Mostoha Nővér

💀9. rész💀

*Niki*

Nagyon meglepődtem hiszen azt hittem Balázs érkezett meg. De nem.
- Szia, bejöhetek? - kérdezte és nagyon idegesnek tűnt.
- Persze. Valami baj van? - engedtem be az ajtón.
- Figyelj, én... - nem bírta befejezni, elkezdtek könnyek gyűlni a szemébe a hagnja meg elcsuklott.
- Mi történt? - néztem rá aggódva.
- Én... Lefeküdtem B... - már megint félbe hagyta a mondatot. Hirtelen arra gondoltam hogy ő meg Balázs lefeküdtek, de tudom hogy soha nem tenne velem ilyet Dalma.
- Kivel feküdtél el? - kérdeztem és átkaroltam nyugtatás képpen.
- Balázzsal - mondta végre ki. Én meg rögtön elhúzodtam tőle.
- Hogy mi? - néztem rá gyűlölettel teli szemmel.
- Niki, én nagyo... - próbálta a karom megfogni de én elrántottam a kezem.
- Hozzám ne merj érni bazmeg - már üvöltöttem.
- Kérlek beszéljük meg - kérlelt de én abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni hogy átbasztak. A legjobb barátnőm akit mindenkinél jobban szerettem, és Balázs akit szintén szeretek. Fúj, undorítóak.
- Húzz innen a picsába - üvöltöttem újból rá.
- Kérlek, ez csak egy rohadt nagy hiba volt érted, nem jelentett egyikünknek sem semmit - mondta én meg felpofoztam.
- Húzz innen, utoljára mondom - szerintem rájött hogy ha tovább marad akkor nem állok meg egy pofonnál.
Már éppen kiment volna az ajtón mikor hátra fordult és utánam szólt.
- Kérlek beszéljük majd meg - kérlelt de rám semmit nem hagyott a könyörgése.
- Kifelé - ordítottam rá és miután kiment a térdeim összerogytak és ezáltal a padlóra estem.
Elkezdtem sírni és lépteket hallottam a lépcső felöl.
- Hé mit kiabáltok? - kérdezte de miután meglátott a padlón zokogva rögtön odafutott hozzám.
- Mi történt? - kérdezte és szorosan magához húzott.
- Dalma meg Balázs lefeküdtek - böktem ki kis idő múlva.
Nem mondott csak még közelebb húzodt magához. Pár percig csak így ültünk ölelkezve a földön mikor inkább bementünk a nappaliba beszélgetni.
- De mikor? - kérdezte kíváncsian.
- Nem tudom. De amúgy is mit számít mikor? - néztem rá kisírt szemekkel.
- Igenis számít, mivel ha az előtt csalt meg mielőtt mi ketten lefeküdtünk akkor van okod rá haragudni de ha utána akkor haragudhatsz csak ne felejtsd el azt hogy először te csaltad meg - mondta a lehető legcukibban és újabb ölelésbe húzott.
A meghidt pillanatot a csengő zavarta meg.
- Maradj csak, majd én kinyitom - és már rohant is hogy ajtót nyisson.
Gondoltam hogy Balázs lesz az. Szarrá bírtam volna verni őt. Végülis lehet hogy én is megcsaltam csak hogy én nem a legjobb barátjával. Ez volt a lehető legdisznóbb dolog tőlük. A gondolataimból Rebeka és Balázs veszekedése ébresztett fel.
- Húzz el innen! - parancsolt rá a fiúra Rebeka.
- Addig nem amíg nem beszéltem vele és nem magyaráztam el neki - jelentette ki Balázs.
- Mit akarsz ezen megmagyarázni? Talán Dalma megerőszakolt? - kérdezte tőle Rebeka.
- Nem úgy volt ahogy gondolod - mire ezt kimondta Balázs hallottam egy rohadt nagy csattanást. Valószínűleg Rebeka felpofozta őt. Nem bírtam tovább én is odamentem hozzá.
- Mit akarsz? - kérdeztem közömbös hangon.
- Beszélni. Kérlek, én csak téged szeretlek, érted? Dalma csak egy hiba volt - könyörgött és megpróbált hozzám érni de én persze leállítottam őt.
- Mikor?
- Emlekszel még pár hónapja volt egy buli ahova te nem jöttél mert elutaztatok, azon az estén - őszintén kicsit megkönnyebültem mikor ezt kimondta. De a bennem lévő düh még mindig nem csillapododt, sőt mégjobban nőtt.
- Miért vagy Hogy?
- Hát elkezdtünk piálni aztán megkimentünk cigizni ketten és beszélgettünk aztán csak azon kaptam magam hogy egy ágyban vagyok vele. De kérlek bocsájts meg nekem. Semmit nem jelentett nekem én szeretlek téged - megint próbált közelebb jönni hozzám de én nem hagytam.
- Most menj el kérlek - nem bírtam tovább, sírni kezdtem.
- Kérlek, ha megnyugodtál beszéljük meg - kérlelt de hidegen hagyott.
Nem hiszem el hogy hónapogik hazudtak nekem. És még nekem volt lelki ismeret fulladásom amiatt hogy megcsaltam Balázs. Egyáltalán hogy nem vettem észre. Tudom, nem kéne ezen így besértődnöm hiszen én kétszer is megcsaltam őt. De én nem a legjobb barátjával. Dalma is, nem tudom hogy képzelte vagy hogy miért nem mondta el hamarabb. Főleg az bánt az egészben hogy a legjobb barátnőm átvert engem.
Éreztem hogy megint sírásban fogok kitörni szóval bevágtam az ajtót és leült a kanapéra. Rebeka rögtön odajött és megölelt. Pontosan tudta hogy mire van most szükségem. Azért jó érzés hogy van valaki akire számíthatok Dalmán kívül vagy mostmár inkább csak Rebekára. Fura, párnapja egymást téptük most meg mintha kötődnék hozzá. Nem is mintha, kötődöm hozzá. Nem tudom mikor mélyült el így a kapcsolatunk de nem is érdekel. Csak azt tudom hogy vele akarok lenni. Az a baj hogy még annak se tudok örülni hogy a karjaiban tart mivel éppen most vesztettem el a legjobb barátnőm. Már születésünk óta ismertük egymást de igazán oviban lettünk legjobb barátok aztán egy suliba kezdtünk el járni és még erősebb lett közöttünk a kötelék. Ő olyan nekem mint a nővérem vagy az ikrem. Feltörték bennem a régi emlékek mikor együtt építettünk magunknak homokból sellő uszonyt. Vagy mikor Dalma félt elmenni a fogorvoshoz pedig csak egy rutin ellenőrzés volt. Ott kellett állnom végig mellette és a kezét kellett fognom. Végül ő olyan erőval szorította meg hogy kificamodott. Vagy mikor néztük az újságokba Taylor Lautner szexys testét és megbeszéltük hogy először engem vesz el feleségül aztán meg őt. Újabb könnyek gyűltek a szemembe aztán éreztem hogy Rebeka már nem ölel és nincs a nappaliban. Tíz perc múlva visszajött egy nagy doboz fagyival és egy csomó zsepivel. Nem mondott semmit csak a kezembe nyomta a fagyit és bekereste a tévén a Titanicot.
- Tudom hogy ez a kedvenc filmed, és a kedvenc fagyid - nézett rám baromi cukin.
Nem mondtam semmit csak átöleltem őt.