A történet eredeti címe: Passion and Blood
Louis a társadalom kitagadottjai közé tartozik mássága miatt. Ugyanis meleg, és ezt a körülötte lévő emberek nem nézik jó szemmel. Egyik nap azonban bejelentik, hogy minden halandó mellé kell egy vámpír. Lo...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Liam:
Péntek dél volt, amikor elindultam hazafelé. Nehéz volt itt hagyni Margaretet és Niallt, de kénytelen voltam, Harrynek szüksége volt rám. Amíg úton voltam, fejben már összeállítottam, hogy milyen fegyverarzenált viszek magammal. A másnap keménynek ígérkezett. Nagyon reméltem, hogy azaz Eric nem balhézik, és visszaadják a lányt, elveszi a pénzt és eltűnünk. Szerencsétlen Louis. Ilyen apával és múlttal a háta mögött nem csodáltam, hogy idegileg kivolt. Még jó, hogy Harry ott van neki. Bíztam benne, hogy Niall, az én kicsikém is vár rám, és hétfőn már jöhetek is értük. Olyan nehezen engedett el. Egy csókra mindig visszainvitált és vagy ezerszer elmondta, hogy vigyázzak magamra és Louis-ra és Harryre is természetesen.
Amikor végre már beértem a városba, majdnem elmúlt hét óra. Harry most ébredezett. Még vittem nekik egy kis fánkot, mert tudom, hogy azt a kis Törpilla szereti, és útnak indultam haza.
Harry:
Úgy terveztem, hogy amint megérkezik Liam, rábízom Louist és én meglátogatom a kis Rogert. A srác időben meg is jött, én így elmehettem a kis barátomhoz. Nyöszörgött, hangja sem nagyon volt. Egy kis tálkába csöpögtettem a véremből, majd megitattam vele. Pillanatok alatt magához tért.
- Te féreg..... - szitkozódott, miután kivettem a zokniját a szájából.
- Remélem megtanultad a leckét. Louis neked tabu. Mind szavakkal, mind tettekkel. Ha nem lenne még veled dolgunk, már rég hagytalak volna kivérezni, mint egy marhát a vágóhídon. De most elengedlek. Holnap este megyünk. Addig a ház közelében se lássalak vagy megismételjük.
- Majdnem megöltél! - rivallt rám.
- Tudom. De csak majdnem. Ennek örülj. Most bocs, de mennem kell. Felizgat a fiad formás hátsója.
Amikor bementem a házba, Liam és a kicsikém éppen egy tál epret ettek.
- Bocsi Liam, imádlak, szeretlek, tudod, de elrablom a pasimat, mert ha most nem dughatom meg, a nadrágomban kitör a harmadik világháború! - ragadtam karon Louist, aki majdnem belefulladt egy gyümölcsbe, de készségesen rohant utánam. Amint bementünk, az ágyig sem értünk, de már pucéron voltunk mind a ketten.
- Hű de sürgős valakinek! - nevetett meglepetten Lou.
- Fordulj és dőlj be! Most! - utasítottam ellenkezést nem tűrve.
- Minden rendben? - kérdezte, amíg ő tette a dolgát. Könyökre támaszkodva tolta ki a formás fenekét. Amíg ő kényelmes pózt vett föl, én vettem elő síkosítót, és ráfröcsköltem az imádott kis izomgyűrűre, ami hívogatóan rózsaszínlett.
- Igyekszem gyengéd lenni, de nem ígérek semmit! Nagyon kívánlak! - morogtam neki, amíg bevezetőként befurakodtam ujjammal a gyönyörök barlangjába.
