Mostoha Nővér

🥑28.rész🥑

*Niki*

- Te retkes ribanc - ront be Milán üvöltve a szobába.
Mi Rebekával éppen nagyon egymásba voltunk olvadva mikor ez a barom bejött így időnk se volt szétrebben. Gyorsan magunk elé kaptam a takarót.
- Igaz? Ezzel a kurvával csaltál engem? - szegezi Rebekának a kérdését.
Rebeka nem szólt egy szót se csak ült mellettem ledermedve. Én se nagyon bírtam megszólalni de jobbnak láttam ha felöltözünk. Gyorsan magamra kaptam a melltartóm és a többi ruhadarabom.
- Most húzz ki - kezdem el kifelé tolni.
- Ne lökdöss bazmeg - lök ő is egyet rajtam.
Szerencsére nem lökött túl nagyot így megamaradtam a két lábamon.
- Szólalj már meg Rebeka - üvölt rá a már felöltözött lányra.
- Igen vele csaltalak. És nem mindegy már? Szakítottunk rémlik? - szólal meg végre ő is.
- Kurvára nem mindegy Rebeka. Képes voltál a saját nővéreddel kúrni. Undorító vagy - köpi le Rebekát.
Na mostmár betelt nálam a pohár, hogy beszélhet így vele. Állítolag szerette. Nyugodtan odamentem Milánhoz és úgy behúztam neki hogy elkezdett az orra vérezni.

* Rebeka *

- Te hülye kurva - indul el üvöltve Milán Niki felé.
Gyorsan elérohantam mielőtt neki megy Nikinek.
- Ne mond már hogy még meg is véded ezt a ribancot. Tűnj az utamból - lök arréb, ennek hatására én a földre estem és bevertem a fejem.
- Hülye vagy bazmeg? - üvöltrá Niki Milánra és odasiet hozzám.
Elkezdi az arcom simogatni mire elmosolyodok.
- Ugye nem esett bajod? - adott egy szájra puszit.
Lehet ez nem volt a legjobb ötlet mert Milán irdalmatlanul dühös lett és ököllel beverte Niki orrát.
- Úristen - álltam gyorsan fel.
Niki egész arca véres volt és nem nagyon bírt megállni a lábán.
- Hívd a kurva mentőket bazmeg - szóltam rá erre a féregre.
- Ne, nem kell mentő. Kibírom. Gyere Rebeka mi most elmegyünk -kulcsolta össze az ujjainkat és kisétáltunk a szobából.
Alíg bírtunk kijutni a házból mert mindenki minket követett és nézett a történtek miatt. De ez most egyáltalán nem érdekel. Csak hogy ő biztonságba legyen. Hogy szerethettem egy ilyen agresszív állatot? Undorító, képes volt beverni egy lány orrát pusztán dühből.
- Jól vagy? Nem tört el az orrod? - állítottam meg őt az utcán.
- Túlélem. Te sokkal erősebbet ütsz mint ő úgy hogy hozzá vagyok már szokva - nevet fel jó ízűen.
- Te hülye vagy - ölelem meg.
Pár percig így álltunk egymás szorításában mire eltávolodott tőlem.
-Nem akarok haza menni - néz a szemembe.
- Hát akkor hova menjünk? Már nem nagyon van nyitva semmi - kulcsolom össze újra a kezeinket és folytatjuk tovább a sétánkat.
- Hát van egy hely ahova mehetnénk -mondja és közben a zsebében matat.
- Hallgatom.
- Hát anyu nem adta el a házunkat amibe eddig éltünk és nekem még mindig meg van a kulcsom hozzá - rázza meg a kulcsot nyomósítva mondandóját.
- De mit mondunk apuéknak? - kérdezem.
-Hát azt hogy Kristófnál alszunk. Tudják hogy ő meleg így nem erőszakolhat meg minket - baromkodik mellettem Niki.
-Helyette megerőszakoljuk egymást - csókolok bele összefort kezünkbe.

. . .

A házhoz érve ledöbbentem. Sokkal szebb mint ahogy elkepzeltem. Egy két emeletes modern házról beleszélek. A miénk hagyományos családi ház. Ez meg olyan mint egy luxus villa.
Na már csak arra leszek kíváncsi hogy milyen Niki szobája. Bár elég üres lehet hiszen már nálunk lakik.
- Nem jössz? - ébreszt fel bambulásomból Niki.
A belseje pont olyan mint a külseje. Már mint, modern és otthonos is egyben.
- Kérsz valamit inni? - indul el Niki a konyhába.
- Nem köszönöm. Figyelj, biztos jól vagy? Elég csúnyán felszakadt a szád - követem őt a konyhába.
- Biztos. Nem fáj semmim. Meg is mutatom.
- És mégis ho... - hallgatatt el egy csókkal.
-Hát így - válunk szét.
- Bocs de nem igazán bírtam kielemezni. Megismételnéd újra? - nézek rá ártatlanul.
Ajkát ajkaimra tapasztott és közbe szorosan húzott közelebb magához. Lassan fenekem alányúlt és felemelt. Lábaimmal közrefogtam derekát és így folytattuk a csókot. Letett a pultra és lerántotta rólam a pólóm majd a melltartómat egy mozdulattal kikapcsolta. Félmeztelenül ültem a pulton és elkezdtem én is vetkőztetni őt.

. . .

Kifulladva fekszünk a konyha padlón egymás mellett.
- Legközelebb menjünk fel a szobába. Idő előtt lesz gerinc fájdalmam - fordítom át magam felé.
- Olyanok vagyunk mint két kanos vaddisznó. Amikor csak alkalmunk van, mi egymásnak esünk - fordul ő is felém.
Mélyen egymás szemébe nézünk és csak fekszünk.
-Menjünk fel - jelenti ki megtörve a csendet kettőnk között.
- Te tényleg nagyon kanos lehetsz - állok fel én is nevetve.
- Aludni te hülye- ver gyengéden válba kuncogva.

*Niki*

Reggel a csengő hangjára ébredtünk. Gyorsan magamra kaptam a köntösöm amit még a költözéskor hagytam itt.
- Gyors megnézem ki az aztán rohanok vissza - csókolom meg és elindulok lefelé.
Valaki folyamatosan nyomja a csengőt mint valami retardált.
Kinyitottam az ajtót és azzal a seggfejjel találtam szembe magam.
-Takarodj innen - vágnám be az ajtót elötte de ő megállítja azt a lábával.