Mostoha Nővér

🩸11. rész🩸

*Niki*

Ma suli, hurrá. Annyira nem vártam már, nézhetem egész nap Dalma pofáját. Mivel nem csak hogy egy osztályba járunk de még padtársak is vagyunk. Na mindegy, ki szenvedtem magamat az ágyamból és elkezdtem készülődni.

Az outfittem:

Lehet kicsit kihívó ez suliba, de egyáltalán nem érdekel. Tegnap nagyon bunkó volt velem Rebeka de remélem mára már elmúlt. Megcsináltam a sminkem és a hajam és indultam is a suliba. Lent nem találkoztam Rebekával se sehol szóval valószínűleg ő már elindult. Ja igen, amíg anyuék nincsenek itthon addig ő az ő hálójukba alszik én meg fent a közösben. Bent a suliban egyik barátomat se láttam. Se Balázst se Dalmát mondjuk az nem is baj. De Rebekát se találtam sehol. Ami fura mert órák előtt kint cigizik minden reggel. Mikor a folyosón sétáltam feltűnt hogy mindenki engem bámul de nem úgy ahogy szoktak. Inkább mintha szánalmat látnék a szemeikbe. Na jó ez nagyon fura. Valaki hátulról erőből nekem jött amitől én a földre estem.
- Neked meg mi bajod? - kérdeztem a lánytól akivel egy két szót válltottam csak életemben.
A válasza csak az volt hogy bemutatott. Na jó mit csináltam hogy ilyen fura mindenki. Pont kiszúrtam Kristófot aki egy fiúval dumált. Odamegyek hátha ő tudja hol van Rebeka.
- Sziasztok - köszöntem neki.
Mindketten furán néztek rám amit én nem értettem.
- Kristóf? Nem tudod merre van Rebeka? - néztem rá.
- Te figyelj már ez igaz? - nézett rám furán a fiú, időközben a másik srác kettesben hagyott minket.
- Ohm... Mi? - kérdeztem felhúzodt szemöldökkel.
- Nem láttad mit raktak fel instára? - nézett rám furán.
- Nem, miért mit raktak fel? - kérdeztem tőle.
- Mindjárt elküldöm a posztot. Szerintem olvasd el - mondta majd elment.
Pár perc múlva pittyegett a telefonom és Kristóf elküldte a posztot.

A poszt:

Ezt nem hiszem. Egy kibaszott ember tud a félre lépéseimről. Az állítólagos legjobb barátnőm. Nem hiszem el hogy képes volt ez az egész világnak elárulni. Hogy tehette ezt. Neki állj feljebb, nem én szegtem meg a csaj kódexet. Nem én feküdtem le a pasijával sőt még a kiszemeltjével se. Hogy lehet valaki ekkora kétszínű ribanc? Fogadni mernék hogy most is Balázzsal van. Már tudom is hogy hol vannak. A suli háta mögött szoktunk szívni. Az az egyetlen hely ahol nincsenek kamerák. Most rögtön odamegyek. Igazam volt és tényleg ott voltak.
- Hogy a francba tehetted ezt? - támadtam le a lányt.
- Miről beszélsz? - nézett rám Dalma.
- Szerintem arra gondol hogy kiderült mekkora egy hazug ribanc - nézett rám dühösen Balázs.
- Ja tényleg. Nem én voltam - jelentette ki. Persze nekem ezt elkéne hinnem, egyedül ő tudott róla.
- Legalább ne hazudj a szemembe - néztem rá dühös és csalódott szemmel.
- Úgy ahogy te nekem? - szólalt meg újból Balázs.
- Te is ugyanúgy megcsaltál engem - vágtam hozzá.
- Ez igaz de én csak egyszer de te isten tudja hányszor dugtál férre - nézett rám dühösen.
- Egyetlen egyszer történt meg és az még a kapcsolatunk elején volt. Mikor komolyabbá vált akkor egyszer se csaltalak meg - mondtam őszintén.
- Akkor már jártunk mikor megcsaltál - a düh a szemében át váltott szomorúsággá.
- Sajnálom. Sosem volt célom téged megbánta - mostmár bennem is a düh átváltott szomorúsággá.
- Kérlek most, menj el - nézett rám könnyes szemmel.
- Jó, ha megnyugodtál akkor beszéljünk - ezzel a lendülettel elmentem.
Egész nap nem találkoztam Rebekával se Milánnal. Biztos együtt vannak. Kurva jó, a legjobb barátnőm elárul a pasim vagy inkább a volt pasim most kurvára pipa rám és még Rebekával se bírok beszélni. Egész nap egyedül voltam. Mindenki egy ribancnak tart amit egyébként meg is értek hiszen megcsaltam Balázst. De akkor is ez csak kettőnkre tartozik. És amit Dalma csinált az baromi gyerekes. Nem értem hiszen egészen kicsi korunk óta barátok vagyunk erre most teljes mértékben hátba szúr. Most lett vége a hatodik órámnak ami azt jelenti hogy vége ennek a szörnyű napnak és mehetek haza. Remélem Rebeka már otthon van, muszály valakivel ezt megbeszélnem. Most csak rá számíthatok. Elindultam a szokásos úton haza de valaki megállított.
- Niki! Várj egy kicsit - fogta meg valaki a vállam. Mikor hátrafordultam kicsit meglepődtem.
- Balázs, szia - köszöntem rá.
- Szia. Ö... Tudunk beszélni? - nézett rám azokkal a boci szemekkel.
- Persze. Itt vagy... - néztem most én is rá.
- Ne, ne itt. Át... Átjöhetnél hozzám - nyögte ki kis idö elteltével.
- Hát oké, akkor menjünk - válaszoltam és elindultam a megfelelő irányba.
- Várj... Kocsival vagyok - szólt utánam.
Beszálltunk a kocsijába és egész úton egy árva szót se szóltunk egymáshoz. Eléggé kínos volt közöttünk a csend. Végül megérkeztünk a házukhoz.
- Sziasztok, megjöttünk - ordított be a házba Balázs.
- Jöttetek? - hallottam meg a hangát Irénnek, Balázs anyukájának.
- Igen, itt van Niki is - jelentette ki.
- Oh drágaságom de rég láttalak - vont rögtön ölelésbe.
- Sziasztok - köszöntem mikor elválltunk egymástól
- Niki - futott oda hozzám Balázs húga és öccse. Mindketten a nyakamba ugrottak örömükbe. Mindig is szerettem Balázs családját és nagyjából ők is engem.
- Szia, Amanda - köszöntem oda Balázs másik húgának aki a kanapén telefonozott.
- Te mit csinálsz itt? - kérdezte undorral a hangjában. Hát igen ó egy egy évvel fiatalabb nálam és hát sose bírt igazán.
- Jöttem a bátyádhoz - válaszoltam kedvesen amivel őt az őrületbe tudom kergetni.
- Te még szóba állsz ezzel a picsával - szegezte a kérdést Balázsnak.
- Oh, nem beszélgetni jöttem - kacsintottam rá. Tényleg csak beszélni jöttem de imádom őt húzni.
- Ribanc - mondta. Valószínűleg ő is látta azt a posztot rólam ezért most kétszer olyan bunkóbb mint alapból.
- Amanda, vigyázz a szádra! - szólt rá Irén.
Kicsit még lent maradtunk beszélgetni Balázs anyjával de aztán Balázs felinvitált engem a szobájába. Mikor felértünk is kinyitotta nekem az ajtót, nem várt meglepetés fogadott.