A történet eredeti címe: Passion and Blood
Louis a társadalom kitagadottjai közé tartozik mássága miatt. Ugyanis meleg, és ezt a körülötte lévő emberek nem nézik jó szemmel. Egyik nap azonban bejelentik, hogy minden halandó mellé kell egy vámpír. Lo...
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
Louis:
Megérkeztünk az étterem elé, majd Liam kiszállt, és ajtót nyitott Harrynek. Ő odasétált hozzám, majd a kezét nyújtotta, hogy kulcsoljuk össze ujjainkat. Mivel a gyűrűt még viseltem, a bódulat ismét elkerült. A terem hátsó részéhez mentünk, egy szépen megterítette asztal mellé. Miután kihúzta nekem a széket és a fenekem alá tolta, ő maga is helyet foglalt.
- Mit szeretnél enni, kis mókus? – kérdezte, amíg elkezdte nézni az étlapot. Először azt hittem ő is rendel magának, aztán rájöttem, hogy csupán csak a kínálatot méri föl.
- Még nem tudom, apuci. - pillantottam föl a szempilláim takarásából. Láttam, amint a megnevezése hallatán megmerevedik és elönti arcát az elégedett mosoly. Ez engem is arra ösztönzött, hogy a szám fölfelé görbüljön, és így néztem rá továbbra is.
- Ha nem fejezed ezt be sürgősen, nem fogunk hazajutni, és itt a helyszínen fölfektetlek az asztalra, hogy kiszolgáljam magam, édes. - dorombolta nekem, amíg rózsaszín nyelvével finoman körbe rajzolta azokat a csókolni való ajkakat. Ahh... A nadrágom ismét szűkös lett! A farkam másra sem vágyott, csakhogy végre leápolják! Ahogy belegondoltam, hogy érzem magam körül Harryt! Aztán felém hajol, és... Na jó! Fejezd be Tomlinson! Elég! Gondolni se gondolj olyasmire! Az fájdalmas és biztosan ő sem kímélne.
- Szóval mit eszik az én hercegnőm? – Harry hangja a szokottnál is rekedtebb volt, és meg mertem volna esküdni, hogy ugyanarra gondolt az utóbbi pár pillanatban, mint én is. Kényelmetlenül fészkelődött a széken, és szemei sötétebb zöldek voltak, mint általában.
- Azt.. azt hiszem tonhal salátát egy kis ananásszal.
- Kiváló választás. Pincér! – kiabált Harry, majd egy feketébe öltözött fiatal srác már ott is termett.
- Mit parancsolnak az urak? – kérdezte, amíg elővette a jegyzetfüzetét és egy tollat.
- Egy tonhal salátát kérek ananásszal és egy pohár vörösbort. Köszönöm. – válaszoltam. A srác feltűnően stírölte Harryt, ami koránt sem tetszett.
- És Önnek mivel szolgálhatok? – villantott ezer wattos mosolyt a pasimra ez a bájgúnár.
- Köszönöm, de én nem fogyasztok semmit. Csak hozza, amit kért a férjem, legyen szíves. – a szívem kihagyott egy ütemet. A férjének hívott! De a srác arca minden pénzt megért. A csalódás kiült rá, majd elsomfordált. Hamarosan egy üveg borral tért vissza és egy pohárral. Szó nélkül öntött nekem, majd az üveget az asztalra helyezve elsétált.
- Tetszik, hogy féltékeny vagy, kis mókus. De tudnod kell, hogy nincsen rá okod. A vámpírok hisznek a monogám kapcsolatokban, nem olyanok mit az emberek. Nem szállunk virágról virágra.
