A történet eredeti címe: Passion and Blood
Louis a társadalom kitagadottjai közé tartozik mássága miatt. Ugyanis meleg, és ezt a körülötte lévő emberek nem nézik jó szemmel. Egyik nap azonban bejelentik, hogy minden halandó mellé kell egy vámpír. Lo...
Halihó emberek! Plusz egy rész ma ^^ Ezt Filcsike -nek ajánlom szeretettel. 💕😘
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Harry:
Belül vagy százszor elátkoztam magam, amiért megnyíltam Louis előtt. Féltem, rettegtem, hogy mi lesz az ítélete. Elmondtam neki a legnagyobb vágyamat, a legnagyobb sebet a lelkemen, már ha nekem még van olyan.
- Nos.... – na, ez már jól kezdődik! Talán most kiadja az utamat, vagy tényleg létezik, hogy megértene? Annyira félek, hogy elveszítem! Elveszítem, mert rádöbben, hogy nem vagyok jó apucinak. Hogy pont nekem lenne a legnagyobb szükségem arra, hogy ő legyen az én apucim. Hogy vágyakozom, hogy kicsit határozottabb legyen, szigorúbb, és dominánsabb az ágyban. Lehet, ezzel elüldözöm magam mellől? Még most kóstoltam bele, milyen nagyon erősen tud szeretni, és nem merem kockáztatni, hogy elveszítem. Az őszinteségem lehet kicsit sok volt. De mégis, hogy jönne ki az, ha szeretkezéskor közölném vele, hogy azt akarom, legyen bennem? Így legalább megérti. Vagy megpróbálja... Amíg elmondtam neki mindent, láttam, hogy mennyire erősen gondolkodik, és mennyire gyűlölettel néz, ha kiejtem Gustav nevét.
- Együtt mindent felfedezünk, szerelmem. Nem vagy korcs, amiatt, mert vágysz a törődésre. És én meg akarom neked adni. Ketten fölfedezzük, mit és hogyan szeretsz. Együtt, szerelmem. Mert azt gondolom, én vagyok a világon a legszerencsésebb, hogy megadhatom neked az örömet, amit kíván a kis tested. – éreztem, amint szememből patakokban folyt a könnyem. Éreztem, amint magához vont, és a mellkasára húzta a fejemet, majd beletúrt a fürtjeimbe és nyugtatóan cirógatta azokat.
- Khöszhönhöm.... – próbáltam kimondani a könnyeim fojtogatása miatt.
- Ezért vagyunk egy pár, életem, hogy megadjuk, amire a másik vágyik. Feltételek nélkül.
Nem tudom, meddig ültünk kint, de egy idő után már teljesen nyugodtan feküdtem a kedvesem ölébe hajtott fejjel. Ő csak nézett rám, simogatta az arcom, és néha néha megcsókolt. Szeme csillogott a szerelemtől, és csöppnyi gúny vagy megvetés sem volt benne. Azt hiszem, itt talált rám a lelki béke, amit oly rég óta kerestem.
- Nem szeretnél, bemenni? Kezd hűvös lenni. – kérdezte meg a vékony kis hangján. Imádom.
- Menjünk, kismókus. Nem akarom, hogy megfázz.
Ahogy bementünk, a kedvesem lefelé húzott a szobámba. Az ágy előtt álltunk, majd lassan, szó nélkül elkezdte kigombolni az ingemet. Amikor ezzel megvolt, lesimította a vállamon, majd kioldotta a nadrágom csatját, és azt is lefejtette rólam. Már csak egyetlen egy zavaró anyag maradt. Elém térdelt, majd a szemembe nézve figyelmesen lehúzta azt is addig már fél merev hosszomról. Elém állt, majd így szólt:
- Nos, hercegnő, most te jössz. Csomagold ki apucit. – ahogy elhagyták a szavak édesen hívogató ajkait, farkam izgatottan megrándult, jelezve, hogy nagyon is kedvére való az efféle játék. Lehúztam engedelmesen föltartott kezeiről a pólót, majd az ágy mellé dobtam, és finoman megszabadítottam őt a mackótól és az alatta lévő bokszertől is. Miután ott álltunk egymás előtt anyaszült meztelenül, még inkább pucérnak éreztem magam, hiszen már tudta a titkomat. Megfogta a kezemet, majd bevezetett a fürdőbe. Ha még dobogott volna a szívem, azt hiszem most pörgött volna túl. Életemben nem voltam ennyire izgatott, mint most. Beállított egy kellemesen meleg vizet, majd behúzott a tus alá. Finoman megfürdetett minden apró kis területet, majd a két kezem a csempének szorította, és így szólt:
