Mostoha Nővér

💔38.rész💔

*Niki*

- Figyi, nem mintha kiakarnálak rakni de meddig akarsz még itt maradni? - ül le mellém a kanapéra Dalma.
- Amíg anyám szemében nem merek nézni - eszem tovább a műzlim.
- És Rebekával beszéltél már? - vált témát.
- Nem, és nem is akarok. Legyen boldog a hercegével - fintorodom el.
- Beszélned kéne vele - jelenti ki.

Az agyamra megy ezzel a hülyeséggel. Rohadtul haragszom Rebekára, nem szeretem mikor szórakoznak velem és ezt ő is tudja, mégis szórakozott. Tudja, hogy érzek iránta de telibe szarta az egészet.

*Rebeka*

- Olyanok vagytok mint az óvodások. Egyszer szeret egyszer nem. Ennek mi értelme van? - okoskodik megint Dávid.
- Húzz innen!
- Nem, te húzz innen. Itt döglesz egész nap a szobádba az esküvő óta. Ma este Noellék bulit tartanak és te is jössz. Nem fogadok el nemleges választ - jelenti ki.
- Irritáló vagy.
- Tudom - vigyorog.

*A bulin*

- Milánról tudtok valamit? - nyúl egy újabb sörért Gergő.
- Egy ideje nem voltam nála. Holnap ránézhetnénk, él-e még - néz rám Balázs.
- Felőlem - kortyolok bele az italomba.
- Nézd kiket fújt ide a szél - kiállt fel Noel.
Mind az újonnan érkezettekre néztünk.
- Nem mondtad hogy ő is itt lesz - súgja oda Niki Dalmának.
Mondhatom jól indul az este.
- Hozok még piát - hagyom ott őket.

.      .     .

- Nem kéne ennyit innod.
- Semmi közöd hozzá hogy mennyit iszok - mondom rá se nézve.
- De van hozzá közöm - veszi ki a kezemből az üveget Balázs.
- Hé!
- Eleget ittál már ma este. Gyere - húz maga után.
Felvitt a fürdőbe hogy kijózanítson. Nem nagyon sikerült neki.
- Miért csinálod ezt? Ertém én hogy feszült most a helyzet köztetek de azért annyira nem rossz - vizez be egy kis törölközőt.
- Ha értenéd akkor nem kérdeznéd ezt. Nem vagy a helyzetem be. Nem te basztál el mindent - válaszolom egy józanabb pillanatomban.
- Mindenki basz el dolgokat - törli meg az arcomat a törölközővel.
- De nem úgy mint én. Mindenkit megbántok akit szeretek.
- Ez nem igaz.
- Mondj egy valakit akit még nem bántottam meg valahogy - ülök fel a mosdókagylóra.
- Engem például még nem bántottál.
- De, nem egyszer lefeküdtem a barátnőddel. Már aznap lefeküdtünk hogy hozzánk költöztek - fotgatom meg a szemem.
- Az nem számít mert én meg Dalmával kavartam.
- Akkor is megbántottalak. Nézd meg Milánból is mi lett miattam? Egy rossz drogos lett belőle mert szeret engem. Nem érdemlem meg senki szeretetét sem - sírom el magam.
- Hé, ez nem igaz. Igen, Milánból lett ami lett. De az nem a te hibád. Férfiként kellett volna viselkednie. Te mindent megteszel érte, pedig nem érdemli ő sem meg.Igenis megérdemled a szeretetet épp úgy ahogy más is - ölel meg.
- Köszönöm - szipogok tovább és fejem az izmos vállába fúrom.
Csak akkor realizáltam milyen félre érthető helyzetben vagyunk mikor az ajtóban álló barátnőmmel találkozott a szemünk.