Mostoha Nővér

🦚29.rész🦚

*Niki*

- Kincsem, beszélgessünk. Olyan rég láttalak - kérlel de engem cseppet sem hat meg.
Hogy volt képe idejönni azok után hogy elhagyott minket sok sok éve. Már nem tekintem őt az apámnak. Ő nagyon régen meghalt számomra, nem akarok vele beszélni. Már új családja van és velem cseppet se törődött. Mikor kisebb voltam akkor a szülinapomkor eljött értem és együtt töltöttük a napot. Persze másnapra már fel is szívódott. Az évek során viszont egyre ritkábban jött el hozzám. Van vagy 7 éve hogy nem láttam.
- Húzz innen el. Nem akarok veled semmiről beszélni - próbálom kitessékelni de persze nem akar elmenni.
- Addig nem megyek el amíg nem beszéltünk. Kislányom kérlek szépen - próbál hozzám érni de én nem hagyom neki.
Nem értem miért nem kopik végre le. Évek óta nem is láttuk egymást most meg a semmiből felbukkan. Ha anya megtudja hogy a városba van akkor biztos hogy kiakad. Végre talált egy férfit aki szereti és feleségül veszi. Erre most itt van és mindent tönkre tesz.
- Akkor legalább anyáddal had beszéljek. Kérlek - na még azt kéne.
- Nem, húzz el innen. Anyu amúgy sincs itt - jelentem ki.
- Akkor legalább azt mond meg hogy hol van - kérlel tovább.
- Kicsim, minden rendben? Nagyon eltűntél - jön le a lépcsőn Rebeka egy száll fehérneműben és egy selyem köntösben.
- Te leszbikus vagy? -döbben le apám.
- Semmi közöd hozzá. Most meg menj el. Ja és anya a vőlegényével van az új otthonunkba. Nem kíváncsi rád ahogy én sem - tessékelem ki végre sikeresen.

Neki dőltem az ajtónak és térdre ereszkedtem. Olyan jó volt minden erre most teljesen felkavar engem.
-Hé ne sírj - tórli le arcomról a könnyeket.
Fejem nyakába hajtottam és szorosan hozzábújtam. Olyan megnyugtató a jelenléte. Jelenleg csak rá van szükségem senki másra. Az apám meg kapja be. Nem teheti ezt velem. Úgy teszi mintha semmi nem történt volna és mintha nem is hagyott volna magunkra minket.
- Kitaláltam valamit - húzz fel magával a földről.
- Na mesélj mi pattant ki abból az okos fejedből - mosolygok rá.
- Az meglepetés - vigyorog rám sejtelmesen.
- Nem szeretem a meglepetéseket - jelentem ki.
- Ezt szeretni fogod. Bízz bennem - ad egy puszit a számra.

* Rebeka *

Nagyon jó programot találtam ki mára. Már régóta tervezgetem de most jött el az ideje megvalósítani.
- Na jó figyelj, most menjünk haza és öltözzünk - indulok fel a szobánkba.
- Még mindig nem árulod el mit tervezel? - követ engem Niki.
- Nem -nyomok egy gyors puszit az orrára és indulok tovább.

Gyorsan haza mentünk és mondtam Nikinek hogy maradjon itt amíg én elintézek valamit. Nem nagyon kérdezősködött e felől ami szerencse mert lehet véletlen végül elmondtam volna neki mit tervezek. Gyors felhívtam Dalmát meg Kristófot hogy segítsenek nekem.

*Niki*

Rebeka már egy félórája elment és még mindig nem jött vissza. Bár most teljesen más járt az eszembe. Mit akarhat ennyi év után az apám? Én már el is felejtettem őt legalábbis próbáltam elfelejteni életem azon részét amelyben ő is szerepelt. Miatta lettem ilyen elbaszott és miatta nem lett normális gyerekkorom. Ráadásul anyámat is kikészítette. Több évig depressziós volt miután apám lelépett ő pedig szart bele. Egy igazi szemétláda.
-Hé jól vagy? - ül le mellém Tamás a verandára.
- Igen, persze - mosolygok rá erőltetetten.
- Ugye tudod hogy nekem mindent elmondhatsz? Tudom hogy nem úgy gondolsz rám mint az igazi apádra de azért én ugyanúgy a lányomnak tekintelek mint Rebekát - karol át.

- Téged sokkalta inkább tekintelek apámnak mint a vérszerinti apám. Nem mellesleg az apám a városban van és anyával akar beszélni - mesélem neki.
- Oh. Hát nem is tudom mit mondjak. Mit akar anyádtól? - kérdezi tőlem.
- Fogalmam sincs de nyugi, veled szemben esélye sincs anyánál -  állok fel a lépcsőröl mivel Rebeka végre hazajött.
-Sziasztok, hát ti? - jön oda hozzánk a lány.
- Tudod csak ilyen csajos dolgokról dumcsiztunk - szórakozik vele Tamás.
Rebeka vállba boxolja majd odajön hozzám.
- Indulhatunk? - kérdezi.
- Felszaladok a dzsekimért és jövök is - kapásból adtam volna neki egy puszit de időbe realizáltam hogy Tamás még mindig itt áll mellettünk.
Ahogy mondtam gyorsan felszaladtam a dzsekimért és már mentem is le Rebekához.

- Tudom hogy nem fogod sokáig bírni még a titkolózást szóval megkönnyítem a dolgod és elmondthatod szépen hogy hova viszel - szólalok meg mikor már kocsiban ültünk.
- Elmondom ha odaértünk. Addig viszont a szám zárva van - kontcentrál tovább az útra.
- Na jó nem akartam ehhez folyamodni de úgy tűnik kénytelen leszek. Ha nem mondod el most rögtön hogy hova megyünk akkor egy hétig nincs szex - próbálok komoly fejet vágni de nem igazán sikerült mivel Rebeka elnevette magát.
- És ezzel engem vagy magadat akarod bűntetni? - kacag tovább.

* Rebeka *

- Azt döntsd el te - érzem hogy keze combomat simogatja.
Próbálok a vezetésre kontcentrálni de elég nehéz úgy hogy a keze egyre beljebb és beljebb csúszik folyamatosan.
- Ha nem akarod hogy karambolozzunk akkor ezt később folytatjuk - nézek rá.
- Állj félre - utasít amit én mint egy kis kutya rögtön teljesítek.
- Mi a...- ajkaimnak esett.
Azt hittem valami rosszat mondtam de csak szimplán egy órát se bír ki szex nélkül.
- Ha így folytatjuk akkor este se érünk oda - mondom két csók között.
Nem nagyon hatotta meg a dolog mert szimplán átmászott az ölembe és tovább smároltunk. Kezeim rátapasztottam a fenekére míg ő a nyakam csókolgatta.

...

Niki az ölembe feküdt kifulladva és próbálta légzését helyre állítani de nem csodálom hogy nem nagyon megy neki hiszen körülbelül másfél óráig megállás nélkül szexeltünk. Na most legalább jól kifáradt és hátha így abba haggya a faggatásomat és nyugodtan eljutunk a célunkig másfél órás kitérők nélkül.