Mostoha Nővér

🐍12. rész🐍

* Niki *

Mikor Balázs kinyitotta nekem az ajtót egyszerűen lesokkoltam. Az ajtótól az ágyig rózsa szirmok voltak szétszórva és gyertyák szegélyezték a kis ösvényt ami az ágyhoz vezet. Az ágyon szív alakban voltak kirakva a gyertyák. Tele volt az egész rózsa szirmokkal. Az ágy melletti komódon egy fémvödörbe jég volt és egy pezsgő. Egyszerűen nem jutok szóhoz. Megcsaltam őt és erre ezt csinálja nekem. Mindig is tudtam hogy Balázs romantikus és érzelgős. Ez az egyik tulajdonsága amit imádok. Hátra fordult hogy a szemébe tudjak nézni. Ott állt elöttem egy rózsa csokorral a szemébe.
- Balázs... Én... - egyszerűen nem jött ki egy szó se a számon.
- Ne, ne mondj semmit csak fogad ezt el - nyújtotta felém a virágot amit én el is vettem tőle.
- Én annyira sajnálom hogy... - kezdtem bele de Balázs elhallgattatott. Nem is akárhogy. Megcsókolt és én vissza csókoltam. Pár perc múlva szétválltak az ajkaink.
- Figyelj, elbasztuk. Mind a ketten. Te is megcsaltál és én is téged. - mondta de én szavába vágtam.
- De...
- Nem fejeztem be. Figyelj én őrülten szerelmes vagyok beléd. Már az első pillanattól ahogy megláttalak abban az étteremben. Ott ültél egy fekete-fehér csíkos haspólóban és egy fekete bőr szoknyában azóta le sem tudom venni rólad a szemem. Amikor elvittelek táncolni és a Let's get loud - ra megcsókoltalak. Már akkor éreztem hogy mi egymásnak vagyunk teremtve. Semmi és senki nem állhat közénk. Szeretlek téged - fejezte be.
- Én is szeretlek - mikor ezt ki mondtam rá ébredtem hogy tényleg szeretem őt. És igaza van senki nem állhat közénk.
Hirtelen két kezet éreztem a derekamon és egy ajkat az ajkaimon. Elkezdtünk hátrálni az ágy felé. Mikor oda értünk rá lökött az ágyra és felém tornyosult. Csókokkal hintette be a nyakam és a kulcs csontom.

* Rebeka *

Egész nap Milánnál voltam. Semmi kedvem nincsen Nikihez. Nem hiszem el hogy miatta szakítani akartam Milánnal. Szerencsére időbem vissza tértem a valóságba. Csak azt sajnálom hogy nem láthattam a fejét amikor elolvassa azt a posztot. Most végre megkapja amit érdemel. Szerencsétlen Balázzst is megcsalta velem elhitette hogy érez irántam valamit. Közben meg csak kihasznált hogy megfektessen engem.
- Minden oké? - kérdezte tőlem Milán.
- Persze csak elbambultam - válaszoltam.
Nem akarok neki hazudni de félek hogy ha megtudja hogy megcsaltam akkor örökre elvesztem őt. Azt nem bírnám ki.
- Figyelj, olyan ötletem támadt - szólalt meg kis idő múlva Milán.
- Na, hallgatlak.
- Szóval, tudod van a nagybátyámnak egy kis faházikója fent a hegyen - kezdett bele.
- Igen?
- És hogy elmehetnénk oda pár napra - folytatta.
- Kettesben?
- Hát lehetne az hogy mi pár nappal hamarabb mennénk oda mint a többiek így tudunk kettesben is lenni - mosolygott rám.
- Ez remek ötlet - csókoltam meg.

* Niki *

Este hatkor ébredtem fel Balázs karjai között. Egyszerűen boldog vsgyok, azt hittem hogy köztem és Balázs között még baráti viszony se jöhet ezek után szóba. Erre most újra járunk vagy nem tudom.
- Min gondolkoztál el ennyire? - simogatta az arcom Balázs.
- Hát csak rajtunk - válaszoltam egy mosoly kíséretében.
- Remélem nem akarsz most szakítani? - nézett rám boci szemekkel.
- Dehogy, ez hogy jutott eszedbe? - néztem rá.
- Csak félek hogy elveszítelek téged - ült fel az ágyon.
- Figyelj, én vagyok a világon a legboldogabb ember hogy még azok után is képes vagy nekem megbocsátani hogy jópárszor megcsaltalak. Szeretlek és csak téged - próbáltam megnyugtatni.
- Én is téged - csókolt meg aztán vissza dőlt hozzám az ágyra.
- Gyere bújjunk vissza egy kicsit.
Át karolt én meg a mellkasán feküdtem és simogattam azt. Pár perc múlva megtörte a csendet.
- Éreztél irántuk valamit? - ettől a kérdéstől tartottam a legjobban.
- Nem - hazudtam neki.
De most mit mondhattam volna? Mondjam hogy igen, sőt hogy Rebeka az aki egy lány és a mostoha tesóm? Ha megtudja hogy egy lánnyal feküdtem le akkor biztos hogy nem bocsátana meg nekem. Tudom hogy az fájna neki a legjobban ha egy csajjal csalom meg. Mert nem bírna versenyezni vele hiszen teljesen külömböznek. A legjobb lesz ha erről mit sem tud.
Reggel kómásan ébredtem Balázs karjai közt. Óvatosan felálltam nehogy felébresszem őt. Elkezdtem öltözni.
- Jó reggelt. Hova mész? - ült fel az ágyon Balázs.
- Csak haza tiszta ruháért meg még pár cuccért - hajoltam oda hozzá majd megcsókoltam.
- Azt hittem már lelépsz - mosolygott.
- Dehogy - nyugtattam meg.
Adtam neki egy csókot aztán indultam haza. Bedugtam a fülesem és elkezdtem zenét hallgatni. Kis idő után rám jött a cigizhetnék. Megálltam és rágyújtottam.
- Niki? - fogta meg valaki hátulról a vállam.
- Baszki - kiálltottam meg mivel az illető a szívbajt hozta rám.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni - mondta én meg megfordultam.
- Mit akarsz? - néztem Dalmára szúrósan.
- Éppen hozzád indultam, beszélni - válaszolt. Kicsit se hat meg hogy beszélni akar velem. Amit tett az megbocsáthatatlan. Nem csak hogy lefeküdt Balázzsal, még a bizalmam is elárulta.
- Nincs miről beszélnünk - válazsoltam és elindultam újból. Vagyis csak próbáltam de ő nem hagyta.
- Kérlek - mondta azzokkal a boci szemmekkel amiknek sose tudtam ellenállni.
- Miről akarsz beszélni? Hogy lefeküdtél a pasimmal. Ezzel megszegve az első számú szabályunkat. Vagy arról hogy egy ideggenek beszéltél olyan dolgokról amikről csak te tudtál. Elárultál és nem csak egyszer - zártam rövidre de nem mozdultam csak álltam és vártam a válaszára.
- Figyelj, az igaz hogy lefeküdtem Balázzsal de én nem mondtam el annak a noname valakinek - jelentette ki.
- Egyedül te tudtad hogy megcsaltam őt. Legalább ne hazudj a szemembe - néztem csalódottan rá.
- Figyelj nem csak én tudtam, elmondtam dühömben még valakinek - sóhajtott fel egyet.
- Kinek?
- Rebekának. Aznap mikor átmentem megbeszélni veled a dolgokat - válaszolta.
- Miért?
- Nem tudom, mérges voltam jogy nem vagy képes normálisan beszélni - adta ki magából a lány.
- Nem hiszem el hogy pont Rebekeának mondtad el - sopánkodtam el.
- Nem hittem volna hogy ezt teszi - kereste a tekintetem Dalma.
- Mégis mire számítottál? Kiskorunk óta gyűlőljük egymást - fakadtam ki.
- Mégis lefeküdtél vele, ráadásul még érzelmeket is táplálsz felé.
- Nem kell emlékeztetned rá, köszi - egyszerűen nem hiszem el hogy ezt tette.
- Figyelj, sajnálom amit tettem. Azt is hogy lefeküdtem Balázzsal és azt is hogy elárultalak téged - jött egy kicsit közelebb.
- Most mennem kell - el akartam indulni de Dalma megragadta a karom.
- Kérlek - elkezdtek a könnyei hullani.
- Bocs de nekem ez most nem megy - ezzel kirántottam a karom az övéből és otthagytam.