Mostoha Nővér

💌32.rész💌

*Niki*

Nem értem mit tudnak ezek ennyi ideig csinálni, már negyed órája otthagytam őket. Nem akarok féltékenykedni de azért mégis szerették egymást és inkább a legrosszabbra gondolok minthogy csalódjak. Oké, elég volt. Megnézem mi van velük.
- Na, megbeszéltétek? - ülök le melléjük a lépcsőre.
- Nagyjából igen - válaszol Rebeka és kezét combomra helyezi.
Láttam Milánon hogy zavarja de próbálja türtőztetni magát.
- Nekem most mennem kell. Ó és Rebeka ne felejtsd el, mindkettőtöket várom a holnapi kis összejövetelre - mosolyog rá macsósan Rebekára, engem meg hirtelen elkapott a hányinger.
- Ugye nem akarsz elmenni hozzá? -kérdeztem Rebekától mikor Milán már hallótávolságon kívül volt.
- Nem tudom, nem mondtam neki semmi konkrétat - áll fel Rebeka és elindul befelé.
Erre már nem mondtam semmit. Úgy se lett volna sok értelme ezen veszekedni. Biztos vagyok benne hogy elakar menni és én is mennék ha nem lenne ott Milán is. Gyanús nekem ez az egész. Nem bízok meg benne.
- Szia kicsim. Beszélnünk kell valamiről - ül le anyu mellém a kanapéra.
- Tudom mit akarsz mondani anyu - magyarázom.
- Valóban?
- Igen engem is megkeresett tegnap reggel de én elhajtottam - mesélem neki.
- Megkeresett? De miért nem mondtad el?
- Mert nem tartom fontosnak. Ő már rég nem az apám, semmi közöm hozzá - fakadok ki.
- Tudom hogy haragszol rá. Teljsen jogosan de attól még az apád és megváltozott. Családja van. Vannak gyerekei akik a testvéreid és megakarják ismerni a növérüket - mondja teljesen higgattan.
- Hogy bírsz ennyire nyugidt lenni. Elhagyott és összetörte a szíved. Anya, depressziós voltál miatta. Most meg megjelenik mintha semmi se történt volna, azt mondja hogy megváltozott és akkor most bocsájtsunk meg neki. Nem én nem kérek ebből. Ha van családja akkor foglalkozzon velük és engem hagyon békén. Nem érdekelnek a gyerekei se semmi amihez köze van - mondom indulatosan és felrohanok a szobámba.

Rebeka az ágyon ül és valami filmet néz. Amint látja hogy most feldúlt vagyok oda jön hozzám és átölel. Most tényleg csak erre van szükségem, semmi többre. Örülök, hogy az a seggfej Milán nem bír bekavarni közöttünk. Mert hát őszintén, kicsit azért aggódtam hogy valami hülyességgel eltaszítja tőlem. Szerencsémre ez nem történt meg. Legalábbis nem tudok róla.
- Gyere, nézd velem ezt a filmet. Az majd feldob - távolodik el tőlem Rebeka.
- Mit nézünk?
- Valami horror, most kapcsoltam ide - karol át mikor már az ágyon ülünk.
-Figyelj, te elakarsz menni Milán bulijába? - kérdem  a film közben.
- Te elszeretnél? - kérdezett vissza.
- Én kérdeztem előbb. Szóval várom a választ.
- Ha te szeretnél menni akkor megyek én is ha nem akkor én se - válaszolja.
- Ez nem válasz a kérdésemre.
- Jó, oké. Igen, elakarok menni de ha te nem szeretnél akkor én se megyek, mint már mondtam - ad végre normális választ.
- Figyelj, ha elszeretnél menni akkor menj. Ne függj tőlem. Oké? -  adom tudtára.

*Rebeka*

Most erre mit mondjak. Ha nélküle megyek akkor Milán első dolga lesz hogy rám mozduljon. Persze én elakarok menni de nélküle nem. És láthatóan neki nem igazán van kedve ehhez az egészhez. Meg is értem a múltkor történtek miatt de akkor sem kukksolhatunk itt egész életünkbe. Idióták mindig mindehol lesznek. Ezt nem bírjuk elkerülni.

.  .  .

- Nem hiszem el hogy rávettél erre az egészre - sóhajt Niki Milánék háza előtt.
- Hidd el jó buli lesz - adok neki egy csókot.
- Héé csajok! Na, benne vagytok egy hármasba? - ordít oda valami részeg srác.
- Ne foglalkozz vele. Gyere menjünk be. A többiek már biztos várnak - húzom be magam után.
Bent üvöltött a zene és büdös izzadt hónalj szag volt.
- Gyere, látom őket - ordítja túl a többieket Niki
A kanapén Balázs és Dalma falták egymást. Noel meg Gergő már megint sör ívó versenyt rendesztek és Noel áll nyerésre. Nem tudom miből van a mája ennek a hülyének. Lili meg Nóra gondolom szokásosan a pasikról beszéltek egy vodkás üveg társaságában. Milán meg csak komoran a sörét itta.
- Megjött az álompár - köszöntött minket Noel miután lehúzta az utolsó korty piáját.
- Azt hittem már el se jöttök. Teszem hozzá jogosan - szólal meg Dalma de az utolsó mondatot csak odasúgta.
- Én ezt nem bírom ki józanul. Hozok valami piát. Te mit kérsz? - mondja nekem Niki.
- Ugyanzt mint te.
- Várj megyek veled - áll fel Dalma és Niki után rohan.

*Niki*

- Szóval, nem akarsz nekem mesélni ezt azt? - ül fel Dalma a pultra.
- Mit meséljek?
- Mondjuk azt hogy tegnap miért nem vettedf fel nekem a telefont - kortyol bele a poharába.
- Rebekával voltam. Randizni vitt - mondom miközben úgy mosolyogtam mint a tejbe tök.
- Na, mesélj már. Milyen volt, romantikus? Hova mentetek? - soroz le a kérdéseivel.
- Igen, nagyon romantikus volt. És azt hiszem szerelmes vagyok - ábrándozok Dalmának.
- Hogy ez milyen cuki - szólal meg mögüllem cinikusan Milán.
- Niki, van egy kis baj - szólal meg mögüllem Balázs.
- Mi az, mi a baj? - fordulok meg.
- Rebeka az előbb ment fel Milánnal az egyik szobába.
- Ezt nem hiszem el - levágom az asztalra a poharam és felrohanok az emeletre.