább - Akkor majd én kiderítem. Talán Justinnal kellene felvenni a kapcsolatot. - ahogy sejtettem, erre egyből ráharaptak. Zayn megfeszült, Liam és Niall idegesen néztek össze, amíg apuci remegett és az íriszei sötétbe mentek át.

- Nem vagyok már gyerek! Megértem, ha elmondjátok! Nyilvánvaló, hogy valaki megerőszakolt. Mind tudjuk, hogy nem ez lenne az első eset, de az agyam ismét blokkolja ezt az emléket. A mai napig nem emlékszem arra sem, amit Gustav tett velem kicsiként, és fel is fogtam nem zuhantam össze. Szóval, ha nem kezelnétek egy borsószem kisasszonynak hálás lennék. Főleg, te, Apuci! Tőled meg főleg elvárom, hogy őszinte legyél, ha már egyszer a párod vagyok! Tudom, hogy szeretsz, és óvni akarsz, de ezzel nem segítesz!

- Igaza van! - hajtotta le a fejét Zayn.

- Végre valaki! Akkor elmondod mi történt tegnap? - néztem a fekete hajú szépségre.

- Az este te... - kezdte új barátom, de apuci nem hagyta, hogy befejezze.

- Majd én elmondom neki! Magunkra hagynátok minket? Kérlek! - nézett szét a szerelmem, mire ahányan voltak annyi felé mentek, de egy közös volt, bátorítóan mindenki megveregette Harry vállát.

Miután egyedül maradtunk, vártam a történteket.

- Nos? - kérdeztem meg, amikor már eltelt vagy öt perc, de még mindig a lábujjamat inzultálta az ujjai között és bámulta, mint piszkálgatja az apró testrészemet.

- Tegnap este, miután elaludtál, én lejöttem a srácokhoz. Tudod, fel akarom újítani a mellék épületet, és ezt beszéltük meg Liammel. Amikor végeztünk, ő elment Niallhöz, és én a dolgozószobában maradtam, a terveket néztem. Néhány óra telt el csupán, amikor meghallottam, hogy nyílik a szoba ajtónk és hívsz engem. - itt megállt és próbált mélyeket lélegezni. Nem tudom mi következik, de nagyon megviselte. Immáron a fél talpam az ölében volt és masszírozta azt. Megnyugszik tőle.

- Ahogy felmentem, te éppen elájultál, és azt mondtad nagyon fáj. Mindened csupa vér volt! A szoba is teljesen, az ágy, minden! Nem tudtuk, mi történt, de Liam azonnal morfiumra kötött, és nyugtatóra, így le tudtalak ott lenn ápolni. Hiába adtam vért, nem gyógyultál semmit! - ekkor nemes egyszerűséggel megpuszilta a nagy lábujjam, majd folytatta:

- Egyértelmű erőszak történt. A két csuklód, a hátad, mindenből vér szivárgott. Liam már sejtette, mi történt így felhozta a cellából Zaynt, aki megerősített minket. Egy damfír áldozata lettél. Ez egy félig ember félig vámpír lény. Még az én világomban is legendaszámban megy, olyan ritkák. Érintéssel átkoznak. Justin egy damfír. El tudja a vámpír mivoltát rejteni más vámpírok elől, így azt hittem, egy normális ember. Amikor megpuszilt téged, vagy kezet fogott veled, mindegy is, megátkozott vele. Éjjel az álmaidba lépve megtörtént ami történt! Kegyetlenül megerőszakolt, és a damfír átokra az én vérem nem hat, magadtól kell gyógyulnod. Zayn segített megtörni ezt az állapotot, mert visszajárnak az áldozathoz, és addig gyötrik, amíg az elméje fel nem mondja a szolgálatot és belehal a dologba, ebből nyerik az energiát ezek a lények. Szóval amint elalszol, újra támad, így fel kellett ébresszünk. Kaptál epidurálisan érzéstelenítést, Zayn hipnotizált minket, és engem bejuttatott a lelked leges legmélyebb részére. Ahhoz a Louishoz, aki csupasz valódban vagy. - ekkor nagyot nyeltem. Vajon mit láthatott ott? Megutált? Rossz vagyok igazából? Láthatta rajtam az idegességet, mert egyből folytatta:

- Amikor ott voltam, olyasmit láttam, amit senki. Gyönyörű volt. Mint egy mesevilág. Ha létezik mennyország, akkor a te lelkedben kell keresni azt. Amíg élek, nem felejtem el. Te vagy a legtisztább, legártatlanabb lény akit el lehet képzelni! - újabb puszi a lábujjamra - A legszebb leginkább angyalibb teremtés, és csak az enyém vagy! Ahogy ott voltam, megfogtad a kezem, koncentráltál és bekerültünk Justin lelkébe. Rémes volt! Igazi pokol. Halálszag és gyűlölet, harag minden centin! Ahogy bejött, én elintéztem. Viszont a fizikai teste ezzel nem pusztult el, csak az átok, ami sújtott téged. Innentől nem tud bántani többé, ha hozzád érne megint akkor sem. De nem lesz alkalma hozzád érni, mert amint jobban leszel, megkeresem és levadászom. Senki nem érintheti a csodámat, te csak az enyém vagy, nem osztozkodom senkivel! - ahogy beszélt, mintha megváltozott volna. Olyan birtoklással beszélt rólam, mint eddig sosem. Mintha picit megzavarta volna a lelkemben tett látogatás.

- A részem vagy. Az enyém. Én birtokollak és aki csak rád néz, azt darabokra tépem! - olyan hévvel magyarázott, hogy tiszta sor volt, komolyan beszél, és meggyilkol bárkit, ha ez kell ahhoz, hogy az övé maradjak. Kicsit meglepett ez a hirtelen harciassága, de jól esett. Imádtam az övé lenni. Mindig is erre vágytam, hogy akit szeretek, az birtokoljon engem, és bár lehet ez betegesen hangzik, most éreztem azt, hogy valahol még hálás is vagyok Justinnak, hogy ezt fölébresztette apuciban.

- Apuci, csak a tied vagyok, másra nekem nincsen szükségem, hiszen tőled megkapok mindent, szerelmem! - fogtam közre az arcát és finom csókot leheltem rá. Nyelve egyből bejutást kért, amit meg is kapott, és a legfinomabb csókban forrtunk össze amit csak el lehet képzelni. A szeretet amivel óvatosan cirógatott, bejárt minden kis részemet. Tudtam, hogy ettől megnyugszik. Nem mondom, megütött amit apuci mesélt, de Dan már annyiszor bántott, hogy megtanultam kezelni ezt a fajta lelki fájdalmat. Az, hogy az agyam pedig blokkolta, még plusz jót is tesz.

- Mi történt azután hogy elpusztítottad az átkot? - kérdeztem rá.

- Visszatértünk, és lassan elaludtál. Addig a fiúk kipucolták a szobát, majd felvittelek és miután lefürödtem melléd bújtam aludni. Nem mertem remélni, hogy nem fogsz emlékezni, de hihetetlen örülök neki! Nem örülnék neki, ha akárcsak a gondolataidat beszennyeznék a képek. Túl tiszta vagy ehhez. Az enyém vagy! Csak az enyém vagy! Én birtokollak! - csókolt ismét meg.

- Apuci, ha még százszor elmondod, akkor is a tied maradok. Örökre. Viszont most ha nem vagyok pofátlan, egy kis ennivalót kérhetek? - néztem rá, mire fölkapott, a lehető legfinomabban, majd a konyhába vitt.

- Mit kívánsz édes egyetlen drága kisbabám? - simogatott, amíg megkérdezte ezt. Olyan cuki. Imádom.

- Apuci féle rántottát.

- Kérésed parancs. De addig is tessék szépen inni, mert sok vért vesztettél, kell a folyadékot pótolni. Egy kettő! Ott van a friss narancslé. Tessék apucinak szót fogadni.

- Rendben apa. - mondtam neki, majd töltöttem is ki a pohárba a finom nedűt.