Mostoha Nővér

🌌14. rész🌌

* Rebeka *

Mióta apuék visszajöttek eltelt pár hét, ami azt jelenti hogy márcsak egy hét van a suliból. Hála az égnek, már alig várom hogy végre szabadon bulizhassak anélkül hogy a másnap reggel miatt aggódnék. Milán és én szerdán indulunk fel a hegyekbe hogy kicsit kettesben legyünk. Aztán szombaton feljönnek a többiek is. Szóval, igazából nekem csak két napom van a suliból de az utolsó héten semmit se csinálunk szóval nem sok mindenről fogok lemaradni. Ami Nikit illeti. Nem nagyon beszélünk, ő elvan a saját világába. Ahogy én is. De sajnos az érzéseim nem igazán akarnak elmúlni. Még mindig érzek iránta valamit. És szerintem ez nem egy oldalú. Nem egyszer kaptam rajta amikor éppen engem stíről miközben öltözök. Bár nekem egy szavam sem lehet hiszen én is ugyan ezt csinálom.
- Nem láttad a fülesem? - rontott be a szobába Niki egyszál sport topba és egy cica nadrágba. Hát mit ne mondjak, elég szexyn néz ki ebbe a baromi feszes nadrágba ami kimondottan kiemeli azt a tökéletes feneket. A dekoltázsáról nem is beszélve.
- Ha befejezted a stírelésem, válaszolnál - próbálta fapofával mondani de én észre vettem hogy a szája sarkában mosolyog.
- Mi? Bocs elbambultam - próbáltam menteni a helyzetet nem túl sok sikerrel.
- Igen az nekem is feltűnt. De mennék futni szóval, nem láttad a fülhallgatómat?
- Azt hiszem a az asztalnál láttam - válaszoltam és tovább olvastam.
Mikor kiment a szobából, akaratlanul is megszemléltem a fenekét.

* Niki *

Próbálok minél kevesebb időt tölteni a szobámba, csak hogy ne nagyon fussak össze Rebekával. Mikor a közelembe van, mindig attól rettegek hogy meg csókolom. Ami kifejezetten fura mivel amit tett. Az hogy kiadta a titkom az egyszerűen borzalmas. De egyáltalán nem vagyok már rá mérges. Sőt talán még jobban vonzódok is hozzá. Én idióta vagyok. Ott van nekem Balázs de mégis esténként Rebekával álmodok és róla fantáziálok. Most is csak azért mentem futni hogy eltereljem a gondolataim róla. Meg azért is hogy formában tartsam magamat. Általában Dalmával megyek edzeni de ö most nem ért rá. Ja igen, Dalma és én kibékültünk és úgy érzem jobb a kapcsolatunk mint az elött. Mikor hazaértem, mindenki az ebédlőben ült, olyan mintha engem várnának.
- Kislányom, azt hittem már sose jössz haza - ültetett le anya az egyik székre.
- Na szóval, most hogy mindenki itt van beszeretnénk jelenteni két dolgot is - szólalt fel ünnepélyesen Tamás.
- Hallgatlak titeket - szólalt meg Rebeka is mellettem.
- Kezdem a kicsit nagyobb dologgal. Szóval én és Lilla...
- Kis babát várunk - folytatta anyu.
- Hogy mi? - kérdezte Rebeka.
- Komolyan? kérdeztem ezúttal én.
- Igen, és kislány - mondta Tamás.
Egyszerűen nem jutok szóhoz. Mindig is akartam egy kishugit. És most végre teljesült az egyik vágyam. Nagy tesó leszek. Bár kicsit fura a helyzet, tekintve hogy mi volt közöttünk.
- Remélem örültök neki - mondta anyu.
- Az nem kifejezés - szólalt meg Rebeka és átölelte anyut.
Én ugyanezt tettem, csak Tamással. Aztán cseréltünk.
- Na de mi a másik bejelenteni való? - érdeklöttem.
- Az ajtóban vár - mihelyt ez kimondta Tamás, Rebeka már rohant is az ajtóhoz.
Mikor én is kimentem megnézni miaz vagy pontosabban kiaz. Teljesen ledöbbentem.