Mostoha Nővér

💒37.rész💒 - átírt

*Niki*

Rebekával a vacsora óta nem beszéltem. Anyáéknak azt mondta valami barátjánál lesz. Próbáltam vele beszélni de levegőnek néz.

.      .      .

- Te se tudod, hogy kit hoz, igaz? - kérdezi Dalma a templom előtt.
- Nem, semmit se árult el. Csak azt tudom, hogy egy régi barátja - válaszolom.
-  Balázs mondta hogy Milán elég szarul van és nem jön az esküvőre de a szülei itt lesznek - meséli.
- Nem gondoltam, hogy ennyire megviseli majd.
- Senki sem.
Ekkor megpillantottam Rebekát és a kamu barátját. Kézen fogva sétáltak anyuék felé. A srác meglepően jól néz ki, nem olyannak tűnik mint aki csak úgy eljátsza valaki álpasiját. Elég drága öltönyben jött tehát tehetősebb családból származik. De vajon honnan ismeri Rebekát.

A szertartás után elindultunk a tengerparti villánkhoz ugyanis ott tartjuk a lagzit. A házba engedély nélkül senki se mehet be persze mi Rebekával kivételek vagyunk. Én, Rebeka és a névtelen pasija a Nagyiékkal utaztunk egy kocsiba.
Rebeka ült középen és mi a pasijával a két oldalán. A csávó keze Rebeka combján pihent. Eluralkodott rajtam a féltékenység. Arról nem volt szó, hogy tapizni fogja a barátnőmet. Rebeka észre vette, hogy ideges vagyok és ahelyett hogy lesöpörte volna a kezét, összekulcsolta a sajátjával.

.       .       .

Mikor végre megérkeztünk én szélsebesen kiugrottam a kocsiból és Dalmáékhoz igyekeztem.
- Ti ismeritek ezt a csávót? - kérdezem rögtön köszönés nélkül.
- Nem, még sosem láttam. Azt hittem Rebeka mesélt neked róla - válaszolt Balázs elsőként.
- Nem mondott nekem semmit - sandítok oda Rebekáékra és egy undorodó grimmasszal konstatáltam, hogy az a bájgúnár már megint a barátnőm taperolja.
- Mindenesetre jól néz ki - jegyzi meg Dalma.
- Ja és megállás nélkül Rebekát fogdossa - dünnyögöm.
- Nyugi már, szerintem csak jól akarja csinálni a dolgát. Ha nem tudnám hogy nem akkor én is azt hinném hogy tényleg együtt vannak - próbál sikertelenül megnyugtatni Balázs.
- Ezzel nem segítesz. Megyek beszélek Rebekával - és már ott is hagytam őket.
Éppen bálycsevejt folytattak valakivel. A faszi keze Rebeka derekán pihent aztán megindult lefelé. Na most telt be a pohár.
- Beszélnünk kell - állok meg Rebeka mellett.
- Most pont nem érek rá - fordul vissza a többiekhez.
Ha ezt akarja játszani akkor benne vagyok a játékba. Meg fogtam a karját és magam után húztam amíg be nem értünk a házba.
- Mi a francot csinálsz? - csattan fel rántja ki a kezét.
- Ki ez a pöcs? - kérdezem.
- A barátom - mosolyog önelégüldtem.
- És elárulnád, hogy a "barátod" miért markolássza a segged? Tudtommal csak eljátsza a barátod, erről nem volt szó - vonom kérdőre.
Nem válaszol csak vállat von és vissza megy az emberekhez.

*Hajnali 1 körül*

- Egész végig itt fogsz ülni és őket bámuld? - ül le mellém Dalma.
- Ha másér nem akkor legalább az anyád miatt csinálj úgy mintha jól éreznéd magad - utasít Kristóf.
- Érezzem jól magam miközben Rebeka ott lassúzik azzal a bájgúnárral - nézek rájuk undorodva.
- Csak féltékennyé akar téged tenni, vágj vissza érezze azt amit te érzel most.
- És mégis hogyan?
- Ott az a srác a pultnál látod? - mutat rá.
- Látom.
- Na kb. fél órája téged bámul. Menny oda és flörtölj vele. Arra majd Rebeka is felkapja a fejét - nem is olyan rossz ötlet.
Gyorsan rendbeszedtem magam és a pult felé vettem az irányt. Mire oda értem a srác már eltűnt. Ez az én formám. Ha már itt vagyok akkor kérek egy italt.
- Mit adhatok? - kérdezi a pultos.
- Egy Gin-tonicot.
- Miért iszogat egy ilyen szép lány egyedül a bár pultnál? - hallok meg egy hangot magam mögött. A srác volt az akivel Rebeka jött.
- Mit akarsz? - kérdem unottan.
- Kérek egy italt a barátnőmnek - úgy bemosnék az önelégült pofájába.
- Utálja a Pina Colada-t - mormogom miután a csávó kikérte az italt.
- Tessék? - fordul felém.
- Az Aperol Spritz a kedvence - jelentem ki és belekortyolok a saját italomba.
- Tudom mit szeret a barátnőm, nincs szükségem a tanácsodra - nagyon kicsire vagyok tőle hogy bemossak neki.
Visszament Rebekához az itallal a kezébe. Rebeka fél szemell rámnéz és ad egy csókot a srácnak. Ennyi volt, betellt a pohár.
- Ki a fasznak kézpezeld magad? - húzok be egyett a fiúnak.
- Mi bajod van? - kap az orrához.
- Ha mégegyszer hozzáérsz eltöröm a kezed - lökök egyett rajta.
- Niki elég, mindenki minket bámul - állít le Rebeka.
- Bámuljanak csak. Nem fogok azért bocsánatot kérni mert ez a nyikhaj rámuzdol a bará... - befogta a szám.
- Fejezd be, kérlek - néz a szemembe.

Bementem a házba és reméltem hogy Rebeka követni fog de nem tette. Helyette az anyám állított meg mikor már kettesben voltunk.
- Elmondanád hogy mégis mi bajod van? - rakadja meg a kezem és szembe fordít magával.
- Semmi - próbálok tovább menni de nem hagyja.
-Akkor mégis mi volt az kint Rebeka barátjával? - kérdez rá arra amire a legkevésbé akarok válaszolni.
- Mondom hogy semmi - veszem kicsit hangosabbra magam.
- Mi bajod van avval a fiúval? Rebeka az oka? Neked is tetszik a srác? - kérdez megint hülyeségeket.
- Mi van? Normális vagy? Dehogy tetszik nekem - kezdek ideges lenni.
- Akkor mégis miért kell mindig mindennek körülötted forognia? Miért kell mindig aggresszívnak lenned? Legalább ezt az egy napot bírtad volna ki verekedés nélkül de nem mert megint rólad kell szólnia mindennek, igaz? - kezd el ő is ordítozni.
- Hagyjál békén - mennék el mellette de nem engedi.
- Nem válaszoltál. Mit ártott neked az a szerencsétlen fiú?
- Hogy mit ártott? Tényleg érdekel? - fordulok felé.
- Igen.
- Oké. Például azt hogy egész álló nap Rebekát taperolta és provokált engem. Ó és hab a tortán hogy az előbb láttam őket smárolni.
- Az előbb azt mondtad hogy nem érdekel a srác akkor mit zavar ez téged? - értetlenkedik.
- Komolyan nem veszed észre mi folyik az orrotok előtt?
- Miről beszélsz?